Írtam már párszor, hogy pro és kontra a legnagyobb probléma az internettel, hogy nem igazán van szabályozó hatóság, ami költséghatékony, műszakilag alkalmazható szabályozást tudna alkotni az internetre vonatkozóan. Ennek az egyik oka, hogy a net világméretű, a jogszabályok meg általában terület és személyi hatállyal bírnak. A másik meg alapvetően az, hogy nem úgy van kitalálva a technológiai oldala, hogy könnyen szabályozható legyen (bár ezen lehet segíteni, például az infrastruktúra üzemeltetésében részt vevő cégek kötelezésével)
Nyilván mindenki hallott már a WikiLeaks esetéről az amerikai titkosított diplomáciai üzenetekkel. Nos ez az esemény még képesnek bizonyulhat, hogy a szabályok fenti területi korlátozottságát áttörje. Brazília kezdeményezte, hogy az ENSZ keretein belül álljon fel egy kormányképviselőkből álló nemzetközi testület, amely aztán meghatározná a net szabályozásának politikai közös pontjait. Nyilván különösebben nem meglepő, hogy bizonyos országok kitörő örömmel fogadták az elképzelést - Kína, Dél-Afrika, India, Szaud-Arábia például. Nyilván a közös platform valami olyasmi lehet, hogy a mosolygó afrikai diktátorokon és a kínai pártközleményeken kívül minden más tiltassék be.
Jelen formájában persze vajmi kevés esélye van ebből egy nemzetközi szerződés megszületésének, de két dolog látszik. Az egyik, hogy a nyugati kulturkör már technológiai területen sem domináns a nemzetközi vizeken (A BRIC országokból csak az R hiányzik), a másik, hogy hosszútávon nem túl valószínű, hogy a mostani - némileg szabályozatlan, illetve az országhatárok miatt kijátszható - internetes korlátok ennyire tágak maradhatnának.