Gyakorlatilag azt lehet látni, hogy kialakult a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításának végleges javaslata, amely nagyjából félig emlékeztet az eredeti igazságügyes javaslatra.
A történetnek az előzményéről már írtam, beszéljünk egy pár szót a módosító javaslatok eredményeképpen kialakult változatról is.
Úgy tűnik, alapvetően elbukta azt a kezdeményezést az IRM illetve a szellemitulajdonjog-védelmi hatósági szerepre ácsingózó Szabadalmi Hivatal, amellyel a közös jogkezelést ki kívánták volna vonni a kulturális tárca fennhatósága alól, hogy maguk gyakorolják a felügyeleti jogokat. Ez az elképzelés elméletileg mondjuk közepesen vitás (mindkét megközelítésnek vannak előnyei és hátrányai, a kulturálisnál elméletileg a pénzből juthat valamennyi kulturális tevékenységre, az MSZH és az IRM pedig talán valóban képes lett volna felügyelni is a területet, szemben az OKM passzív-támogató magatartásával), ámde gyakorlatilag - ismerve a Szabadalmi Hivatal szellemi tulajdonjogokkal, így a szerzői joggal kapcsolatos álláspontját, amely szerint is a mind jogelméletileg mind közgazdaság-elméletileg meglehetősen aggályosan a fizikai dologi jogokhoz hasonlóan kívánja alakítani a szellemi alkotásokkal kapcsolatos jogintézményekeket - szerintem jelen helyzetben kimondottan káros. Egyre több tanulmány és vélemény mutat abba az irányba, hogy ezzel a saját innovativitásának sírját ássa a nyugati világ, a verseny és a diszruptív innovációk jogi akadályozásával. (Mellékszál, de az innováció alatt én a K+F-et és annak ipari alkalmazását értem (vagyis nem sima K+F).)
A szabad felhasználásnak a magáncélú másolás alá eső eseteit se sikerült korlátozni, végső soron ezzel a parlament egy szerzői jogi szakértői testületi álláspontról egyértelműen kimondta annak tévességét, avagy contra legem voltát, amire tételesen hivatkozott is egyébként a benyújtott jogszabály indokolása, kérdés, hogy ennek lesz-e bármilyen hatása az SZJSZT véleményeire úgy általában, például eséllyel lesznek-e vitathatóak a bíróság előtt. Mindenesetre ez a másik komolyabb pofon az eredeti előterjesztésnek. (Egyébként az SZJSZT esetében nagyon járt már a tockos, a testület egyoldalú összetétele nem kimondottan jár pozitív hatásokkal a szerzői jog egészére nézve - meglátásom szerint.)
Ellenben nagyon úgy néz ki, hogy átmegy az árva művekről szóló elképzelés, vagyis a Szabadalmi Hivatalnak a tevékenysége mégiscsak bővülhet valamennyit (nem lehet tudni, hogy ennek a gyakorlati alkalmazására mennyire lesz példa, pl. a DRM-el kapcsolatos testülethez se fordult a kutya se). Sikeresnek tűnik továbbá a könyvtári közkölcsönzés megadóztatása is.
A végleges javaslat (pdf), meg persze az eredeti és a 33 módosító is elérhető a parlament honlapján, az összefoglaló oldala az ügynek pedig itt van.
Ami egyébként még érdekes, hogy a részletes vita után az IRM koherenciazavar miatt kénytelen volt további módosítást kezdeményezni (pdf), mert bár a képviselői javaslattal visszakerült a közös jogkezelés ellenőrzése a kultúráért felelős miniszterhez, de ezt nem vezették végig az egész módosító javaslaton, amiért az IRM finoman kóstolgatta is a képviselőt:
"A T/6374. számú törvényjavaslathoz benyújtott T/6374/26. számú, elfogadott módosító javaslat a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének a törvényjavaslat által a közös jogkezelő szervezetek tevékenységével összefüggésben bevezetni kívánt hatáskörét mechanikus módon mindeni esetben lecserélte a kultúráért felelős miniszter hatáskörére...."
Egyfelől persze ez jól mutatja az egyéni képviselői munka minőségét is, ami a jogalkotás formális kérdéseit illeti, másfelől némileg árulkodik az IRM frusztrációjáról a kérdésben.
Their loss - our gain.
