Caracalla blogja

Internet, jog, játék

Kontakt és egyéb infók

CC ígéret

Creative Commons Licenc

Címkék

7; (1) acta (1) adatvedelem (9) adobe (1) agile (2) ai (2) ajanlo (4) allami szfera (10) álláskeresés (1) állás keresés (1) amazon (2) amd (1) apollo (1) apple (5) artisjus (4) at&t (1) atom (1) biztonsag (5) blackbox (1) blog (26) blogter (3) bsa (4) budapest (5) bug (2) bullshit (2) buntetojog (7) censorware (7) chrome (1) cikkek (1) cisco (2) cloud computing (1) complex (1) copyright (44) creative commons (1) cyberspace (2) cybersquatting (3) cybook (1) datacenter (1) dea (1) digg (2) digitalis jog (1) digitalis utonallas (27) digitalis vilag (33) dmca (3) drm (21) ebédidő (1) ebook (4) ecj (1) ego (29) elektronikus alairas (1) életem (1) életem nem mindennapjai (1) életképek (1) élmények (1) email (3) empire tw (2) én (1) énblog (2) ensz (3) epub (2) étkezés (1) eu (19) eu self (1) e archiving (1) e kereskedelem (3) facebook (5) fantasy (1) fcc (4) fec (1) feed (14) feedburner (4) felsooktatas (5) filecsere (32) franciaorszag (3) frekvenciagazdalkodas (1) fud (5) gaming (1) gmail (2) goldenblog (3) google (13) google reader (3) gpl (1) grammar nazi (1) gyermekpornografia (1) hackers not dead (1) hadopi (2) hardware (4) harvard (1) hoax (1) hoi3 (1) hr (1) humor (8) hvg (8) hvg.hu (1) i2010 (1) ibm (2) identity (4) identity system (3) index (22) innovacio (18) intel (2) intellectual property (20) internet (107) internethungary (1) iptv (1) iso (1) isp (2) iwiw (4) jatekszoftver (10) java (1) jog (109) jogdij (3) jogelmelet (1) jogiforum (3) jogtar (3) kalozkodas (14) kina (1) kína (3) kinai nepkoztarsasag (1) konferecia (1) konyv (1) kozigazgatas (6) kozjoszag (2) kozos jogkezeles (5) kreativitas (1) kritika (4) kultura (3) lcd (1) leírások; (1) lessig (3) link (1) linux (12) lol (11) magas tudomany (1) marketing (10) media (32) microsoft (23) microsoft; (1) miner (1) mobilvilag (4) mobipocket (2) mp3 (6) mpaa (1) msi wind (1) mszh (2) mti (1) muveszet (1) myspace (2) nagy britannia (1) nemzetkozi jog (1) nepszabadsag (1) netscape (1) netvibes (1) net filtering (3) net neutrality (12) nin (1) nyelvtan (1) odf (1) office software (1) olaszorszag (1) online ujsagiras (2) openness (2) openoffice.org (3) opensocial (2) open access (1) open source (21) origo (8) os (1) osi (1) outsourcing (1) oxml (1) p2p (6) pagerank (1) pc szereles (1) phd (1) piac (8) politika (29) privacy (11) ps4 (1) rant (70) reklam (3) ria (2) riaa (12) rpg (2) rpg.hu (1) rss (5) saas (2) sajto (1) serveros (1) silverlight (1) smo (2) software (1) sony (4) spam (8) spectrum auction (1) steam (3) sun (4) superego (1) szabadalom (4) szabvany (5) szerzoi jog (38) szjt (3) szoftverfejlesztes (3) szoftverszabadalom (6) szoftverteszteles (2) szolasszabadsag (5) techcrunch (1) telekommunikacio (10) terminartors (1) tippek; (1) toshiba (1) total war (1) trükkök; (1) tudaselmelet (3) twitter (4) ubuntu (2) ugyfelkapu (2) uncov (1) upc (1) usa (15) uspto (2) vedjegy (2) verizon (3) verseny (9) virtualis haboru (1) virtualizacio (1) vista (3) vodafone (2) voip (1) wardriving (1) warez (1) web2.0 (27) webos (2) welcome to hungary (30) wifi (6) wiki (1) wikileaks (1) wikipedia (4) wimax (1) windows (9) windows; (1) winer (5) xml (2) xp (3) yahoo (1) youtube (3) zene (5)

