A történet nem egy mai gyerek. Az illegális tartalmak elleni harcban a szép szó nem vált be, és a kedves bűnözők egyenkénti bíróság elé citálása sem egyszerű móka, ráadásul felettébb költséges is. A népek meg valahogy nem voltak vevők a netcenzúrára, Lars Ulrich és Barbra Streisand kedvéért.
A képen alapvetően az infokalipszis négy lovasa elleni küzdelem változtatott, és immár demokráciákban is elfogadott gondolat a netforgalom megfigyelése. Először csak a kisgyermekeket védjük a pornótól, utána az ártatlan állampolgárokat a terroristáktól, majd az árva kiadóvállalatokat
Azonban az újdonság a technikai kivitelezés. A hálózat megfigyelését és filterelését alapvetően nehezíti az Internet felépítése, de azért van, ahol meg lehet fogni a dolgot, és ez a pont az internetszolgáltatók. Ezek a legális tevékenységet folytató cégek, amelyek alapvetően felelőtlenek az általuk vitt tartalom tekintetében, jogi eszközökkel is jól megragadhatóak, van fizikai eszközparkjuk, irodáik, alkalmazottaik.
És a jövő elkezdődött. Amerika harcol a kiskorúak lelkéért, Franciaország a kalózok ellen,
És mielőtt még valaki felhozná, hogy SSL, és hasonlók, csak annyit: nem a geek-félék helyzetéről van szó, valószínűleg az ezt olvasók nagyobb részének vannak legalább halvány elképzelései, hogy hogyan is lehetne kijátszani a cenzúrát, de az Internet képét alapvetően befolyásolja, ha az emberek döntő többsége csak az állam által jóváhagyott tartalmakhoz fér hozzá.
És akkor még szóba sem hoztam a kérdést, hogy esetleg lehetnek előnyei a cenzúrának.
Nos, mint a cím is jelzi, azért ez még nem eldőlt kérdés. We shall see.