A Comcast, amely alapvetően egy amerikai kábeltelevízió- és internetszolgáltató cég (kábkó) valamikor tavaly úgy döntött, hogy a hálózati problémáit - egyes ügyfelei nem tudták rendesen használni a netjüket, valószínűleg a velük egy helyi csomóponthoz (CMTS) tartozó lévő torrentezők miatt - a p2p alapú protokollok, különösen a BitTorrent korlátozásával - egyes esetekben ill. egyes szereplők szerint blokkolásával - próbálja kezelni.

A helyzet elmérgesedésében alapvetően két tényező játszott szerepet. Egyfelől a Comcast finoman szólva is elmulasztotta az igazság minden szeletét kibontani, másfelől szemben egyes véleményekkel a BitTorrentnek számos legális felhasználási módja és felhasználója van, egyesek még üzletimodell-szerűséget  is építettek rá, mint például a Vuze Inc. (az Azureus kliens gazdája), amely cégnek a BitTorrent kliense a hagyományos funkciók mellett például fizetős és kétségkívül legális tartalmakat is terjeszt, gyakorlatilag a terjesztési költséget megspórolva, amelynek terhét a fogyasztók vállalják át - eltekintve attól, hogy tipikusan a fogyasztói internetelérések forgalomkorlátlanok vagy viszonylag forgalomkorlátlanok (nagy korláttal rendelkeznek, pl. a UPC megoldásai).

Szóval a Vuze az FCC-hez fordult, akik foglalkozni kezdtek a kérdéssel, és végeredményben egy gyenge többséggel (3-2 arány) azt a döntést hozták, hogy amit a Comcast csinált, azt nem szabad, vagyis az internetforgalmat a csomagok mély vizsgálatával (DPI-vel, azaz belenéznek az IP-n belüli részébe is). Azonban van néhány erős caveatja a döntésnek.

Egyrészt ez nem egy általános döntés, hanem egyedi. Tudhatjuk hogy Kevin Martin, az FCC elnöke nem szereti ugyan a kábkókat, de a telkókat kedveli. Belejátszhatott a képbe, hogy a Comcast nem volt igazán őszinte, és anélkül korlátozta a torrenteket, hogy bizonyította volna, hogy a hálózat túlterhelt. Ráadásul a Comcastnek van saját video-on-demand szolgáltatása, amely versenyzik a Vuze megoldásával (versenyezhet), szóval versenykorlátozási aggályokat is felvetett a helyzet.

Másrészt kétséges a döntés jogi alapja és ereje. Az FCC-nek nincsen nyílt jogi felhatalmazása egy ilyen döntés meghozatalára. Ugyanakkor az FCC egy félig jogi félig politikai jellegű szervezet, és ez a döntése leginkább egy 2005-ös policy statementen (kb. közpolitikai nyilatkozat) alapul (ilyen policy statementeket adhat ki, és ezek betartását elvileg meg is követelheti):

"To encourage broadband deployment and preserve and promote the open and interconnected nature of the public Internet, consumers are entitled to run applications and use services of their choice, subject to the needs of law enforcement."

mondja ki a négy pont közül az egyik.

Harmadrészt a Comcast nem kapott büntetést, továbbá gyakorlatilag arra utasítanák, amit magától is tesz, hogy hozza nyilvánosságra a hálózatmenedzsment-eljárásait, illetve hogy milyen helyzetben használja őket, továbbá dolgozzon ki egy tervet az FCC által megfogalmazott elveknek megfelelő hálózatmenedzsment bevezetésére.

A döntés számomra egy jó kompromisszumnak tűnik. Egyfelől a Comcaston kívül számosan blokkolják vagy korlátozzák a torrentforgalmat - függetlenül attól hogy legális vagy jogsértő-e amit az ember töltöget(ne), például a mi drágalátos UPC-nk is, amely gyakran még a garantált sebességet se nyújtja. Másfelől igaz az is, hogy a kábelhálózatokon és a drótnélküli hálózatokon komoly problémákat okozhat kevés számú torrentező is, alapvetően persze azért, mert a szolgáltatók jelentősen felülértékesítik a hálózatukat (vagyis több előfizetést adnak el, mint amennyit az infrastruktúrájuk a hirdetett sebességen kezelni képes, feltéve, hogy mindnyájan azonos időben használnák - és természetesen csak a garantált sebességet ígérik biztosra, amely UPC silvernél pl. 64 Kbyte/s (512 Kbit/s), lenyűgöző, nemde?). Egyébiránt jó eséllyel azért sem került sor pénzbüntetés kiszabására, mert az FCC abban bízik, hogy a Comcast nem támadja meg a döntésüket, ami majd meglátunk.

A hálózati gondok megoldására persze több lehetőség is létezne. Az egyik például, hogy elbúcsúzunk a mostani 'korlátlanszerű' internetcsomagoktól, és forgalom alapján - vagy az alapján is - megkülönböztetett csomagokat veszünk, amik például a mobilinternetnél általánosnak mondhatóak (esetleg ezeket kombinálni az egyértelmű megkötésekkel, pl. a Vodafone korlátlan mobilinternetje (a forgalom korlátlan, a felhasználási mód szűkített)). Persze a Google hivatalos megmondóembere mást javasolna, inkább a dedikált mimimum-szolgáltatások meghatározását (ami nálunk - a fenti példából láthatóan - már megvan).

A probléma azonban az, hogy a  hálózatmenedzsment rövid távon nem tűnik elkerülhetőnek. Ennél már csak az a nagyobb veszély, hogy a netszolgáltatók a túlzott használatra hivatkozva semmit nem fejlesztenek a hálózatukon, illetve lassan. Ne feledjük: Dél-Korea és Japán megmutatta, hogy lehet a mostaninál sokkal nagyobb a sávszélesség (Japánban például az átlagosan reklámozott, új lakossági előfizetés sávszélessége 100 Mbit/s körüli).

Itthon meg az NHH-nak kellene talán ráfeküdnie az irreális reklámok és szolgáltatások (például csak a leginkább korlátozott sávszelességű protokoll átlagos sebességét hirdethessék a szolgáltatás sávszélességeként) közti összhang megteremtésére, továbbá hogy kötelezzék a szolgáltatókat a hálózatmenedzsment-praktikák feltételeinek és módjainak nyilvánosságra hozására. Például - és ez csak egy gondolat - a netszolgáltatók hat hónaponként kellene, hogy bejelentsék, hogy hol, mit és hogyan szűr, blokkol, lassít vagy priorizál, ezeket aztán egy közös helyen nyilvánosságra hozni, a könnyebb szélessáv-választás érdekében.

Viszont mindenképpen szükség lenne a 'net neutrality' differenciáltabb megközelítésére, legalább a tartalomalapú és technológia miatti szűrés megkülönböztetésére.

Források, további linkek:

Az FCC network management oldala

Wired Threat Level

Ars Technica a döntésről és a kapcsolódó véleményekről