Friss topikok

  • Szedlák Ádám: Plusz kérdés: képes lesz-e a Sony a kínált funkciókat az egész világon bemutatni és üzemben tartan... (2013.03.01. 14:25) PS4
  • lipot: Olvasgattam a korábbi posztokat, belinkelt törvényeket és lehet, hogy egyértelmű, azért mégis szer... (2011.01.20. 10:28) Bejelentésköteles a webbolt működtetése, hogy is van ez?
  • Boca: Lehet h így van, de ezek hatása egyelőre nem látszik, mert a user kezében lévő technológiákkal kön... (2010.12.29. 06:09) A WikiLeaks internetszabályozási ötletelést vált ki
  • Caracalla: Konrád, nem vitatva amit írsz, kiadói oldalról az nem mentség, ha azt hozzák fel, hogy nem értenek... (2010.10.09. 19:05) A könnyűlovasság károgása
  • emzperx: Már az iwivvel is ez volt az egyik fő probléma úgyhogy ez spanyolviasz. Megyek is a subbára balfék... (2010.05.17. 01:53) Életek a Facebook

2009.10.30. 21:38 Caracalla

Az IT jövője

Címkék: internet ajanlo digitalis vilag cloud computing

Be kell vallanom, hogy azok közé tartozom, akik szexinek rendkívül érdekesnek találják az informatika üzleti vonatkozásait (is). Szoktak is furcsán nézni rám néha emiatt.

Így aztán Nicholas Carr előadását is érdeklődéssel néztem végig, amit a Google meghívásának eleget téve tartott (amiben az a szép, hogy az előadás a Youtubeon kötött ki, és megnézhető). Carrban az a szimpatikus, hogy nem restelli megkérdőjelezni a különböző általános nézeteket - első könyve, az IT Doesn't Matter, amelyben a fő tétele az volt, hogy az IT már nem lehet komparaít üzleti előnyök forrása, elég nagy felháborodást váltott ki - és emellet rendkívül intelligensnek is tűnik a pali. És további pontokat ér az is, hogy kvázi független - nem egy IT szolgáltató cég vezetője, aki a saját termékét reklámozza, legföljebb könyveket ír a témáról.

Az alábbi videóban a legújabb könyve, a Big Switch témájának megfelelően az IT és az áramszolgáltatás fejlődése között von hasonlatot. Azt hiszem, hosszútávon igaza lesz abban, hogy az IT is túlnyomórészt centralizált szolgáltatássá ('cloud computing') fog válni, de bizonyos kérdések tekintetében nagyon optimisták - illetve amerikainak - tartom: az adatvédelem például lassíthatja ennek európai és hazai térnyerését, ugyanakkor az nem vitás - és a videóban is elhangzik, a könyvében pedig valószínűleg még alaposabban alá van támasztva - az PC alapú vállalati IT kiadásai a vállalatok egyik legnagyobb dologi költségtípusává váltak, és a hozzájuk kapcsolódó személyi kiadások még jelentősebbek.

Szóval kellemes videózást!

 

Ácskapoccsal kapcsolódik, hogy Rupert Goodwins Schmidt előadása nyomán hasonló szkenáriót vázol fel.

p.s. a videó eredetiben a Youtubeon nagyobb

Szólj hozzá!

2009.10.24. 22:50 Caracalla

A spambejelentés változásáról és hátteréről

Címkék: internet jog kozigazgatas allami szfera ugyfelkapu

Rögtön bocsánatot is kell kérnem, mert kicsit többről lesz szó, de kezdjük az elejéről.

Úgy kezdődött a dolog, hogy a HWSW felfedezte pár napja, hogy az NHH megváltoztatta a spambejelentés módját, amiről a hatóság nem érezte, hogy az állampolgárokat tájékoztatnia kellene. Az eddigi emailcímről visszapattannak az üzenetek, van viszont elektronikus űrlap.

A Technet.hu már igyekezett még több sarat keverni a vízbe, ami a nap végén bizonyára több kattintást hozott nekik, újságírásként viszont rendkívül színvonaltalan, hogy azt ne mondjam szánalmas teljesítmény. Sajnos az átlag netes polgárnak a színvonalát is alulmúlja, bár több hasonló reakcíóval sikerült azért találkozni.

Tehát nem tehetek mást, mint hogy megpróbálom röviden megmutatni, hogy mi áll a dolog hátterében (I.), kinek lesz jó (II.), és ki mindenki volt hülye és milyen módon ebben a sztoriban (III.)

