Van néhány dolog, ami részben azóta foglalkoztat, hogy újra nekiálltam pötyögtetni bejegyzéseket, de két dolog teszi viszonylag aktuálissá. Abszolult szubjektív és remélhetőleg finom megfogalmazások következnek, némileg offtopic.
Egyrészt az olvasottság, annak apropóján, hogy blog.hu címlapra kerültem egy bejegyzéssel (kár, hogy szerintem a legrosszabb mondatot idézték belőle), ami látogatóban 10X emelkedést hozott (avagy másképpen több tucatnyit:) ). PV-ben nem, mert eddig is elég sokat nézegettem a saját blogomat. Egyrészt baromi jó érzés, másrészt meg igyekszem elkerülni, hogy befolyásoljon a címlapcentrikusság. Szóval, bocs de meztelen lányos fényképek továbbra sem lesznek, és YouTube videók is csak mérsékelt számban. Stiláris dolog, ami időnkét előkerül, a mesterséges stílus. Csúnya kifejezések, amik 16 éves korban egyes körökben menőnek számítottak, viccesnek szánt művidékiség, leosztós hangvétel. Ezek sajnos elég gyakori hibák mindenkinél, legalább részben a magyar politikai hangvétel hibája (vagy jól rá lehet fogni). Amondó írt erről jól.
A másik a visszatérő blogtér "probléma". Legújabban a miner esete a statisztikával meg a blogter-étosszal, korábban a BDK affér, és egy újabb elégedetlenkedő post. Ez tökéletes példája, hogy ha valakinek részigazsága van is esetleg, akkor is számít, hogy adja elő. A problémákat a legritkább esetben lehet megoldani káromkodással és a másik fél sértegetésével. Ráadásul itt leginkább arról van szó, hogy a felhasználó szükségletei nem találkoznak a szolgáltató ajánlatával. Tovább kell állni, ez a legegyszerűbb.
Nem mintha bárki kérdezte volna, de az egyetlen gond, amit látok a blogtér részéről, az a hozzáállás. Minden szoftver bugos, néha durván, de a legtöbben "örülnek" a visszajelzésnek. Mint például a Microsoft ebben az esetben. Ha ők megtehetik, talán a blogtér is... ehh, nem ér ennyit az egész. Úgy látszik, magyar viszonyok között a yuppie-kultúra verhetetlen. Könnyen lehet, hogy az alkalmazottak egyébként meg személyesen jó fejek, de a blogtér kommunikáció elég sajátos. Nekem személy szerint nincs meg nem is volt soha semmi bajom a blogtérrel, de nem is akarom, hogy legyen. Úgye értjük egymást... Íme egy vita, ahol mindkét oldal vállalhatatlan.
A legfőbb tanulság: ha az ember nem talál semmi vonzót az agyszüleményei papírra vetésében, és nem ez a munkája sem, akkor nincs sok értelme.
Csak, hogy ne legyen szomorú a vége: a metálosok okosabbak! :)
Egyrészt az olvasottság, annak apropóján, hogy blog.hu címlapra kerültem egy bejegyzéssel (kár, hogy szerintem a legrosszabb mondatot idézték belőle), ami látogatóban 10X emelkedést hozott (avagy másképpen több tucatnyit:) ). PV-ben nem, mert eddig is elég sokat nézegettem a saját blogomat. Egyrészt baromi jó érzés, másrészt meg igyekszem elkerülni, hogy befolyásoljon a címlapcentrikusság. Szóval, bocs de meztelen lányos fényképek továbbra sem lesznek, és YouTube videók is csak mérsékelt számban. Stiláris dolog, ami időnkét előkerül, a mesterséges stílus. Csúnya kifejezések, amik 16 éves korban egyes körökben menőnek számítottak, viccesnek szánt művidékiség, leosztós hangvétel. Ezek sajnos elég gyakori hibák mindenkinél, legalább részben a magyar politikai hangvétel hibája (vagy jól rá lehet fogni). Amondó írt erről jól.
A másik a visszatérő blogtér "probléma". Legújabban a miner esete a statisztikával meg a blogter-étosszal, korábban a BDK affér, és egy újabb elégedetlenkedő post. Ez tökéletes példája, hogy ha valakinek részigazsága van is esetleg, akkor is számít, hogy adja elő. A problémákat a legritkább esetben lehet megoldani káromkodással és a másik fél sértegetésével. Ráadásul itt leginkább arról van szó, hogy a felhasználó szükségletei nem találkoznak a szolgáltató ajánlatával. Tovább kell állni, ez a legegyszerűbb.
Nem mintha bárki kérdezte volna, de az egyetlen gond, amit látok a blogtér részéről, az a hozzáállás. Minden szoftver bugos, néha durván, de a legtöbben "örülnek" a visszajelzésnek. Mint például a Microsoft ebben az esetben. Ha ők megtehetik, talán a blogtér is... ehh, nem ér ennyit az egész. Úgy látszik, magyar viszonyok között a yuppie-kultúra verhetetlen. Könnyen lehet, hogy az alkalmazottak egyébként meg személyesen jó fejek, de a blogtér kommunikáció elég sajátos. Nekem személy szerint nincs meg nem is volt soha semmi bajom a blogtérrel, de nem is akarom, hogy legyen. Úgye értjük egymást... Íme egy vita, ahol mindkét oldal vállalhatatlan.
A legfőbb tanulság: ha az ember nem talál semmi vonzót az agyszüleményei papírra vetésében, és nem ez a munkája sem, akkor nincs sok értelme.
Csak, hogy ne legyen szomorú a vége: a metálosok okosabbak! :)
