A net pillanatok alatt világgá repítette a hírt, hogy egy amerikai szövetségi bíró, Alex Kozinski különböző pornográf anyagot tett fel a weboldalára, például tehénpózban ábrázolt nőket tartalmazó képet, állatos képet félmeztelen emberrel, etc. Az eredeti cikk a Los Angeles Timesban jelent meg, és sokan átvették, pl. a Wired, vagy akár a magyar Techline(Hvg.hu) és Hírszerző. Felháborító, én is meg voltam döbbenve. Meg elhittem.
Aztán elkezdtek kiderülni a különböző furcsaságok. Például, hogy a bírónak egy komoly rosszakarója a forrás, aki hónapokig házalt az anyaggal, amit többen elutasítottak. Meg hogy azok a képek nem is annyira bestiálisak, és bár vannak szexuális éllel rendelkezőek, de a közös tulajdonsága az anyagnak a humorosság. Némileg durva humor, nem tagadható. Például az állatos kép félmeztelen emberrel egy népszerű Youtube videó. De szexuális aktust ábrázoló kép elméletileg nem volt köztük. Meg hogy pont egy tárgyalásnak az esküdtválogató szakaszakor derült ki a sztori.
Meg hogy a 'tartalom' nem weboldalon volt, hanem egy publikusan elérhető szerveren volt, de nem volt oldalra 'kirakva'. Ugyanakkor URL-ekkel el lehetett érni, és legalább egy esetben Kozinski maga helyezett el egy linket a saját szerverére (amiről praktikusan csak a file nevét kellett levágni az elérési út kitalálásához). Plusz a Yahoo botja indexelte a könyvtárat és tartalmát.
Felmerülhet a kérdés, hogy a fentiek alapján tekinthető-e a publikusnak a szerver tartalma. Lessig elég erélyesen a nem válasz mellett tette le a voksát, amivel azonban nem tudok egyetérteni. Végül is ha bárki számára hozzáférhető valami anélkül, hogy legalább egy figyelmeztetést kapna, hogy hello, magánterület, akkor az publikus. És nem a megtekintő felelőssége merül fel. És akkor vegyük észre, hogy ez egy nagyon rokon szituáció a nyílt wifihálózat használatának kérdéséhez, legalább is a Btk. 300/C. § tekintetében. Egyszerűen az URL alapján nem lehet megmondani, hogy publikus-e mögötte a tartalom, különösen, ha az üzemeltető maga linkelte legalább egy esetben.
A tanulság persze valami olyasmi lenne, hogy egyfelől a 'klasszikus média' szavai sem feltétlenül megbízhatóak, de ez a kisebb dolog. Ami fontosabb: az online privacy elérésének az útja inkább technológiai, semmint jogi. Továbbá használjunk jelszavakat, és általánosabban: az soha nem árthat, ha értjük, hogy mit csinálunk. És az elég nagy baj, hogy sokan nem értik, hogy hogyan működik az 'online'.
Kozinski felesége egyébként írt egy válaszféleséget a témában.
(via Bennett)
2008.06.17. 16:03
A Kozinski sztori - online privacy, humor, pornó, bíró főszereplővel
Címkék: internet jog privacy usa
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://caracallablog.blog.hu/api/trackback/id/tr57525665
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.