Nem kapott túl nagy magyar visszhangot Carr elég hosszú esszéje, pedig érdekes kérdést feszeget, konkrétan az Interneten keresztüli információszerzés hatását az emberi gondolkodásra. A kiindulási alap valami olyasmi, hogy azt vette észre, hogy nehezére esik hosszabb szövegek olvasása, inkább csak a dolgok átfutásához szokott hozzá.

Elég sokan reagáltak rá, egy párat belinkelek.

Úgy gondolom, hogy Carr rátapintott valami nagyon fontos, érdekes dolgora, jelesül arra, hogy a neten keresztül elérhető sokkal több információt nem tudjuk kezelni, illetve rászokunk egyfajta sommás és instant fogyasztására. A híreket legfeljebb átfutjuk, és tényleg elszántság kell akár már egy hosszabb poszt végigolvasásához, és egyre ritkábban társul ehhez az információk szerves feldolgozása, gondolkodás.

Gyakorlatban arról van szó, hogy napi több száz feed darab végigolvasása egyfelől nem nagyon fér bele meló mellett, másfelől a gyors átfutásra kondícionál. Persze az erős redundancia miatt elég kicsi az esélye egy jelentősebb - pontosabban többek által megírt - hír kimaradásának. Előfordult már olyan, hogy személyesen mesélte valaki, hogy a három bekezdésnél hosszabb írásoknak már nem nagyon van esélye arra, hogy végigolvassa. És persze ez hat a mainstream médiára is, egyre rövidebb cikkek,  színes-szagos hangosképpel jellemzik.

Szerintem kicsit Carr túl általánosan fogja meg a témát. Az emberek jó része már eddig is a rövidebb, színes hírekre bukott (Blikk-kategória). Ami azonban új, hogy a netnek ez a hatása a korábban olvasókat (és akkor most ideírnám, hogy értelmiség, ha egy normális országban élnénk) is érinti, illetve őket (és megbocsátható szerintem, hogy egy elméleti-jellegű ember, mint Carr automatikusan csak őket vette számításba egy saját tapasztalat inspirálta írásnál) érinti újdonságként (egy Blikk olvasó rögtön otthon érezheti magát a Subbán, pl).

És ez kicsit talán kapcsolódik a multitasking-kérdéskörhöz (part1, part2). Elméletileg ott arról lenne szó, hogy a 'fiatalok' már képesek lennének egyszerre több dolgot is csinálni, IM + MAIL + még dolgozni is mellettük, gyakorlatilag persze - mintha csak többmagos, közös cahce-ü CPU-król beszélnénk - ez azért erősen a főtevékenység rovására megy. Az eredmény felületesség, összecsapott munkák, visszaeső produktivitás.

Mondjuk ez még azért minden bizonnyal nem a világvége, meg nem kell keseregni sem az elmúlt szép időkön, a bezzeg az én időmben még reggel hétkor keltünk és olvastunk, különben nem kaptunk enni hozzáállás nem fog segíteni, inkább arról lehet szó, hogy egy viszonylag gyors változáshoz még nem sikerült alkalmazkodnunk - meg kell tanulni válogatni az információk között.

Mindenképpen ajánlom a linkelt írások elolvasását, ez csak egy rövid, beharangozó poszt, felületes és összecsapott.

Amire viszont nagyon kiváncsi lennék, hogy egyfelől mások is tapasztaltak-e ilyesmit, vagy általában egyetértetek-e a megállapítással, vagy sem. És persze, hogy képesek voltatok-e végigolvasni Carr írását :)