I. Elektronikus közigazgatás ftw

Talán már több olvasóval is előfordult, hogy ún. törvények létezéséről hallottak egys-mást. A mostani változást - amelyet egyébként minden online ügyintézésnek követnie kell előbb-utóbb alapvetően a Ket., a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. tv., amely október 01-ével sok szabályában változott. Számunkra most két része érdekes, az egyik, hogy a X. fejezetnek (ami az elektronikus eljárási szabályokat tartalmazta), gyakorilatilag az érdemi részeit hatályon kívül helyezték, úgy hogy a gyakorlatban sosem működött.

(Ez egyébként az elektronikus aláírás széleskörű használatára épülő megoldást preferált a legkorábbi változatában, ez mindenkinek garantáltan kényelmetlen és drága lett volna, ezért aztán a törvényhozó úgy döntött, hogy minden területen ki lehet zárni az elektronikus út használatát, ami végül is megoldotta a helyzetet, mert az elektronikus eljárást jól kizárták törvényekben és önkormányzati rendeletekben, szóval igazi mátyási megoldás volt: volt is, de inkább nem.)

A másik, hogy megjelent a teljesen új fejezet, a II./A, mivel a hármas és a kettes közé kerül be. A fejezetnek vagy nincs címe, vagy az első résznek nincs alcíme, de a témája egyértelmű, a kapcsolattartás. A felsorolásban a lényeg számunkra, hogy az elektronikus út kizárólag az ügyfélkapun keresztül történhet.

Na de a helyzet nem ennyire egyszerű, ugyanis a dicsőséges állami single-sign-on valami miatt nem működik még igazán. Vagyis a jogalkotás lovai ugyan elszaladtak a célig, a kormányzati képzelet szárnyal, de a rögvalóság sajnos lassabban mozog, így lett a visszaigazolás, amelyhez elkérnek az űrlapon adatokat, elküldik az ügyfélkapunak (gondolom) és amennyiben azok nem passzolnak, akkor el is lehet dobni az űrlapot.

Ami még egy mondatot érdemel: az emailes kapcsolattartások és eljárások eleddig, amik hellyel-közzel előfordultak, gyakorlatilag a törvényi szabályozással szemben működtek, függetlenül attól, hogy csak tájékoztatásra vagy akár eljárásra került-e sor egy-egy email nyomán.

Amire számítani lehet: (remélhetőleg) az NHH-éhoz hasonló űrlapok jelennek meg minden területen, és nem kell a hivatalokban vagy  a postahivatalokban sorban állni ügyes-bajos dolgaink intézése végett.

(A remélhetőleg arra vonatkozik, hogy átgondolt, a szükséges minimális adattartalomra korlátozodó és normálisan kezelhető űrlapok születnek majd. Ugyanis ha el van rontva egy űrlap (rossz az XML sémadefiníció), akkor azt az ügyet a séma kijavításáig egyáltalán nem lehet majd intézni.)

II. Kinek jó?

Kinek használ? A kérdésre a válasz nagyjából az, hogy a postát leszámítva mindenkinek.

De a legtöbbet mégis a hivatalok nyerhetnek vele, ha van normális feldolgozó környezetük hozzá. Ebben az esetben ugyanis az űrlap a) a komolytalan bejelentgetőket automatikusan elutasíthatja b) garantálja, hogy a beadvány tartalmazza az eljáráshoz általában szükségesnek látszó adatokat, és jól tartalmazza őket (persze ez csak korlátozottan igaz, hiszen bizonyos formai ellenőrzést lehet végezni - pl. hogy a személyi szám formátumában stimmel-e, vagy a telefonszám számok mennyiségére, emailcím egyes karakterek előfordulásában megfelel-e az elvárhatónak, de azt már nem lehet biztosítani, hogy ezek valóban relevánsak legyenek) c) a munka egy részét automatizálja (pl. a megadott adatokat az űrlapról behelyettesíti a határozatba/végzésbe).

Ha a hivataloknak kevesebbet kell dolgozniuk, az elvileg azt jelenti, hogy gyorsabban tudnak eljárni, illetve akár kevesebb munkaerővel is el tudják látni a feladatukat (ezek között persze azért egyáltalán nem egyértelmű az összefüggés, hiszen ez legfeljebb csak egy faktor, van még sok másik is). Szóval megtakarítások, hatékony állam, 21. század.

