A tegnapi nap folyamán állásinterjúkon voltam szanaszét a fővárosban, és történt valami, amit muszáj elmondanom. Előrebocsátom, hogy a HR-esekkel általában nincs semmi bajom, vannak akik tényleg nagyon jól és professzionálisan csinálják, de azok nem a Miniszterelnöki Hivatal környékén sertepertélnek. Egyébként emberi ésszel felfoghatatlan, hogyan lehet, hogy azért, mert valaki az állami szférában dolgozik, rögtön egy buta és arrogáns emberré válik.
Na szóval, 16:00 interjú, az alábbi email alapján: (egyébként itt a hirdetés, persze hogy a MEH elektronikuskormányzat, közigazgatási informatika (jogi, igazgatásszervezői, nemzetközi kapcsolatok szakértői végzettség, angol nyelvtudás) pozícióra...)
Na szóval, 16:00 interjú, az alábbi email alapján: (egyébként itt a hirdetés, persze hogy a MEH elektronikuskormányzat, közigazgatási informatika (jogi, igazgatásszervezői, nemzetközi kapcsolatok szakértői végzettség, angol nyelvtudás) pozícióra...)
MINISZTERELNÖKI HIVATAL
Kormányzati Személyügyért Felelős Államtitkárság
Kedves Caracalla (itt a nevem volt eredetileg, de így sztájlosabb)!
Érkeztetőszám: ***********
Örömmel értesítjük, hogy a Kormányzati Személyügyért Felelős Államtitkárság által meghirdetett "Ösztöndíjas program" első megfeleltetési körében pályázata továbbjutott.
Ennek értelmében szeretnénk személyes interjúra hívni, amelyen a Miniszterelnöki Hivatal képviselői hallgatják meg, a meghallgatás időpontja 2007. július 19.-én 16.00 órakor lesz.
Helyszín:
1055 Budapest, Báthory u. 12. II.14-es szobában.
Kérjük, hogy részvételi szándékát az alábbi e-mail címen keresztül 2007. július 13-a déli 12. 00 óráig jelezze:
******************************
Üdvözlettel:
********************* (buta és arrogáns HR-es neve)
Kormányzati Személyügyért Felelős Államtitkárság
Email vége.
Na jó, kb. negyven fok, és ekkor még nem tudtam, akarok-e közszolga lenni. Negyed órával korábban megyek, mert kell egy kis idő akklimatizálódni, a megjelentek csoportja (vagy tizen) álldogálunk a folyosón, miközben egy majom innen-onnan székeket hord ki. A biztonsági őr cigizik benn az épületben az asztalánál. Eközben valami papírokat töltögetünk, persze egyszerre ketten és az eredmények ismerete nélkül, mert ugye állami hely, papírt írni kell, lehetőleg sokat, és lehetőleg abszolult logikamentesen.
OK, négyes interjú ötkor indul, de már a nagy kussolásból lehet tudni, hogy valami nem kóser, bemegyek. Derült égből villámcsapás: az interjú másik állásra szól. Azaz a megthírdetett állások között NEM IS SZEREPLŐ valami humánerőforrás operatív program (egyébként egy többé-kevésbé önálló állami szerv), de ez konkrétan benn a teremben derült ki, és az akkor megjelentek MINDEGYIKE ÍGY JÁRT. A buta és arrogáns HR-est úgy látszik nem rakta el anyukája megfelelően, amikor rákapott az emailben való hazudozásra.
