Egyébként valahol ez állt a IX. Infokommunikációs Szakmai Nap 2008-as programjának érdeklődése mögött is (amelynek a címe egyébként a Jogi szakértői rendszerek Magyarországon volt). Öt érdekes előadást volt szerencsém meghallgatni, amelyek közül 4 (három és fél) mögött valamilyen szoftver is állt.
Az első előadást dr. Ződi Zsolt tartotta, aki igazából egy ügyvédi iroda folyamatainak informatikai támogathatóságáról beszélt, alapvetően egy olyan háttér CRM/dokumetumkezelő, stb. rendszer tervéről beszélt, amely kifejezetten az ügyvédi irodáknak készülne, másfelől meg az általános és a jogi keresés és navigáció eltéréseiről (az alapvető különbséget egyfelől az jelentené, hogy a jogi keresés - amely erősen kontextusfüggő, a kontextus meg az eset, amelyre megoldást/rendelkezést keresünk - célja nem statikus, hanem változik, továbbá nagyon kétséges, hogy a súlyozás hasznos-e, hiszen gyakran éppen a különlegesre, ritkára keres egy jogi kereső felhasználója, nem a gyakorira, hivatkozottra). Gondolom a jogi navigáció speciálisságát nem kell különösebben ecsetelnem - az egész jogrendszer végeredményben mondatonként számozott, és az idődimenzió nagyon jelentős (elméletileg akár évtizedekkel ezelőtti jogszabályállapotoknak lehet jelentősége, gyakorlatilag az elévülési időn belüli változatok mindenképpen szükségesek). Mondjuk maradtak kétségeim azzal kapcsolatosan, hogy a jogi keresőeszközök használata célszerű-e, én általában az általános keresőkkel elég jól elboldogulok, különösen, ha az idődimenzió nincsen, mint például az ingyenesen elérhető jogtárnál (és ettől az persze legfeljebb tájékoztató jelleggel használható).
Már ennek az előadásnak a folyamán előkerült az a két később visszatérő toposz, amelyek problémát okoznak a jog kódolásakor, egyfelől az, hogy a jogi nyelv természetes nyelv, amelynek a jelentése függ attól, hogy milyen környezetben használjuk, a használata mögött komoly előismeretek vannak (ez nem azt jelenti, hogy ne használhatná más, csak azt, hogy bizonyos kifejezések mást jelentenek, pl. a felelősség, bűnösség, kár, stb.).
Az előadás végkicsengése nagyjából az volt, hogy a jogi munkának a mechanikus részét lehet informatizálni, a kreatív részét nem.
A második előadásban dr. Rátai Balázs a jogi szakértői rendszerek fejlődéséről beszélt, amelyeknek az alapja valahová az 1950-es évek általános mesterséges intelligencia kutatását követő specializálódására nyúlik vissza, és az 1960-70-es években elég nagy divatja volt az Egyesült Államokban, általában 'Expert System'-nek becézték őket. Ezt követően - párhuzamosan az MI területét érintő általános csalódásokkal, némileg csökkent a divatja, a terminológia megváltozott, és Knowledge Based Systems-nek kezdték hívni őket, a cél pedig, hogy egy szakkérdése az adott terület szakértőivel azonos szinten kínáljanak megoldást. Ekkor nagyjából leszámoltak azzal a rémennyel, hogy a közeljövőben az embert helyettesítő rendszert lehetne létrehozni, legalább is ami a jogi területet érinti, legfeljebb segítheti, irányíthatja a munkát, és a végeredményt 'meg tudja magyarázni', azaz rögzíti a döntési folyamatot, amely során a végeredmény kialakult.
A feljlesztések oka az MI-k népszerűsége mellett alapvetően abban rejlett, hogy volt egy széles célcsoport és egy folyamatosan növő jogi anyag, amelynek a 'tárolására' az emberi agy már nem elég. Persze ezeknek az elképzeléseknek sokat rontott a megvalósításán, hogy sokan fel sem tették a kérdést, hogy mi a jogi tudás (és a jog maga, amire számtalan definíció létezik, ráadásul a legelterjedtebbek csak formálisak), és sok esetben csak a programozók írtak valamit, ahogy ők felfogták a dolgot, de éppen a szakértői ismeretet nem sikerült beléjük építeni. Nem csoda, hogy az 1990-es évektől inkább a jogi információkereső rendszerek, adatbázisok váltak népszerűbbé.