Az ügyfél is boldog lehet, hiszen a weboldal segít neki, hogy az adatokat ne írja el, vagy ne feletjse le. Nem mellékesen ha a hülyék, paanszkodók kihullanak a sorból, az azt jelenti, hogy a hatóságok előbb találnak időt az érdemi ügyekkkel való foglalkozásra. És nem mellékesen otthonról mindezt, sorbanállás nélkül.

III. Mindenki béna

Az NHH láthatóan dolgozott az űrlapokon (van egy pár, nemcsak spambejelentés), majd mintha egyszer csak valaki véletlenül átpöccintette volna a nagy piros kapcsolót mindenfajta megfontolás nélkül. Kiadták a Release Candidate 1-et. Egy nyomorult és értelmes sajtóközleményt és tájékoztatót kellett volna írni ügyenként, és nem futnak bele a pofonba. Mondom, a nagyja teljesen ok., és remélhetőleg jól is fog működni. Ugyanakkor az átlag magyar állampolgárnak szájbarágó kell minden változásról. Bónuszként tessék megnézni az űrlapokat tartalmazó subdomaint.

A Spamwikis srácok nagyon benézték. Eleve túlértékelik az NHH eljárását, emellett láthatóan nem értik egyelőre a változást, fearmongering helyett mondjuk akár telefonálhattak volna pár kérdéssel persze (ha már emailt nem tudtak írni).

A magyar ún. technológiai újságírás a szokásos problémába futott bele: mivel tipikusan nincsen enterprise jellegű techológiákkal foglalkozó emberük, szakértőjük (ennek alterülteként a közigazgatási informatikára is igaz ez), többnyire sajtóközleményekből dolgoznak csak, és nem igazán látják szerintem a hátterét (elsősorban a jogszabályi háttérre gondolok). Persze ennek az oka alapvetően az, hogy az olvasóikat többnyire jobban érdeklik az SAP-nál az Apple új kütyüi és a játékok - ráadásul ez utóbbiakról sokkal kellemesebb is írni. Tény, hogy viszonylag kis létszámúak ezek a rovatok, amennyire tudom, és mivel reklámok a bevétel forrásai, a nagy érdeklődést kiváltó témákra hajtanak.

Az persze már teljesen más téma, és messzire vezetne, hogy így bizony önhibájukon kívül nem képesek ellátni a média demokráciában betöltött funkcióját (közvetítés az állam és polgárai között, az államhatalom ellenőrzése) ezen a területen.

2 komment

2009.10.21. 22:09 Caracalla

Hol áll az ebook a hype cycle-ön?

Címkék: jog drm innovacio ebook mobipocket cybook epub

Az egyik legérdekesebb elemzés számomra minden évben a Gartner hype cycle-je. Maga az elemzés módszere már legalább 10 éve létezik, a lényege az, hogy a Gartner tipizálta a technológiai fejlesztések életútját, amely a következőképpen néz ki: az y tengelyen a várakozásokat, az x tengelyen az időt jelöli, és egy hullámot követő lassú emelkedéssel írja le a fejlesztések életútját. További fícsör, hogy az egyes termékeknél megbecsülik a technológia általános piaci elterjedésének idejét is. Nem egyszerű előrelátni, de a Gartner megpróbálkozik vele (és még ha egyes kérdésekben tévednek is, azt hiszem, hogy az általános életutat jól eltalálták - nem véletlen, hogy általánosan idézett lett a hype cycle).

Lássuk hát a 2009-est:

Van itt sokféle érdekesség, de most csak az ebookokról akarok beszélni, különösen, hogy pár napja jött meg az ebook olvasóm (a Cybook mellett döntöttem, a részletes tapasztalatok megírását kioutsourceoltam az Origó Techbázis rovatának :D, pár nap és várhatóan lesz róla cikkük).

Miközben úgy tűnik, hogy mindenki heves ebookfejlesztésbe és olvasófejlesztésbe fogott, alapvető kérdéseket nem sikerült tisztázni. Ilyen az ebookok formátuma (amiben két vonal látszik dominálni: az ePUB az Adobe-tól és az Amazon sajátos mobipockete, de vannak itt még érdekes drm-kérdések is, mint például az, hogy a Cybook gyártója, a Bookeen szerint egyazon firmware jogi okokból nem kezelhet egyszerre drm-es mobipocketet és ePUB-ot) mellett azok eljuttatásának a módja (itt a mobilhálózat mellett a netes letöltések játszanak egyelőre), az olvasók egyelőre elég drágák (mint egy alacsonykategóriás laptop, körülbelül), és néha bájosan amatőr a support. A készülékeket ráadásul több modellben is egy bolthoz akarják kötni, megvolt az első szolgáltatói belepiszkálás is az elvileg megvett könyvekbe (amelyek igazából nem megvettek, csak licenszeltek, azaz használati jogot szerez csak a fizetővendég). Nem javítja a helyzetet az ebook warez sem (ami annál nagyobb lesz szerintem, minél bonyolultabb, drágább és zártabb lesz a jogtiszta üzleti modellek köre).

