Elég sok mindent olvastam mostanában össze, amiben először az amerikai jelzálogpiacot, majd mostanra több területet érintő pénzügyi feldordulásokról írnak. Bizonyos szempontból szerencsés vagyok, mert se kockázatos befektetéseim se hiteleim nincsenek. Cserébe szerintem amit most látunk, az egy elég heves öntisztulás.
Elmondom, mire gondolok. A modern pénzpiacon eléggé jól látható, hogy elválik az értéket megtestesítő értékpapír és az érték közötti kapcsolat. Az OTP eszközállománya nem változik, de a részvényár igen. Azonban mára sikerült eljutnia odáig a pénzügyi rendszernek, hogy a derivatívok derivatívjaival kereskednek - valami ilyesmiről volt szó az amerikai bedőlő jelzálogoknál is. Azért ezt nem egyszerű átlátni, és mint a példa mutatja, nem is tudják. Ez egy nagyon rizikós környezet kialakulását eredményezte, amelyre rásegített az is, hogy a dinamikusan növekvő ingatlanpiacnak a további növekedését várta mindenki - végül is ez az ún. buborék. Nem mintha nem látta volna ezt mindenki, csak egyszerűbb volt elfogadni, hogy nekem fussa nagyobb házra, mint feltenni a kérdést, vajon tényleg így van? Hitelből rulettezni kicsit kockázatos, miközben az emberek zavarba ejtően kevéssé ismerik a világot, amely körülveszi őket.
Ám ennél szerintem nagyobb a baj. Az egész nyugati életstílust átalakította a fogyasztói kultúra - arra gondolok itt, hogy elvárjuk - elvárják az emberek, hogy évente kocsit cserélhessenek, laptopot, telefont, lakást vehessenek, meg minden műanyagvackot, ami szembejön a boltban, miközben az ezért cserébe letett teljesítmény nem kimondottan növekedett. Jól látszik pl., hogy a magyar fizetési listákon is az első szektor a pénzügyi, akik azonban termelni semmit nem termelnek, sőt kulcsfontosságú szerepük volt a fogyasztási hiteleik kiosztásában. Hasonló a helyzet a marketingesek esetében, a tanácsadói iőparban, amelyek szintén csak szolgáltatószektorok, és mint ilyenek, a legkönnyebben lefaragható költséget jelentik.
Ugyanakkor hosszabb távon súlyponteltolódással lehet szerintem számolni, mégpedig kelet felé, leginkább India és Kína irányába, azonban ez összességében azért a világgazdaság esésével fog járni - kétlem, hogy Kína el merné engedni a belső fogyasztást. Ez viszont egyértelműen hosszútávú hatásokat, évekig tartó GDP-csökkenést jelenthet - én azért nem hívnám recessziónak, mert hát nem valós érték tűnik itt el szerintem, hanem vélt, valójában nem létező érték.
Elég viccesek a reakciók is rá. A média nem tudja eldönteni, hogy örüljön vagy rettegjen. (mint egy durva bokszmeccsen: 'úh, mekkora ütés, kiesett két foga, ez meg a szemére, hetekig nem fog tőle látni, stb.') Elég ilyesztőnek látom, ahogy a pénzügyi szféra bénázására mintegy a szerencsejáték-logikát követve (ha vesztésben vagyok, akkor megduplázom a tétet, hogy egy húzással mindent visszanyerjek) mintegy feltennék az államot is a fogyasztás mai szintjének fenntarthatóságára. Pártunk és ormányunk szinte örömködve üdvözli a válságot, és a ballibek igájából kiszabadulva igyekeznek üdvözölni az eddigi kapitalizmus végét, mint az unokák a látogatóba érkező nagyit - remélhetőleg persze tévednek. Ugyanakkor jó eséllyel sikerül továbbépíteni az állam dominanciáját - több közbeszerzés, több felügyelő bizottsági tisztség, több beruházás, több pénz a politikai szféra uralma alatt, és végeredményben újabb rosszul és drágán működő mávjellegű nemzeti kincsek - ami miatt fogunk még szívni szerintem, tekintve, hogy a mai polelit nagy része már az elemi matekot is ellóghatta. És a szocializmus építésében természetesen számítanak az ellenzékre is, hiszen az európaiértelembenvetteurópaiellenzék mindenütt azt csinálja. Sajna eléggé összecseng a Stumpf által nyilatkozottakkal ez a megközelítés. Eközben a miniszterelnök meg teljesen össze van zavarodva, egészen elfoglalják a délibábjai. (És tegyük hozzá, az ellenzék nagy szerencséje, hogy most nem ők vannak kormányon - ugyanannyit tudna tenni). Összehívja azokat, akik elkúrták a rendszerváltást. (Ismeritek a viccet? Szőke nő televíziós műsorban, kérdés: mennyi kettő meg kettő? Öt - válaszolja - 'még egy esélyt, még egy esélyt' - zúg a közönség. Kap hát még egyet. három - mondja most- 'még egy esélyt, még egy esélyt' - zúg a közönség. Kap hát még egyet. négy - mondja kipirult arccal - 'még egy esélyt, még egy esélyt' - zúg a közönség. Hát nagyjából ezt gondolom a kormányfőről meg a nemzeti délibáb testülettől).
Ugyanakkor szerintem el kellene dönteni, mit akarunk: vagy fogadjuk el, hogy bizonyos területek kockázatosabbak, mint mások, és viselje mindenki ennek a veszélyét - ha ingatlankölcsönökkel foglalkozol, és nem szabsz szigorú feltételeket, akkor bukó lesz bizonyos események esetén - vagy államosítsuk a területet teljesen. Mert most az megy, hogy X évig hagyjuk, hogy úgymond piac legyen, majd ha beüt a baj, akkor szétterítjük a társdadalmon a kockázatot.
Paradox módon a web és az informatika számára azonban szerintem pozitív folyamatokat is hozhat ez a kalamajka. Hirtelen újra fontos lesz a költsége a dolgoknak, és minden üzleti javaslatnak megtakarítást kell kimutatnia - Zoho, Google Docs, Salesforce, etc., megerősödhet, valamint a jó és mérhető reklám is -, szóval előtérbe kerülhetnek a diszruptív innovációk. Talán a számítógépes játékok esetében is kirúgják a sok grafikust és felvesznek néhány játéktervezőt, nyilván növekedhet az illegális letöltések száma is minden területen. És újra előkerülhetnek az esetleg évekig működő hardverek.
Na meg remélhetőleg eltűnik a 12654 videómegosztó oldal 99.9%-a, sok szocnetwörk alól kihúzzák a szervert, elhull a férgese. És talán, talán újra előkerülhet az a garázsfejlesztési eljárás is, ahol nem az van a középpontban, hogy a hozomra megkapott tőkét mire költi a drága jó entrepreneur, hanem maga a termék.