Ma megint népszerűbbek ezek az elképzelések, a korábbi fejlesztési motivációk csak még erősebbek (még több joganyag, több jogász, stb.), és persze az informatikai oldala is rengeteget fejlődött a történetnek. De a problémák is megmaradtak: egyfelől a jogi tudást valamilyen módon szabványosítani kellene (kérdéses persze, hogy lehet-e), másfelől nem kerülhető meg a természetes nyelv feldolgozásának a kérdése. És mindezek mellett az esetleges termékek használhatósága, színvonala is nehezen validálható, mivel nem igazán összemérhetőek.
A harmadik előadás során Várkonyi József a neopolitis módszertant mutatta be, amely alapvetően egy jogalkalmazást és jogalkotást támogató elképzelés. A több mint két évtizedes múltra visszanyúló fejlesztés - amelyről egyébként a neten alig lelhető fel valami - gyökere az, hogy a jogszabályt szöveges függvénnyé alakítjuk (gyakorlatilag ha/és/vagy stb. logikai kapcsolatban elhelyezett állításokká), amely azután már leképezhető szoftveresen. Persze ahhoz, hogy működjön, már a jogalkotás folyamán biztosítani kell azt, hogy logikailag zárt legyen a rendszer, ne legyenek joghézagok - és persze ezt egy ilyen struktúrában sokkal könnyebb - gyakorlatilag végig kell menni a logikai fán. Nyomokban már használták/ják egy miskolci szociális ellátásra készül programban, amely - jó hír - a neten ki is próbálható. (Azonban csak tájékoztató információkat ad a rendszer, nem jogi tanácsot!)
A már említett két problémát persze itt sem sikerült kicselezni. A természetes szövegek értelmezését jórészt a felhasználónak kell elvégeznie, a módszertan csak egyes logikai következtetések levonására, megkönnyítésére használható, továbbá a szöveg egyszerűsítésére, annak biztosítására, na persze meg azt biztosíthatja, hogy logikailag zárt lesz a szabályozás - és ez sem kevés.
A negyediket Gábor András tartotta az Ecrime-ról. Ez egy bírói itélkezést támogató rendszer, amelynek leírását úgy sem tudnám jobban véghezvinni, mint a project záró dokumentuma, amely erre található (pdf). A program egy Btk. (és nyomokban Be.) változatot kezelt csak az elkészítéskori változatban, és a fő célja az ítélkezés folyamatának rögzítése és a formai szabályok betartásának megkönnyítése lett volna. Gyakorlati alkalmazásba tudtommal sehol nem került, pedig egy első pillantásra hasznos eszköznek látszott.
Az ötödikben pedig dr. Vikmann László egy veszprémi informatikushallgatók segítségével kifejlesztett programról, az öröklési rendszert kisebb hiányokkal támogató Successio-ról beszélt (ez szigorúan egy kísérleti célból írt program). Az öröklési jog választását annak viszonylagos zártsága indokolta, és a program a használót végigvezeti az öröklés során felmerülő kérdéseken, de bizonyos helyezeteket, pl. csonka parentéla, stb. nem tud kezelni. Ennek ellenére egy remek példa szerintem - különösen a tekintetben, hogy megmutatja, hogy mennyire kevés erőfeszítéssel lehetne értelmes rendszereket készíteni bizonyos jogi tevékenységek támogatására (illetve hogy a szükséges erőfeszítések nagy része nem programozási kérdés).
Végeredményben a kerekasztal beszélgetés alatt, amely mintegy lezárni volt hivatott a napot, sem sikerült meggyőződnöm arról, hogy mennyire reális elképzelés a jog kódba foglalása. A speciális, illetve mérlegelést igénylő kérdések esetén ezt egy reális AI kifejlesztéséig /
De a legfőbb akadály minden bizonnyal a jogászság tipikus hozzáállása lesz. Nemcsak az
Szinte egy csapat modern luddita.
