Lassan egy hetes az SG.hu cikke, amely a vélemények kifejtésével kapcsolatos veszélyekről és a német szabályok változásáról ír. Minden bizonnyal napi procedura a nagyobb vállalkozásoknál az internet figyelése, legalább is a róluk megjelenő írások tekintetében. Sajnos egyre kevésbé jellemző, hogy a bíróságok az általános szólásszabadság elve mellé állnának, és vevők a cégek-egyének a különös jogi szabályoknak egyébként megfelelő, de a szólásszabadságot korlátozó érveléseire.

Nyilvánvaló, hogy a fő probléma a következő: egy alapvetően tényszerű fogyasztói vélemény-állítás esetén nagyon nehéz azt bizonyítani abban az esetben, ha a bíróság elrendeli a valóságbizonyítást. Hogyan igazolhatnánk, hogy tuskó volt az eladó, a lejárt tejet aznap vettük, amikor, stb? Miközben igenis rendkívül fontos kérdés, hogy egyes áruházláncokban például nem ellenőrzik a lejárati időket, vagy szánt szándékkel lejárt termékeket raknak ki (aminek a bizonyítási nehézségeiről annyit, hogy ha nem adnak ki róla körlevelet vagy nincs egy távozni akaró dolgozójuk, akkor nagyjából reménytelen kérdés.) Ennek eredménye persze az öncenzúra lesz, amikor is minden veszélyes állásfoglalást kivesznek a médiumgazdák.

Egy szó: Olaszliszka. Egy tanárember a hírek szerint egyébként a megengedett sebességet  nem túllépve balesetet okoz, egy gyermek a kocsi elé kerül. (Nulladik lépésben persze felmerül a drága szülők felelőssége.) A sofőr megáll a szabályoknak megfelelően, ami rossz döntésnek bizonyul. Ami utána történik, sokkoló. A család és a szomszédok - ahelyett, hogy a gyerekhez szaladnának, aki mellesleg vélhetően ma is jól van, kivéve ha a környezetében lakók meglincselték egy pöttyös labda körüli vitában - megölik, csoportosan agyonverik az egyébként szabályt nem sértő, ártatlan sofőrt. Bízzunk benne, hogy nem ússzák meg egy évtized alatt, per kopf persze.
Bírósági aftermath: a lincselés szó miatt egy elkövető egy ügyvédi praxissal rendelkező seggfej segítségével EGYMILLIÁRDOS keresetet indít. Azonban - minden tiszteletet megérdemlő módon - a magyar bíróság többet tett, mint elutasította volna. A bíróság, elővéve az értelmező kéziszótárt, ítélete szerint: ami történt lincselés. (Zárójeles megjegyzés: a csoportos, erőszakos bűnöket elkövetők védelmével nagyon könnyű diszkreditálni az egyébként hasznos jogvédelmet. És ez sajnos nagyon gyakran megtörténik, emiatt a 'kisebbségi jogvédőkkel' jobb vigyázni).

Elég egyértelmű a kontraszt. A szólásszabadságnak, mint alapjognak egyre komolyabb a fenyegetésekkel kell szembenéznie. A véleményt szélesen kellene értelmezni, mert a tényeket alapvetően az azokat kimondónak kellene bizonyítania. A jó hírnévhez csak a jóknak szabadna joga lennie. Külföldön még drámaibb a helyzet, ajánlom mindenki figyelmébe az Overlawyered egyik hírét, amikor a fogyasztói panaszok levételét követelő levél közzétételét is megtiltották, jogilag némiképp kétségesen. Abszolult aggasztó továbbá, hogy pénzzel akarják kifejezni a vélemények okozta károkat. Miért egymilliárd? Miért nem egymilliárd-egy? És az egész szólásszabadság mennyit ér?
Különösen aggasztó a fenti tendenciákban, hogy az Interneten minden fórum, blog, újság véleményrovata, chat, stb. azonnal széles nyilvánosságnak számít. Vagyis a hétköznapi beszélgetéseinknek egy jó része már nem zárt társaságban történik meg.

A fentiekkel kapcsolatban csak egy dolog megfontolását ajánlanám még: teljesen hibás, amikor bűnözők jó hírnevéről beszélünk, vagy a penetránsan büdös tejespultú áruházláncokéról. Ezeknek legfeljebb rossz híre lehet. Ezenfelül míg egy szervezetnek nincsen lelke, önérzete - vagyis szerintem nem kell védeni az esetenként kegyetlen, szélsőséges véleményektől, éppen azért, mert érzelmi sérelmet nem okozhatnak, addig a bűnözők nem méltóak rá. Ne lehessen valakit bíróság elé citálni azért, mert a gyilkos nem is rohadt (biológiai értelemben). A közszereplők pedig el kell, hogy tűrjék, de ez más miatt van így - ugyanis önmagában akkora érték a politikai közbeszéd szabadsága. Azért, mert a tájékoztatás, a vita, a szabad közbeszéd fontosabb kellene, hogy legyen, mint egyes üzleti szereplők gazdasági érdeke. Words don't kill people (mint fent látható)...
Ugyanakkor elég nehéz kérdés, hogy hogyan lehetne szabályozni a szólásszabadság korlátait. Mindenesetre a nem kevéssé egészségtelen mai magyar társadalomnak inkább lenne szüksége több szólásszabadságra, mint kevesebbre.

Egyébként azoknak, akiket érdekelnek a 'mikróban szárított macska' kategóriájú, valódi amerikai jogesetek napjainkból, érdemes figyelnie az Overlawyered jogi blogot (blawgot), ami egy kicsit azért elfogult a szegény megtámadott üzletek irányában.