Na mindegy, benn ül hat tag, persze nincsenek rendesen felöltözve, és valami fal szöveget nyomnak a humánoperatíverőforrás-európaiunió-sokezermilliárdlegnagyobb tengely mentén. Erre: köszönöm, de én nem akarok HR-es lenni (legalább kettő, de lehet, hogy három arca jól láthatóan összerándult, hehe), merthogy jogi a diplomám, IT az érdeklődésem, a fentinek megy egyikhez sincs semmi köze (kár, hogy nem ugrott be, hogy bemondjam, hogy másodosztájú köztisztviselő se akarok lenni...). Na ezek után jött a legjobb rész, az állás ismertetése, avagy mindent meg tudunk magyarázni (bár akkor az én szemináriumi dolgozataim kb. a tudomány esszenciái, ha ez állásleírás): merthogy majd integrálni fogják a munkaügyi meg szociális rendszereket (kivéve, ha beüt valami politikai gebasz - teszem most hozzá), és akkor majd ebbe' lessz valami (na itt totál zavarossá vált, hogy miről beszél a fazon, az meg világossá, hogy neki sincs ezekről semmi lövése), éshogy az majd milyen IT lesz meg minden. És ekkor feláltam, azt mondtam, köszönöm, de vannak más pályázataim és ez az állás engem nem érdekel (kb egyedül lehettem ezzel), itt nyögték ki, hogy az eredetileg pályázottakra nem választottak ki. Viszont látásra. Ja, és szóltam a még utánam jövő néhány embernek, hogy átkurták őket, nem kicsit.
És akkor tanulságok: bár nyilván pályakezdőként nem vagyok a legfontosabb ember, de attól még elvárom hogy emberhez méltóan kezeljenek. És az a durva, hogy ez azért mindenkinek ment, aki a magánszférában van, az egyéni ügyvédtől az ügyvédi irodákon át a HR-esekig, még akkor is, ha nem mindíg pozitív eredményű egy interjú, ami persze benne van a kalapban. Ha fel akarnak venni valahová - és azért úgy tűnt, mintha akartak volna - akkor ne hazudozzanak össze-vissza, mert olyan helyre nem megyek dolgozni. Nem fogom a nevem adni a "Szabadítsuk ki Zuchslag-ot" alapítvány humánoperatív faszságaihoz, mert ez a politikai elvárás. De az az érzésem, hogy a folyosón ülő többség oda fog menni. Ja, és nem tudom, hogy az eredeti MEH-es állást lezsírozták-e valamelyik 'Józsi' fiának, mert nem vagyok az a közigazgatási zseni, meg a diplomám se volt summa, szóval simán megkaphatta valaki más is (akinek a formális eredményei jobbak), és félreértés ne essék, nem ez a gond. Hanem, összefoglalva a következő:
I. A MEH HR-ese hazudozik az emailjeiben (legalább tucatnyi embernek, amire van bizonyíték, de ki tudja hánynak még...)
II. Méltatlan az interjú megszervezése
III. Nincs tájékoztatás az interjú előtt az "aprócska" változásról
IV. Magán az interjún derül ki, hogy olyan állásra hallgatnak meg, amiről nem tudok semmit, de ők se igen mondanak.
V. És azt várták, hogy elfogadom, a többség bizonyára megtette.
VI. Ellenben nekem lopták az időmet és a melegben rohangáltam kb. rendesen felőltözve, ahelyett hogy egy shortban és Slayer-es trikóban mentem volna.
És akkor az ideillő veretes káromkodás helyett álljon itt inkább egy megállapítás: az a különbség a központi államigazgatás és az önkormányzatok között, hogy bár mindkét helyen buta emberek dolgoznak, de a központi államigazgatásban legalább szebbek a nők.
Ja még annyit, hogy nyílván a fentiek alapján azonosítani lehet, hogy ki vagyok, de annyira nem érdekel. Inkább dolgozzanak csak mások a közszférában.
Na jó, kb. negyven fok, és ekkor még nem tudtam, akarok-e közszolga lenni. Negyed órával korábban megyek, mert kell egy kis idő akklimatizálódni, a megjelentek csoportja (vagy tizen) álldogálunk a folyosón, miközben egy majom innen-onnan székeket hord ki. A biztonsági őr cigizik benn az épületben az asztalánál. Eközben valami papírokat töltögetünk, persze egyszerre ketten és az eredmények ismerete nélkül, mert ugye állami hely, papírt írni kell, lehetőleg sokat, és lehetőleg abszolult logikamentesen.
OK, négyes interjú ötkor indul, de már a nagy kussolásból lehet tudni, hogy valami nem kóser, bemegyek. Derült égből villámcsapás: az interjú másik állásra szól. Azaz a megthírdetett állások között NEM IS SZEREPLŐ valami humánerőforrás operatív program (egyébként egy többé-kevésbé önálló állami szerv), de ez konkrétan benn a teremben derült ki, és az akkor megjelentek MINDEGYIKE ÍGY JÁRT. A buta és arrogáns HR-est úgy látszik nem rakta el anyukája megfelelően, amikor rákapott az emailben való hazudozásra.