Szóval az ebookolvasók hype cycle-ben elfoglalt helyével egyetértek, azonban kézbevéve a Cybookot azt kell, hogy mondjam, hogy van remény, nem is kevés. A Cybook - néhány társával ellentétben - nem akar több lenni, mint egy olvasó, annak viszont rendkívül kényelmes. Vannak gyermekbetegségei persze, lehet és fognak is még a mostani olvasókon javítani, meg az ára is szükséges, hogy csökkenjen a széles körű elterjedéshez, de ez egy olyan technológia, amiről azt gondolom, hogy jobbá teszi az életünket.

Ha tisztázódnak a szerepek (ki ad ki könyvet, ki eszközt, ki szolgáltat, stb.), nem alakulnak ki kizárólagos vertikális láncok, normálisan lesznek árazva a termékek (könyvek és olvasók egyaránt), akkor pár éven belül zsebben lehet a könyvtárunk.

Az, aki többezer könyv között nőtt fel, kevés dolgot tud nagyobbra értékelni, mint a könyvtárához való azonnali hozzáférést - bárhol, bármikor.

Ha azonban nem válnak szét a tartalom- és a technológiai szolgáltatók, és pár elefánt letapossa a füvet, akkor bajban leszünk. A személyes-könyvtár-mint-szolgáltatás nagyon nem hangzik jól.

A kép forrása a Gartner.

Szólj hozzá!

2009.09.17. 14:43 Caracalla

A Mandelson-terv - fájlcsere elleni fellépés Nagy-Britanniában

Címkék: internet jog net neutrality nagy britannia filecsere

Egy másik érdekes európai fejlemény - a francia HADOPI2 mellett - a nagy-britanniai internetszabályozási tervek alakulása. Most folyik a 'Digital Britain' konzultációsorozat,  amelyben a korai változatok szerint első lépcsőként az illegális letöltők levélben való figyelmeztetése szerepelt, azzal, hogy amennyiben az nem alkalmas a filecsere legalább 70%-os visszaszorítására, akkor akár más eszközökhoz is nyúlnak majd.

Ehhez képest Mandelson elrepült Korfura, együtt vacsorázott pár jogvédővel-kalózkodásellenes aktivistával, majd utasította a vezetése alatt álló Üzleti Innováció és Készségek Minisztériumának (Departement of Business Innovation and Skills) hivatalnokait, hogy találjanak ki valami durvábbat - írja a Guardian. A minisztérium szerint az online jogsértések nem kerültek szóba, a két ügy között nincs összefüggés.

Önmagában szép egyébként, ahogyan a szokásos módon a szerzői jogok kiszervezése zajlik az illetékes minisztériumból. Van ugyanis az Egyesült Királyságnak egy Szellemi Tulajdonjogi Minisztériuma is, ám valahogy az üzleti innovációs hivatalnokokhoz került a dolog. Eközben egyes zenészek is a terv ellenében foglaltak állást.

Közben fokozott erőkkel próbál a zeneipar egységet mutatni, amely arra mindenképpen jó, hogy pár remek idézetet szerezzünk tőlük:

In a statement ahead of a 29 September deadline for comments in the government's illegal filesharing consultation, umbrella group UK Music says "government intervention is extremely welcome".

"Conversations will progress over coming weeks and days to ensure the industry can go out there with a clear vision on how we want government to help us going forward."

"In context of an evolving licensed digital music market, we believe that government intervention is extremely welcome and that, subject to assessment, Ofcom should be granted appropriate and proportionate powers as directed by the secretary of state."

Ritkán látni még egy iparágat, ami a minél erősebb kormányzati beavatkozásért könyörögne. Reagan még azt mondta, hogy az angol nyelv nyolc legijesztőbb szava a következő: 'I'm here from the Government and I'm here to help', ehhez képest a relatíve szabad gazdaságban egy teljes iparág a kormányzat támogatásáért könyörög.

