Caracalla blogja

Félek, két rövid írás elolvasása nélkül a következőek nem lesznek érthetőek: GG vetette fel a tulajdon-e a kopirájt témát, amire tothpb reflektál (nyilván nem nehéz kitalálni, hogy kik állnak a nick mögött, de most nem ez a lényeg. Tothpb-ről azért tudni kell, hogy Artisjusos jogász, bár itt nem hivatalos minőségében szólal meg. Ettől még nyilván nehéz elképzelni, hogy valaki 9-17 között Artisjusos jogász, otthon meg cikket ír a közös jogkezelés hátrányos elemeiről. A lé determinálja a tudatot, I guess).

Igazából négy elemet érzek hiányzónak a fenti beszélgetésből, amelyeket az alábbiakban a szerint rendeztem sorba, hogy mennyire zavarja a hiányuk a témáról való gondolkodást.

Az egyik annak a felismerése, hogy míg minden fizikai tulajdon (tárgy) pusztul, ráadásul a legtöbbjük emberöltőn belül, addig a szellemi tulajdon tárgyai nem. Ez korábban nem volt ennyire egyértelmű, hiszen a fizikai hordozói annak is pusztulnak, de mára annyira általános a digitális, tökéletesen és könnyedén másolható forma, hogy nem lehet nem észrevenni, hogy pl. a Pantera legjobb albumai ugyanúgy szólnak, mint amikor felvették őket. Míg az akkoriban (a kilencvenes években) épült lakás ha nem is dőlt össze, az állagmegóvása bizony komoly költséget jelent(ett). Azaz a fizikai tulajdon puszta létével arra serkent minket, embereket, hogy valamit tegyünk, ha nem akarunk rosszabb helyzetbe kerülni.

Azaz a fizikai tulajdonra nem szükséges időkorlát megállapítása, hiszen enyészik magától. Az idővel amortizálódik. Ezzel szemben a szellemi javak csak eszmei avulástól szenvednek (jön egy újabb, modernebb, stb., aminek az értéke magasabb).

A második dolog az, hogy a szellemi tulajdon értelemszerűen monopólium. Ennek megfelelően sokszor nincsen is piacán versengés, az hogy létezik-e bármiféle konkurenciája, amely kordában tartaná állami beavatkozás hiján is az előállítót, az gyakorlatilag a helyettesíthetőségtől, a létező helyettesítő termékektől függ. Egy zeneszám adott esetben könnyen helyettesíthető, míg egy operációs rendszer szinte egyáltalán nem. Nevetséges dolog volna pl. a Windows piacáról beszélni. Ez persze azt is jelenti, hogy tothpb kereslet-kínálatra vonatkozó érvét legalább is érdemes a tekintetben megvizsgálni, hogy valóban társadalmi hasznot hajt-e minden egyes esetben a szellemi javak jogi monopóliumokat kreáló védelme. Egyfajta negatív bizonyítéka lehet ennek a zene képzelt értékének csökkenése, amely elsősorban arra vezethető vissza, hogy a szűkösségét - amely forrása a jog által biztosított monopólium volt - megrendítette az, hogy a jog bő egy évtizede már nem képes hatékonyan fenntartani ezt a monopóliumot.

A harmadik, és ez már elég súlyos, hogy nagyon különböző dolgokat szoktak a szellemi tulajdon címke alatt egy csoportba sorolni. Míg a védjegy kizárólagos gazdasági használatot ad jogosultjának egy szó vagy kifejezés felett, addig a szerzői jog egy műalkotásra vonatkozik, a szabadalom ipari találmányra, az üzleti titok védelme egy nyilvánosságra nem hozott információra, stb. Ezek szinte annyira különböznek, hogy nehéz nekik közös jellemzőt találni.

Leszámítva talán azt - és ez a negyedik elem - hogy jelentőségük egyre jobban növekszik. Úgy tűnik számomra, hogy a fejlett nyugati társadalmak elértek egy olyan jóléti fokot, amelyben a különbség sokszor nem valódi anyagi viszonyokban áll fenn, hanem pusztán esztétikai területen, hogy valakinek Luis Vuitton táskája van-e vagy csak sima bőr, milyen autóval jár, Trabanttal vagy Mercedessel, stb.

Az üzleti életben még drámaibban a változások. Az Egyesült Államokban már létezik olyan cég, amely semmi mást nem csinál, mint szabadalmakat vesz és azok megsértéséért perel, és olyan is, amely saját portfolióját a beperelt rendelkezésére bocsátja használati (licenc) díj ellenében. Ezekben a viszonyokban nagyon könnyű a tulajdonszerűséget tetten érni, de egyáltalán nem lehet az ipari feltalálást megtalálni. A szerzői jog is egyre gyakrabban szolgál olyan dolgok védelmére - mint pl. a magánlevelek, üzleti dokumentációk, stb. - amire nem is gondoltunk korábban. Az emberben nagyon nagy a csábítás, hogy ezt egyfajta - negatív felhanggal - kitalált gazdaságnak hívja. Ugyanakkor ez a szféra nagyon sok pénzt képes megmozgatni nyugaton. Erre tothpb is utal, amikor a GDP százalékokról beszél. (Más kérdés persze, hogy ha fogok egy papírt, ráírom hogy tízcsillió euró és ezt mindenki el is fogadja annyinak, akkor iszonyatosan gazdag leszek egycsapásra. Valós piac nélkül nehéz beárazni bármit.)

Amitől azonban érdekessé válik az az, hogy a felemelkedőben lévő BRIC országok körében egyáltalán nem ilyen egyértelmű a szellemi tulajdonjogok helyzete. A túl erős szellemi tulajdon pedig még versenyhátrányként is szolgálhat majd számunkra, és valójában mindig káros, ha olyasmit kezd védeni, amit a nélkül is megcsinált volna a létrehozója (és mégis monopóliumot kap a a felhasználására).

Mindenesetre azt gondolom, hogy nem lehet tagadni, hogy a szellemi tulajdon, szellemi tulajdonjog életünk részévé vált. Viszont mielőtt tort ülnének a szellemi alkotások teljes tulajdonszerű védelméért síkra szállók, jobb ha nem felejtik el, hogy az államok nagyon szeretik a tulajdon minden fajtáját megadóztatni.