Nem kimondottan szeretem a 'shape of things to come' jellegű posztokat, mert elkerülhetetlenül tele vannak spekulációval, de a szellemi javak védelmének területén több olyan fejlemény, előjel látható, amelyek együttesen egy egyre jobban körvonalazódó irányt jelölnek ki. Az egyes fejleményeket nem lehet ugyan még konkrét időponthoz kötni, de bekövetkeztük - alapvető irányváltás nélkül - inkább csak idő kérdése. Röviden az előjelek a következőek:
- Obama az igazságügyminisztériumot a különböző jogvédő szervezetek embereivel tölti fel, ezzel együtt folytatódik az IP kereskedelmi jogi szabályokkal való szabályozása.
- Február 28-tól az első demokratikus állam bevezeti a háromszoros jogsértés utáni netről való letiltást, és vélhetően nem az utolsó lesz.
- Demokraták és net neutrality: van rá esély, hogy egy összességében inkább káros net neutrality szabályozást fogad el az FCC.
- A Pirate Bay ellen megindult egy komoly, összeszedett per.
- Vélhetően átmegy az előadói jogok 95 évre való kiterjesztése az EU-n belül.
- Két magyar apróság: szabadalmak száma és egy SZJSZt-vélemény
Ad 1: A Copyfight összeszedte, hogy milyen főbb személyi változások várhatóak az amerikai Department of Justice-on belül, emellett az Egyesült Államok kereskedelmi főtárgyalójának pozícióját a hosszú évek óta hollywoodot is képviselő kaliforniai képviselőnek ajánlotta fel. Emlékezhetünk még rá, hogy a legutóbbi demokrata elnökség alatt ment át a DMCA és a Sonny Bono Copyright Extension Act is, nem titok, hogy a demokraták mindig is kebelbarátjai voltak Hollywoodnak. Ezek nyomán számíthatunk rá, hogy az új elnökség még határozottabban kiáll az ACTA, a készülőfélben lévő 'hamisításellenes' nemzetközi szerződés mellett, amely a kiszivárgott infók alapján várhatóan komoly szerzői jogi tartalmat is hordoz majd (például a nem vagyoni előny megszerzése érdekében elkövetett jogsértések kriminalizálását).
Ad 2: Új-Zéland február 28-i hatályba lépéssel kötelezővé teszi az ISP-knek, hogy az ismételt jogsértőket kizárják a szolgáltatásból. Több hasonló kezdeményezés van folyamatban, talán az ausztrál vagy a nagy-britanniai törvényhozás követheti a példát. Az Egyesült Államokban a különböző jogvédő szervezetek egyelőre önkéntes alapon próbálják az ISP-ket győzködni hasonló rendszer elfogadásáról, de nem reménytelen a jogi szabályozás sem, ld. 1. pont. A legaggasztóbb, hogy általában nincsen valódi bizonyítási kötelezettség, és az ISP-k sem mentesülnek a felelősség alól, a felhasználóik irányában sem.
Ad 3: Egyrészt az FCC új felállásáról még nem sokat tudni - azon kívül, hogy valószínűleg kevésbé lesznek telkóbarátok, mint Martin - de egyfelől komoly állami pénzek várhatóak az internetelérés építésére a gazdaságserkentő csomag részeként, másfelől a demokrataközeli értelmiség alapvetően net-neutrality-párti. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az általánydíjas szolgáltatások helyett ismét megjelennek a mért, forgalomalapon árazott internetszolgáltatások, szinte garantálható burkolt áremelésekkel. Ez mindenekelőtt nehezíti az új szereplők belépését a piacra, különösen, ha nagy forgalomigényű szolgáltatást nyújtanak, pl. HD videók közvetítését, stb. Reális veszély az is, hogy sikerül megtiltani az UDP priorizálását, amely a valós idejű, kevéssé látenciatűrő kapcsolatokban okozhat fennakadást.
Ad 4: A Pirate Bay pere (tudomásom szerint) az első olyan bittorrent tracker elleni per, ahol a vádlottak nem vallották magukat bűnösnek és nem találták őket fél kézzel seedszerverben turkálva a rendőrök. Nyilván megvan a szokásos irreális méretű kártérítési igény, a kár bizonyításának szándéka nélkül, de ami érdekesebb, hogy közvetetten felelősség akarják őket tenni a felhasználók által elkövetett jogsértésekért, miközben a bittorrent, és úgy általában a p2p alapú filecserélő hálózatok nem csak jogsértő módon használhatóak, és a jogsértéseknek sem conditio sine qua nonjai (azaz nélkülük is bőven megvalósíthatóak jogsértések).
