Mottó: Én egy icipici, én egy icipici bölcsész voltam, bölcsész voltam, DE GECINAGY PUBLICISTA LETTEM!
Most poénkodhatnék kicsit a bölcsészképzés színvonalával, esetleg Tóta
Alapvetően nem szoktam foglalkozni politikai dolgokkal, most is csak közvetetten lesz ilyesmiről szó. Sokkal inkább arról, hogy a piaci fundamentalizmus miért nem old meg semmit, beleértve a politikai problémákat is.
Van ez az elképzelés (magyar hangja Tóta W. Árpád), hogy a verseny meg a piac minden problémát megold. Például a politikai versenyzés esetén csak a parlamenti korlát eltörlését meg a párttámogatást kell reális szintre növelnik, és meg is lennénk. Bárcsak ennyire egyszerű lenne. Merthogy csak a mesterséges korlátozás tarthatja életben a Ladát meg a Wartburgot, és anélkül itt a nyugati autó. Vagy a Suzuki, ugye. Mondjuk ennyi azért nagyjából a politikai életben is történt.
Ugyanakkor már ott belerondít kicsit az elméletbe a valóság, hogy állami szabályozás nélkül nem szabadversenyes kapitalizmus lesz, hanem tőzsdei csalás, bennfenntes kereskedés, Enron botrány meg meg centiméterenként milliárdos kartellautópálya. Nem is beszélve a speciális területekről, mint a méregdrága kvázimonopolisztikus technológiai vagy orvosieszköz- és gyógyszerpiacok. És ezek társadalmi szinten azért többe vannak-lennének, mint a köztisztviselők.
Politikai területen sem sok változna. Legfeljebb mindenki többet vinne haza. Nem értem, miért hiszi Árpád (ugye a blogoszférában csak tegeződni szokás, vagy mi), hogy hirtelen mindenki abbahagyná a "kétes eredetű" (jó, tudom én is, hogy nem kétes az az eredet) összegek megszerzését. Vagy hogy emiatt diadalmasan növekedne a tendereztetések elbírálóinak a függetlensége.
Ezek - sajnos - nem piaci kérdések. Az embert nem tartja vissza a bűnök-vétségek elkövetésétől, hogy nincsen rákényszerítve vagy rászorulva. Leginkább is a tisztességesség, erkölcs az, ami az egyébként nem rászorultat megakadályozza a bűnök elkövetésében, na meg a büntetéstől való félelem. Sajna, ezt nem könnyű piaci alapon értékelni.
Az segítene, ha a választók személyes felelősséget-szerepet is vállalnának bizonyos célokért. Írjatok levelet a választott képviselőiteknek, kérjétek meg, hogy ezt vagy azt csináljon (jó, nyílván nem a kormányalakítással kapcsolatban), és köszönjétek meg, ha megteszi. A megbecsülés is egyfajta jutalom, motiváló tényező. Meg az is, ha a választókerület alig várja, hogy megkérdezze a kedves képviselőtől, hogy hogy is lesz az a szalmaerőmű a tokaji vesszők alatt. Éppen a piaci viszonyok visszaszorulása az, ami segíthet.
Én egyébként nem értek egyet azzal, hogy semmi haladás nem lenne az országban. Csak lehetne gyorsabb.
Egyébként nem vagyok egy cseppet sem piacellenes, de nem hiszek a piac mindenre jó általános gyógyír szerepében sem. A jogi területeken például összességében kimondottan káros a piac megjelenése megítélésem szerint (,amivel együtt jár az etikai normák eltűnése).
Ugyanakkor - vissza a piaci fundamentalizmushoz. Csak egyetérteni tudok a Szélsőközéppel Árpád homoiusion természetével kapcsolatban, na meg hogy nem neki kellene gazdasági jellegű rajzfilmsorozatban megmagyaráznia a valóságot. Jobban tennénk mi proletárok, ha elküldenénk az elitpublicistát, Árpádot, aki legrosszabb pillanataiban is szórakoztatóbb, mint Pihál György és Aczél Endre együttvéve, egy alapfokú közgazdaságtanfolyamra, mielőtt megszünteti a szerzői jogot is, mint az állam piaci viszonyokba való szükségtelen beavatkozásának ékes példányát.
Aztán nem marad más, csak Pihál György, Aczél Endre meg a fospumpa.