A reggel úgy indult, hogy nem akart bebootolni a gépem. Már vagy két napja nvram check errorokkal újraindult eleinte párszor, de ez múló kellemetlenségnek tűnt csupán. Mint ahogy az is, hogy elég zavaróan vinnyogott valamelyik ventillátor kábé egy hete, mintha csapágyas akarna lenni, de szerencsére a játékok hangja elnyomta ezt azért.
Miután a hideg középkorban, internet nélkül elfogyasztottam a reggeli kávét, konstatáltam, hogy a no boot media found egy új szintre emeli a probléma súlyosságát. Nem segített az sem, hogy az újraindulásokat rövid leállások kísérték (mintha kikapcsolna és majd vissza), de az oprendszer dvd-jéről a telepítő azért elindult. Itt már látszott, hogy nem lesz eseménytelen az este. a windows reinstall a kedvenc hobbijaim egyike.
A nap folyamán két gondolat foglalkoztatott: mit kell bele venni, hogy a siker reményével álljak neki megszerelni este (egy desktop pc-ről van szó), illetve hogy milyen adat volt pótolhatatlan rajta. Hazafelé egy 64gb-s ssd-vel és egy új táppal felszerelkezve nekiálltam diagnosztizálni a problémát.
Miután nem javult meg a nap folyamán magától, az első célpont a tápegység volt. Simán kicserélni kevés lett volna, kíváncsi voltam a régi belsejére is. Tekintve hogy nem volt itthon rendes csavarhúzó, különböző praktikákat bevetve - többek között egy most már kevéssé hegyes, ám tépős sebek okozására immár kiválóan alkalmas nagy santoku szakácskést is - valahogy leépítettem a burkolatot róla. Bár nem volt teljesen működésképtelen a régi táp, de a finoman megflambírozott részek azt támasztották alá, hogy lehetett vele némi gond.
Az új táp beépítése után (aki már szerelt ilyet, az tudja, hogy nem a négy csavar, hanem a több köteg drót dugdosása az igazi feladat ebben, különösen ha párat sikerül rossz irányban ésvagy helyre dugni eleinte) belekerült az ssd és rá a windows. Majd egyenként végigpróbálgattam a korábbi vinyókat, amiből kiderült, hogy adat nem veszett el, valószínűleg a boot record sérülhetett csak a korábbi fő vinyón. Miután szépen visszaraktam bele a korábbi 3 merevlemezt a dvd és az ssd mellé, nagyjából félrerakva a drótokat a ventillátorok elől, nagy nyugalommal nyomtam meg a power gombot.
Hogy aztán ne történjen semmi.
Egy kávé és cigi kör után még párszor átdugdostam a dolgokat. Külön élmény az egymáshoz nem túl ergonomikusan közelre rakott satás kábelek ráapplikálása az alaplapra, főképp, ha ebben egy keresztbe lógó ide kábel, illetve ún. bazinagy videokártya akadályozza az embert.
Mindenhová jutott power, bár helyenként kettős alfa hélixbe csavarodtak a drótok, szíriuszi dns patternben. Semmi nem segített.
Gyanússá végül a kékfehér, power switch feliratot viselő fekete jumperszerű csatlakozóban végződő, szabadon lógó drótpár vált, amelyet különböző bővítőhelyekkel való variálás során minden bizonnyal sikerült leoperálni az alaplapról. Ez szerencsére egy kb. hatféle különböző előlapi drótot tartalmazó csoport része, amely nagyjából közvetlenül a satás csatalkozócsoport alatt helyezkedik el. Szerencsére van egy köztes elem, azaz nem az alaplapra kell közvetlenül rácélozni a kétpines csatival, de azért így is szórakoztató kihívás volt.
Körülbelül négy órával, több, már épp hogy csak vérző felszíni sebbel és egy kibelezett, bár feltehetően még nem teljesen tropa táppal később sikeresnek ítélem a műveletet.
Végül minden megvan, bár a 4 vinyó+1dvd-ből egyszerre csak 4 látszik (ezen még alakítunk, bár a jumperekhez való hozzáféréshez újra szét kell kapni mindent kb., egyelőre inkább megideologizálom, hogy nem is kell már egy modern gépbe dvd, amennyit meg kell, annyi időre le lehet húzni valamelyik vinyót), sikerült minden jelszót megmenteni.
p.s. Az mennyire menő már, hogy a steam indítás után felismeri, hogy valami gond van (például hogy semmi nincs meg a korábbi registryből, akár ez is okozhat neki némi problémát), kér engedélyt admin joggal való futásra, és megjavítja magát? És megvan a teljes library, a már felinstallált játékokkal.
p.s.2: Az ssd rettenet gyors. Körülbelül 30khufból már lehet kapni egy 64GB-set, ami bőven elég a rendszernek, ég és föld a különbség tőle.
p.s.3: Mindig meglepődöm, hogy mennyire strapabíró alkatrészekből áll egy számítógép. Ránézésre sérülékenyek, de kiválóab bírják a karcolást, feszegetést, nyomogatást, illetve a merevlemezek még az ütögetést is.
p.s.4: Mindig meglepődöm, hogy mennyi, egyébként nem hiányzó szemét gyűlik össze az ember számítógépén, mind programok, mind adat tekintetében. Két, összesen egy kislemezre ráférő fájl volt csak részben pótolhatatlan. Ez egyben azt is mutatja, hogy a cloud mennyire a hétköznapok részévé vált, néhány éve ez még nagyobb köteg lett volna. De ugye a mostani tapasztalatok is csak azt támasztják alá, hogy a backup felesleges időpocsékolás.
p.s.5: Megszűnt a vinnyogó hang is, ezek szerint nem a proci vagy a videokártya ventillátora volt. Vajon melyik lehetett akkor?