Ad 5: Az Európai Unió 95 évre tervezi kiterjeszteni az előadói jogok érvényességét, amellyel bizonyos művek esetén erősen korlátozzák a public domaint (pl. hiába járt volna le Mozart szerzői jogi védettsége, ha egyáltalán lett volna neki olyan, ha nincsen elérhető 95 évesnél régebbi előadás belőle). A történet egyik szép mellékszála, hogy a Bizottság által megrendelet tanulmányt - amely ellenzi és károsnak tartja McCreevy biztos elképzelését - megpróbálták agyonhallgatni. Igazából ennek nyomán a kérdés legfeljebb annyi lehet, hogy a Bizottságot hard cash-sel vagy pozíciókkal vették-e meg. A Parlament jogi bizottsága is jóváhagyta a tervet, azzal a változtatással, hogy a díjakat a közös jogkezelőkre bíznák. Ez annak fényében nem túl meglepő, hogy ezek többségükben úgyis halott művészek és kiadók kezére jutnak (és akkor abba most nem is akarok belemenni, hogy miért kellene 95 évvel korábban végzett munkából megélniük a művészeknek). Az EFF online petíciót is indított az ügyben, erre lehet aláírni. Külföldön azért civil szervezetek, könyvtárosok, állampolgárok tiltakoznak az ügyben, itthon síri csend, még egy normális fogyasztóvédő csoportunk sincsen.
Ad 6: Néhány napos magyar vonatkozású hír, hogy a K+F-ért felelős tárca nélküli miniszter szerint kevés a szabadalmak száma Magyarországon. Erre persze van egy könnyű adminisztratív jellegű megoldás: csökkenteni kell a szabadalmazhatóság korlátjait és lejjebb vinni a követelmények szintjét, de persze ettől a K+F nem fog növekedni. De félre a tréfát, a probléma nem elsősorban a szabadalmak számával van, az indikátornak sem túl jó - például összevetve egy amerikai számmal a krumplit hasonlítjuk a rízshez, mert ott több minden szabadalmazható - hanem az alacsony innovációs tevékenység (amit most az egyszerűség nevéért fogadjunk el K+F+ipari alkalmazásnak). Ennek tükrében inkább aggasztó a nem intézményi bejelntők közel kétharmados aránya. Ez egyrészt látszik abból, hogy az állami források még mindig a felét teszik ki az összesnek, hogy most a GDP arányában számolt ráfordításról ne is beszéljük, másrészt viszont sok állami ún. kutatóhelyen melléktevékenység zajlik, nem kutatás. Be kell látni: a magyarok csak az adóelkerülésben ötletesek, nem a tudományos tevékenységben. Az ún. tudományos életünk nagy része kádárista csökevény, kapcsolatok - és nem eredmények - alapján szerveződő szociális háló.
A másik, hogy még 2008-ban az SZJSZT 007-es ügyszámú szakvéleménye az online fájlcserével foglalkozott, és nagyon érdekesnek tűnik, bő lábjegyzetanyaggal ellátva, és nyilvánvalóan többet érdemel egy töredék blogposztnál. Előrebocsátva csak két apróságot: a p2p 'rendszerekkel' kapcsolatos érvelés meglehetősen szűknek tűnik, bár a korábbiaknál sokkal cizelláltabb és kiegyensúlyozottabb, másfelől viszont hivatkozzák a 17/2006. sz. korábbi SZJSZT véleményt, amely a magáncélú másolás jogszerűségét csak jogszerű forrás esetén fogadta el - és amely érvelést az Országgyűlés a tavalyi szerzői jog törvénymódosítás kapcsán visszautasított. Nem lehet tudni, hogy ki kérte a szakvéleményt, de nem lepne meg, ha egy komolyabb, p2p alapú filecsérélő-hálózatok elleni fellépés egyik előkészítő lépéséről lenne szó, különösen hogy a vélemény büntetőjogi kérdésekre is kiterjed, és a hub üzemeltetőjének bűnsegédi minőségét tartja megállapíthatónak.
Azt hiszem, hogy a fentiekből is látható, hogy a lobbisták szorgosan dolgoznak, érdekes évünk lesz, egyre korlátozottabb nettel, hosszabb szerzői jogokkal, drágább és rosszabb termékekkel. Számos példát lehetne felhozni, amikor az illegális felhasználások a jogosultak üzleti modelljének olyan átalakítását kényszerítették ki, amely jobban figyelembe vette a felhasználók érdekeit és a digitális és internetes lehetőségeket, amennyiben a jelenlegi szereplőket sikerül jogi eszközökkel bebetonozni és a fogyasztói nyomásnak gátat vetni, az nemcsak komoly társadalmi költségeket okoz, de a lehetséges innovációkat is ellehetetleníti. (Ácskapoccsal kapcsolódik a kínai rosszkívánság: élj érdekes időkben).