Külön megtiszteltetés számomra, hogy Kelt cikkét szedhetem darabokra a pontatlanságok miatt.

Az Origó Techbázisa egy újabb kísérletet tesz a feedek/rss megmagyarázására. Az, hogy a dolog hasznos és fontos, nem kétséges, többek között magam is hasonló problémával kerültem szembe néhány hete, amikor egy ismerősömnek próbáltam meg megmagyarázni a feedek jelentőségét. A megoldás kulcsa a hasznosság felőli megközelítésben rejlett, de azért a kísérletem eredményességével kapcsolatban vannak kételyeim.

Az Origó cikkével kapcsolatban kétfajta problémáim vannak: egyfelől a nem mindenhol pontos megfogalmazás, másfelől bizonyos dolgok hiánya.

"A magyarra talán hírcsatornaként fordítható RSS hírcsatorna"- ál a leadben, ezt talán nem ártott volna átolvasni még egyszer...

Valójában persze itt már kicsit pontatlan a megfogalmazás (amelyet egyébként én is gyakran elrontok), a feedek ugyanis nem csak RSS-ek lehetnek. Valószínűleg a legelterjedtebb valóban az RSS (Really Simple Syndication), ami egy speciális XML nyelv, akárcsak a különböző ATOM verziók (ennek a nagy támogatója a Google, például a megosztott feedek a Readerben ATOM formátumban vannak), vagy simán csak XML feedek is.

Alapvetően három kérdés merül fel a feedek kapcsán: Miért, Mi ez, és Hogyan.

Miért?
"Saját hírlap az asztalon" és "A hírcsatornák nem csak az információhoz való hozzájutást könnyítik meg, de időt is spórolnak az olvasónak, a kedvenc oldalak szertartásszerű végiglátogatása helyett elég végigpörgetni a friss anyagok listáját akár a reggeli tea mellett." Gyakorlatilag ennél jobban nem nagyon lehetne megfogalmazni a választ (eltekintve persze a tea kávéra cserélésétől). Ugyanakkor a hírlap kifejezést kicsit szűknek találom, hiszem számtalan más, például az új domainek bejegyzése (by Lackac), értesítés új kommentekről, Feedburneres értesítés, ha valami probléma van a blogom feedjével, stb., szóval sok minden tartozhat ide.
Alapvető jósága a dolognak az, hogy a rendszer opt-in, és bármikor le is lehet iratkozni róluk, gyakorlatilag az olvasó válogathat - hűségszerződés vagy előfizetési periódusok nélkül. A másik fontos kérdés, hogy ez egy push technológia, vagyis nem kell egyenként lekérni az elemeket kézzel.

Mi ez?
A feedek alapvetően fileok. Az RSS és az ATOM egy-egy fileformátum. (Gondolom ebből érthető, hogy miért nem ezt a kérdést vettem előre). Ezeket a fileokat az oldalak automatikusan generálják.
Ezeknek a fájlformátumoknak a jellegzetessége, hogy elég egyszerűek, és valamilyen ember által befogadható információt tartalmaznak strukturált formában. Egy blog feed fileja például a bejegyzéseket tartalmazza néhány metaadattal körítve egyetlen fájlban.
Az már az olvasók teljesítménye, hogy az egyes elemeket (RSS esetében ezek az <item> elementek) külön jelenítik meg.

Hogyan?
Ez a része a cikknek megint csak igen korrektre sikerült, még ha át is üt a cikk írójának asztali olvasók iránti megszállottsága preferenciája.
A feedolvasás legnagyobb szépsége, hogy az adott esetben több száz file-t, amelyek akár napi ezer külön elemet is tartalmazhatnak, egy olvasóval szépen kezelhetjük, rovatokba rendezhetjük, stb.
Külön előnye a Google Readernek (bizonyára ezzel a funkcióval más olvasók is rendelkeznek) például az, hogy az általunk olvasott dolgokat egyetlen kattintással 'megoszthatjuk' (felhívhatjuk rájuk mások figyelmét), ám ennek használatához nem árt(ana) némi gondolkodás: mi az, ami az olvasmányainkból érdekelhet másokat, és a többségük maguktól nem olvasná (erőteljesen kontraproduktív lenne például a Webisztán posztokat megosztani, mint ahogy a kínai nyelvű írások főként magyar kontaktjainkkal való megosztása is). És a Google esetében az különösen szép, hogy az email kontaktlistánkból átemeli a szintén Google Readert használókat, vagyis még tennünk sem kell azért, hogy lássuk levelezőpartnereink megosztott dolgait (de ellene lehet).

Vagyis voltaképpen itt egy technikailag nem túl bonyolult dologgal állunk szemben, amelynek azonban hihetetlen hatása van az olvasási szokásokra, amelyet éppen ezért értelmesen nehéz másoknak elmagyarázni. Az Origó kétségkívül tett egy jó lépést.

RSS és a jog (röviden) ( erről írok egy jobban átgondolt postot majd inkább)

Na, itt dob egy hátast a józan értelem. A feed előállítása szerintem már átdolgozásnak minősül (mert például megváltoztatja a mű képi megjelenését), és amíg valaki a saját tartalmából csinál feedet, addig semmi probléma. Amikor azonban már ezt egy blogszolgáltató teszi (vagyis a nyilvánossághoz közvetítést nem a szerző maga végzi, bár az vitatható, hogy egy blogszolgáltatás esetén ezt ki végzi, én alapvetően a technikai eszközpark birtoklása, adott esetben egyes bejegyzések eltávolítása, stb. miatt inkább azt gondolom, hogy ezt a szolgáltató csinálja), ahhoz a magyar jog szerint írásban megkötött felhasználási szerződésben adható engedély.
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az olvasók az elkészült filet gyakorlatilag "feldarabolják" (egyébként hajlok arra, hogy a feed jogilag leginkább gyűjteményes műnek minősülne), és ezzel a mű integritását, egységét megváltoztatják, továbbá tárolják is (és azért az adott esetben elég sokáig tartó tárolás (pl. asztali olvasók vagy GGears használatakor) nem nagyon minősíthető az Szjt 34. § "(6) Szabad felhasználás a mű járulékos vagy közbenső - a felhasználásra irányuló műszaki folyamat elválaszthatatlan és lényeges részét képező, önálló gazdasági jelentőség nélküli - időleges többszörözése, ha kizárólag az a célja, hogy lehetővé tegye a) az átvitelt harmadik személyek között hálózaton, köztes szolgáltató által, vagy b) a műnek a szerző által engedélyezett, illetve e törvény rendelkezései alapján megengedett felhasználását" szakasza alá tartozónak, mivel sokáig tart, elválasztható, és nem közbenső vagy járulékos, azaz szerintem nem szabad felhasználás), akkor bizony nekik is felhasználási szerződést kellene erre kötniük a szerzővel. Írásban.