Nem feltétlenül jó a hasonlat, de első pillanatban az ősiség törvénye jutott eszembe a javaslatról, ami ugyan előnyös volt a nemességnek meghozatalakor, de később Magyarország fejlődésének komoly gátjává vált.

Reméljük a nyugat nem ismétli meg a múlt hibáit, mert ahogy Nyugat-Európa elhúzott aKároly Róbert és I. Lajos korában még oly erős Magyarország mellett, úgy hagyhatja le a jövőben Kína és Oroszország akár a nyugati demokráciákat.

 

3 komment

2009.09.17. 12:08 Caracalla

A HADOPI2-ről

Címkék: internet jog filecsere szerzoi jog franciaorszag hadopi

Régen volt ennyire izgalmas hónapunk a szerzői jogok védelme tekintetében, mint a szeptember, megint van pár dologm amiről érdemes beszélni. (A korábbi időszak talán legfontosabb fejleménye az volt, hogy az amerikai bírósági eljárásokban egyértelműen kiderült, hogy a polgári bizonyítási standardot meg lehet ugrani képernyőképekkel és egy-egy igazolt letöltéssel).

Egyrészt a franciáknál valódi three-strikes rule-t alkottak meg, amely a két figyelmeztetést követően ismét fájlcserén kapott felhasználókat az internetről való kitiltással, pénzbüntetéssel és börtönnel is fenyegetné. A különbség voltaképpen csak annyi, hogy a HADOPI ügynökség csak a figyelmeztetéseket küldené ki, a szankciókról pedig ugyan egy bíró döntene, de nem kontradiktórius eljárásban, hanem sokkal inkább egy a közigazgatási eljáráshoz hasonlító valamiben. Márpedig a szankciók nem kicsik: az internetről való egy éves kitiltás mellett akár 3 év börtönbüntetés és 300.000 € pénzbüntetés is kiszabható. A törvény további érdekessége, hogy büntetés szabható ki abban az esetben is, ha valaki nem követett maga el ugyan jogsértést, de az ő hálózatát felhasználva más igen: ebben az esetben 1.500 € és egy hónapos internetmegvonás a jussa az illetőnek (ebben a pillanatban és különösen a szöveg ismerete nélkül túl korai volna belemenni olyan kérdésekbe, hogy mi a helyzet a könnyen feltörhető WEP-pel, vagy például firmwarehiba esetén).

Viszonylag szervezett ellenállás alakul a törvénnyel szemben: úgy tűnik, az ellenzék és a La Quadrature jogvédő csoport is az Alkotmányossági Tanács elé akarja vinni, szerintük ugyanis a kormány által választott megoldás nem orvosol minden alkotmányossági aggályt.

Sokkal érdekesebb azonban annak a megoldásnak az átvétele, amelyet az Egyesült Államokban a statutory damage-val találtak ki, azaz hogy ne kelljen a fájlcsere ügyekben kárt bizonyítani, törvényileg rögzítenek egy eléggé nagy, elrettentő összeget. Ezt most még egyéb joghátrányokkal is bővítenék, az internet elvételével és akár börtönbüntetéssel is.

Ugyanakkor kétélű fegyvernek tűnik egyelőre az ilyesféle megoldások bevetése. A franciáknál úgy tűnik, hogy az ellenzék képviseli a törvény legalább is megváltoztatását, a svédeknél erre külön párt alakul, amint állítólag Nagy-Britanniában és Németországban is formálódik. A demokratikus politikai rendszerek képesek lehetnek kezelni ezeket a helyzeteket, míg egy adott párt elég sokat veszíthet a fiatalok körében a népszerűségéből.

A gyakorlati tapasztalatok alapján lehet majd csak többet mondani a törvényről. Meglátjuk.

Szólj hozzá!

2009.09.14. 15:20 Caracalla

Egy történet a kreativitásról

Címkék: drm szerzoi jog jatekszoftver kreativitas

Többször írtam már róla, hogy a szerzői jogi szabályozással nem feltétlenül az a legnagyobb baj, hogy hosszú, és a felhasználó számára kellemetlen, hanem hogy a kultúránk jövőjét is veszélyezteti, mégpedig azért, mert szinte egyetlen alkotás sem eredeti valójában, hanem korábbi művek, hatások érvényesülnek bennük. Felhasználnak korábbi dallamokat, szövegrészleteket, grafikai elemeket. Ellenben egy liberálisabb hozzáállás nemcsak új művek születéséhez járulhat hozzá, de az eredetit is értékesebbé teheti akár. (Természetesen ez semmiképpen sem az én gondolatom, az egész szabad / nyílt forráskodú szoftver / Creative Commons mögött ez a gondolatmenet is áll, talán a legismertebben és elég alaposan Lawrence Lessig fejtette ki ezt a nézetet, de ő sem az első volt.)

