Nem túl szerencsés, hogy csak 4 nap múlva látom meg az ilyen híreket, de ez szerencsére ez már csak júniusig tart. Mindenesetre egyre jobban tetszik az Origo tech részlege, nem utolsó sorban a feedjük miatt. De azért e mellett nem lehet elmenni.
Az a gond, hogy a nyilatkozót is áthatja a hollywoodi szemlélet, már ami a szerzői jogokat illeti. Kifejtettem, hogy milyen veszélyes, ha a hagyományos tulajdon-szemlélettel közelítünk a szerzői jogok megsértésének a problémájához. Nagyon nem tetszik a "kalózkodás"-toposz sem. Értem én, hogy a tinédzserek felnőnek, és ők is szeretnének nagy kertes házban lakni viszonylag kevés erőfeszítéssel, de azért ne akarják magukat hősnek beállítani.
Mert egyfelől aki pénzt csinál másnak a szellemi termékéből - az ő engedélye, kárpótlása, stb. nélkül - azért elég messze áll az informatikai szabadságharcolástól, és egyáltalán nem tiszteletet érdemel. Az bűnöző, még ha el is túlzott a büntetőjogban a felelőssége. Másfelől meg - és ez a fontosabb mondanivalóm - a szellemi jószágoknál rendkívül fontos a tapasztalatok szerepe: mert kívülről nem látszik a minőség a kereskedelmi forgalomban vett terméken. Mert előbb fizetek a mozijegyért és a CD-lemezért, de a legális zeneletöltésért is, és utána kell szembesülnöm vele, hogy nézhetetlen/hallgathatatlan/élvezhetetlen. Kiugró a számítógépes játékok esetén a hibás-élvezhetetlen termékek aránya, miközben közel sem alacsony az áruk. B-oldalak az albumokon. És ezért fontos, hogy a már tapasztalatot szerzett ismerőseinkre támaszkodhassunk - és nem utolsó sorban kiprobálhassuk a terméket. Én is másolt kazikon kezdtem Metallicát hallgatni - ami soha nem jutott volna el hozzám a rádión keresztül.
És itt a bibi: olyan tevékenységek, amelyek teljesen jogszerűek az interneten kívül, jogsértőekké válnak az interneten, különösen Amerikában, ahol nincs magáncélú másolatkészítés, mint szabad felhasználás. És az emberek tömegesen elutasítják a lebutított, másolhatatlan, hibás és élvezhetetlen termékekeket, és helyette az illegális csatornákat választják. Ezt lassan kezdik felismerni, azaz hogy nem az eladott és az illegális példányszám számít - nem darabszám - hanem a bevétel. És ezért ad másolható dalokat az EMI az iTunes-on, és ezért akar DRM-mentes zenéket árulni az Amazon. És ezért sikertelenek a DRM-elképzelések.
Az, hogy bizonyos cselekedetek - magatartások tanusítóit aszerint büntetjük, hogy a neten vagy azon kívül végzik-e amit végeznek, a világ, a fizikai valóság kettészakítására való törekvés, és nem lesz sikeres. Remélhetőleg.
P.S. Igazából ide tartozik az a cikk, ami május 20-án jelent meg a New York Timesban, Mark Helphin boncolgatja, nem kellene-e a copyrightnak örökké tartania. Bizonyos témákhoz nem szabadna hagyni, hogy laikusok hozzászóljanak.
Az a gond, hogy a nyilatkozót is áthatja a hollywoodi szemlélet, már ami a szerzői jogokat illeti. Kifejtettem, hogy milyen veszélyes, ha a hagyományos tulajdon-szemlélettel közelítünk a szerzői jogok megsértésének a problémájához. Nagyon nem tetszik a "kalózkodás"-toposz sem. Értem én, hogy a tinédzserek felnőnek, és ők is szeretnének nagy kertes házban lakni viszonylag kevés erőfeszítéssel, de azért ne akarják magukat hősnek beállítani.
Mert egyfelől aki pénzt csinál másnak a szellemi termékéből - az ő engedélye, kárpótlása, stb. nélkül - azért elég messze áll az informatikai szabadságharcolástól, és egyáltalán nem tiszteletet érdemel. Az bűnöző, még ha el is túlzott a büntetőjogban a felelőssége. Másfelől meg - és ez a fontosabb mondanivalóm - a szellemi jószágoknál rendkívül fontos a tapasztalatok szerepe: mert kívülről nem látszik a minőség a kereskedelmi forgalomban vett terméken. Mert előbb fizetek a mozijegyért és a CD-lemezért, de a legális zeneletöltésért is, és utána kell szembesülnöm vele, hogy nézhetetlen/hallgathatatlan/élvezhetetlen. Kiugró a számítógépes játékok esetén a hibás-élvezhetetlen termékek aránya, miközben közel sem alacsony az áruk. B-oldalak az albumokon. És ezért fontos, hogy a már tapasztalatot szerzett ismerőseinkre támaszkodhassunk - és nem utolsó sorban kiprobálhassuk a terméket. Én is másolt kazikon kezdtem Metallicát hallgatni - ami soha nem jutott volna el hozzám a rádión keresztül.
És itt a bibi: olyan tevékenységek, amelyek teljesen jogszerűek az interneten kívül, jogsértőekké válnak az interneten, különösen Amerikában, ahol nincs magáncélú másolatkészítés, mint szabad felhasználás. És az emberek tömegesen elutasítják a lebutított, másolhatatlan, hibás és élvezhetetlen termékekeket, és helyette az illegális csatornákat választják. Ezt lassan kezdik felismerni, azaz hogy nem az eladott és az illegális példányszám számít - nem darabszám - hanem a bevétel. És ezért ad másolható dalokat az EMI az iTunes-on, és ezért akar DRM-mentes zenéket árulni az Amazon. És ezért sikertelenek a DRM-elképzelések.
Az, hogy bizonyos cselekedetek - magatartások tanusítóit aszerint büntetjük, hogy a neten vagy azon kívül végzik-e amit végeznek, a világ, a fizikai valóság kettészakítására való törekvés, és nem lesz sikeres. Remélhetőleg.
P.S. Igazából ide tartozik az a cikk, ami május 20-án jelent meg a New York Timesban, Mark Helphin boncolgatja, nem kellene-e a copyrightnak örökké tartania. Bizonyos témákhoz nem szabadna hagyni, hogy laikusok hozzászóljanak.