Na mindegy, benn ül hat tag, persze nincsenek rendesen felöltözve, és valami fal szöveget nyomnak a humánoperatíverőforrás-európaiunió-sokezermilliárdlegnagyobb tengely mentén. Erre: köszönöm, de én nem akarok HR-es lenni (legalább kettő, de lehet, hogy három arca jól láthatóan összerándult, hehe), merthogy jogi a diplomám, IT az érdeklődésem, a fentinek megy egyikhez sincs semmi köze (kár, hogy nem ugrott be, hogy bemondjam, hogy másodosztájú köztisztviselő se akarok lenni...). Na ezek után jött a legjobb rész, az állás ismertetése, avagy mindent meg tudunk magyarázni (bár akkor az én szemináriumi dolgozataim kb. a tudomány esszenciái, ha ez állásleírás): merthogy majd integrálni fogják a munkaügyi meg szociális rendszereket (kivéve, ha beüt valami politikai gebasz - teszem most hozzá), és akkor majd ebbe' lessz valami (na itt totál zavarossá vált, hogy miről beszél a fazon, az meg világossá, hogy neki sincs ezekről semmi lövése), éshogy az majd milyen IT lesz meg minden. És ekkor feláltam, azt mondtam, köszönöm, de vannak más pályázataim és ez az állás engem nem érdekel (kb egyedül lehettem ezzel), itt nyögték ki, hogy az eredetileg pályázottakra nem választottak ki. Viszont látásra. Ja, és szóltam a még utánam jövő néhány embernek, hogy átkurták őket, nem kicsit.
És akkor tanulságok: bár nyilván pályakezdőként nem vagyok a legfontosabb ember, de attól még elvárom hogy emberhez méltóan kezeljenek. És az a durva, hogy ez azért mindenkinek ment, aki a magánszférában van, az egyéni ügyvédtől az ügyvédi irodákon át a HR-esekig, még akkor is, ha nem mindíg pozitív eredményű egy interjú, ami persze benne van a kalapban. Ha fel akarnak venni valahová - és azért úgy tűnt, mintha akartak volna - akkor ne hazudozzanak össze-vissza, mert olyan helyre nem megyek dolgozni. Nem fogom a nevem adni a "Szabadítsuk ki Zuchslag-ot" alapítvány humánoperatív faszságaihoz, mert ez a politikai elvárás. De az az érzésem, hogy a folyosón ülő többség oda fog menni. Ja, és nem tudom, hogy az eredeti MEH-es állást lezsírozták-e valamelyik 'Józsi' fiának, mert nem vagyok az a közigazgatási zseni, meg a diplomám se volt summa, szóval simán megkaphatta valaki más is (akinek a formális eredményei jobbak), és félreértés ne essék, nem ez a gond. Hanem, összefoglalva a következő:
I. A MEH HR-ese hazudozik az emailjeiben (legalább tucatnyi embernek, amire van bizonyíték, de ki tudja hánynak még...)
II. Méltatlan az interjú megszervezése
III. Nincs tájékoztatás az interjú előtt az "aprócska" változásról
IV. Magán az interjún derül ki, hogy olyan állásra hallgatnak meg, amiről nem tudok semmit, de ők se igen mondanak.
V. És azt várták, hogy elfogadom, a többség bizonyára megtette.
VI. Ellenben nekem lopták az időmet és a melegben rohangáltam kb. rendesen felőltözve, ahelyett hogy egy shortban és Slayer-es trikóban mentem volna.
És akkor az ideillő veretes káromkodás helyett álljon itt inkább egy megállapítás: az a különbség a központi államigazgatás és az önkormányzatok között, hogy bár mindkét helyen buta emberek dolgoznak, de a központi államigazgatásban legalább szebbek a nők.
Ja még annyit, hogy nyílván a fentiek alapján azonosítani lehet, hogy ki vagyok, de annyira nem érdekel. Inkább dolgozzanak csak mások a közszférában.
