kérdésnek bizonyult az önmegosztók problémája (ígérem, a posztban ez az utolsó gyermeteg viccelődés a szavakkal :))
Szóval megpróbálnám megvilágítani a dolgot. A normális olvasnivalóra való rátalálás továbbra sem triviális dolog az interweben, különösen a gombamódra szaporodó online magazinocskák és blogok közül megtalálni azt a párat, amit érdemes olvasni. Nyilván idő függvénye is, hogy mennyi az annyi, de én úgy tapasztaltam, hogy napi 500-nál több item olvasása nem fér bele (és ez is erősen ingadozó, mark-all-as-read barátunkra bizony gyakran szükség van). Szóval van itt egy kvzái fix határ, amelyben azonban gyakorlatilag állandó a mozgás, találok valami jobbat, más meg elkurvul, leiratkozás.
Ebbe a történetbe két okból csempészett némi pozitívumot a Greader share funkciója. Egyrészt a kontaktok nagy része olyasmiket olvas, amiket én nem, és ha a jobbakat kiválogatják, akkor az végül is jó, mert látok pár dolgot, ami nem kerülne be a képbe nélkülük. Kvázi gatekeeperek lesznek tehát ezek a kontaktok, de ez azért nem probléma, mert amúgy is számomra mellékes dolgokról van szó, ha kicsit egyoldalúak az ismereteim, abba nem fogok belehalni. All is good and well. Kivéve persze, a valaki túl sok mindent oszt meg, mert a mindenkit beengedő portásnak sok értelme nincsen.
Nade az élet nem csak játék és mese. Alapvetően is sok idő (a felesleges dolgokra minden idő sok) megy el a voltaképpen azonos kontentek olvasásával illetve átugrálásával (pl. amikor MTI-znek a különböző lapok, vagy azonos forrás alapján eltérő mondatokkal írják meg ugyanazt), a share még tovább rontott ezen annyival, hogy amit sokan shareelnek, az többször megjelenik, akár tucatnyi alkalommal ugyanaz. Ennek a csökkentésére még igazán jó megoldást nem sikerült találni, probléma továbbá, hogy beszélgetések is alakulnak ki, amikor aztán még mechanikusan átugrálni sem lehet az egyébként azonos kontentet, ha kiváncsi rá az ember. Mindegy, majd a jövőben a technológia megoldást talál rá, vagy felveszek egy személyi asszisztenst, akinek az lesz a dolga, hogy ezeket az azonos dolgokról szóló bejegyzéseket kiszelektálja, az érdemi infót meg átkopizza egy word doksiba.
De amitől a falnak tudok menni, ha emberek különböző téves okok alapján mindent megtesznek, hogy egy rossz helyzetet lehetőleg még tovább rontsanak. Aki megosztja a saját bejegyzését, az máris csinált plusz egy olvasnivalót, ami persze nem új, hiszen ismerősök írásait alapból olvassuk (vagy legalább is fel vagyunk iratkozva az RSS-re), kivéve, ha valami eltévedt levlistás kör után gondolta azt a Google, hogy minekünk jóban kellene lennünk, de ekkor meg úgyis le van ignorálva/el van rejtve a Readerben.
Persze a dolgok ennél hajlamosabbak jóval nagyobb mértékben elkurvulni. A szociális fícsörök lázában égő népek már nemcsak azért osztanak meg egy bejegyzést, mert másoknak újat akarnak mutatni, hanem azért is, hogy megmutassák, hogy ők is olvassák (ill. fel vannak rá iratkozva), vagy hogy értékeljék (merthogy jónak tartják). Ettől kerül be a Webisztán 14 példányban az olvasnivalók közé, pedig én még olyan embert nem láttam, aki ne olvasná, de van Google readere, és ismer olyanokat, akik olvassák. Aki ki akarja fejezni, hogy tetszett neki valami, és lusta kommentelni az nyomogassa a csillagokat meg az egytől-ötig bizbaszokat.
Ezen a helyzeten csak tovább rontott a Turulmém - ami egyébként a note-ok egy helyen való megmutatásával a fenti problémát igazából enyhítette -, mert megjelentek megosztós csoportocskák. Felkerülni a címlapra, még ha az 'Agrárgazdasági trendek napjainkban' címlapjáról van is szó, ez az egy igaz célja egy webes szakembernek. Avagy - ellopva kicsit moshi képét - már nemcsak egymaga páváskodik a roma strici a Julius Meinl kirakatában, de jóbarátai segítenek neki, ahol tudnak. Ebből kifolyólag aztán a megjelenő cikkek relevanciája erősen kérdéses, és a francnak van kedve azon gondolkodni, hogy a drága megosztónak az tetszett-e, igaznak tartja, ami szerepel benne és fontosnak, vagy csak jóban van a szerzőjével. Többek közt ezért sem nézem a turulmémet rendszeresen, bár ha egyszer megjelenik benn egy olyan fícsör, hogy X megosztásai minusz egyet érnek, még érdekessé válhat.
Lehet, hogy velem van a baj, és igazából egymás körbekurkászása teljesen normális, de engem zavar az olvasásban, és vagyok annyira önző, hogy ne tessen. Szocializálódni tessék kocsmába járni, emberek.
See also: Cluetrain Manifesto, és D.