Erre szeretnék most egy látványos példával szolgálni.

Írtam már korábban a Medieval Total War II játékról, de a hétvégén le volt akciózva (10 euróra, sajnos már újra 30), a Gamersgate-en és vettem egy sajátot (korábban egy ismerősöm kölcsönözte oda, ami alapján eldöntöttem, hogy kihagyom), ahonnan persze egyenes út vezetett oda, hogy szombaton leszüttyögött (a 12 giga, + cca. 3g modokra), a vasárnap meg valahová eltűnt. De!

Az alapjáték bár már kevéssé bugos, ellenben kevéssé izgalmas. A Kiingdoms kiegészítő hozott ugyan 4 új kampányt (amelyből a Teuton Lovagrendes izgalmas a helyszín miatt, meg a nehézlovasok és könnyű egységek konfrontációja, az amerikai kampány az indiánok-nyugatiak harca miatt izgalmas, a brittet gondolom meg kellett csinálni, a keresztes vitézes meg teljesen feleslegesnek tűnik, kicsit más színeket használ, de mást nem vonultat fel), de önmagában nem egy nagy dobás.

Na de a modok! A lelkes modderközösség tagjai elég sok változatot csináltak. A játékot eleve úgy tervezték, hogy moddolható legyen (azaz félig-meddig opensource, a kiegészítő 4 kampánya is voltaképpen mod, a mod könyvtárba is települ) az eredeti fájlok érintetlenül hagyása mellett.

Van számos kisebb-nagyobb fejlesztést hozó, de a témát érintetlenül hagyó mod (pl. van olyan, amely zászlósúri rendszert implementál, vagy éppen a városon/váron kívül táborozó csapatok után von le fenntartási pénzt a játékostól, újabb településeket, egységeket ad a játékhoz, vagy éppen a mesterséges intelligenciát hozza fel olyan szintre, amely már-már kihívást jelent). A legizgalmasabbak mégis a játékot teljesen átalakító modok, eddig személyes kedvencem a Third Age: Total War, azaz egy Gyűrűkura-mod. Ebben nemcsak a könyvből ismert karakterek jelennek meg páran, illetve egyéb 'történelmi' személyiségek, de mindez ráadásul erősen épít a Gyűrűk Ura filmek vizuális világára, néhol egész képeket, jeleneteket átvéve.

Nyilván egy formális szerzői jogi szempontból nézve ez szerzőijog-sértő. Ugyanakkor a film eladásait nem érinti (a játékét meg talán még javítja is), a játékosnak újabb élményt hoz, és közben két - akár tetszik akár nem - kulturális alkotást szintetizál, valami teljesen egyedit hozva létre. Szerencsére senki nem rágott be miatta, ezért emberek tízezrei élvezhetik.

Persze a modot is tovább moddolták, és apró kis változtatások tucatjai érhetőek el hozzá.

P.s.: persze az teljesen alap, hogy miután az ember felinstallálja és felpatcheli a játékát, a kiegészítőnek nem tetszik a hivatalosan kapott serial, és mehetünk crackelt exét warézni, hogy menjen. Hajrá Securom, hajrá DRM (ami persze megint csak a legális példányt birtokló fizetővendéggel tol ki).

Kép: Third Age: Total War blog, térkép pedig a TWCenter fórumából, ahol a mod is elérhető.

Szólj hozzá!

2009.09.02. 11:38 Caracalla

AI háborúk

Címkék: ai jatekszoftver szoftverfejlesztes

Bizonyos szempotból vicces, de mindenképpen izgalmas, amikor láthatóan legalább minimálisan hozzáértő emberek nekiállnak szétszedni, hogy hogyan is működik az ez évben megjelent két legjobb stratégiai játékban a mesterséges intelligencia. Igazán viccessé meg ott válik a dolog, amikor a Paradox vezető fejlesztője egy odavetett félmondatban a fórumon megjegyzi, hogy nem vette észre, hogy az Empire Total War-ban lenne olyan, majd az egyik független E:TW fórumon (a Creative Assembly fórumán ugyanis nem lehet kritizálni a játékot) kábé egyetért vele a játékosok nagy része.

Tanulság nincsen sok, legfeljebb annyi, hogy egyelőre az AI-knak még egy stratégiai játék is túl generálisnak tűnik a Turing-teszt megugrásához, meg hogy a szingularitásra még várni kell, bármit is hablatyol időnként Kurzweil (egyébként a szingularitás Kelt kedvenc méme, az emlegetésétől megbízhatóan ki szokott akadni:)).

Szólj hozzá!

2009.08.18. 12:47 Caracalla

Comcast v. FCC: per lesz

Címkék: internet jog net neutrality

Egy éve írtam nagyjából:

Másrészt kétséges a döntés jogi alapja és ereje. Az FCC-nek nincsen nyílt jogi felhatalmazása egy ilyen döntés meghozatalára. Ugyanakkor az FCC egy félig jogi félig politikai jellegű szervezet, és ez a döntése leginkább egy 2005-ös policy statementen (kb. közpolitikai nyilatkozat) alapul (ilyen policy statementeket adhat ki, és ezek betartását elvileg meg is követelheti):

"To encourage broadband deployment and preserve and promote the open and interconnected nature of the public Internet, consumers are entitled to run applications and use services of their choice, subject to the needs of law enforcement."

Úgy tűnik, bekövetkezett, ami várható volt. Az Ars Technica körülbelül egy oldalban foglalja össze, hogy min alapul a Comcastnek a bírósághoz benyújtott érvelése.

Érdekes lesz, hogy mi lesz a mecs vége, mert bár a csatát megnyerheti a bíróságon a Comcast, de lehet, hogy épp amiatt bukja el a háborút a Kongresszusban, és születik meg valamiféle egyértelmű net neutrality szabályozás.

Szólj hozzá!

2009.08.17. 12:19 Caracalla

Az év játéka: HOI 3 (lehet majd néhány patch múlva)

Címkék: jatekszoftver kalozkodas digitalis utonallas empire tw hoi3

Igazából ezzel idén már sikerült egyszer megszívnom. Teljesen bele voltam szeretve az Empire Total Warba, terveztem róla posztsorozatot is, de kb. két nap után nyilvánvalóvá vált, hogy az ETW-ből hiányzik egy apróság: a játék. Konkrétan egy olyan játékban, amiben csak single player mód van érdemben, elég nagy gáz ha az ai nem létezik, illetve jobbára csak arra képes, hogy gyártson pár egységet, amit a player lemészárol (merthogy irányítani már nem tudja őket). Nem gond, a Creative Assembly eljátszotta a maradék hitelét is, többet nem veszek tőlük semmit.

Node! 2009. augusztus 07. sorsfordító pillanattá válhat. Megjelent a Hearts of Iron 3, kiadója és fejlesztője a Paradox (övék a Gamersgate játékpiac is), a kedvenc stúdióm/kiadóm. A Paradoxnak köszönhetjük az Europa Universalis sorozatot (EUIII, EU:Rome, Victoria, HOI, CK, stb.), kiadóként pedig pl. a Mount&Blade-et vagy az Elven Legacy-t juttatták el a boltok polcaira.

Na most a játék maga zseniális, csak nem működik - egyelőre. Ki van találva egy csomó fontos dolog, a logikák többé-kevésbé épek, javítottak és bonyolítottak egy csomó mindent, ami nem létezett a sorozat előző darabjában, viszont van egy nagy hibája.

Az ai több ponton annyira el van rontva, hogy nem lehet játszani vele. Egy második világháborús stratégiai játékban az igencsak probléma, ha Mandzsukuót különösebb nehézség nélkül lerohanják a kínai kommunisták. Aztán a kínai egységfront megszállja Koreát, majd kb. csónakokon az egyébként tekintélyes flottával rendelkező Japán hazai szigeteit, mert a japán ai keletről várja a támadást, amely irányból egyébként senkivel nem áll háborúban. Mindemellett persze a japán hadszintérai hibája miatt elég sok erőforrást veszteget tankok gyártására: könyörgöm, egy olyan ország, amelynek a tankjai rosszabbak, mint a gyalogsága, gyakorlatilag nincs saját olajlelőhelye, viszont minden egységet tengeren kell szállítani, és a legtöbb csata dzsungelben és helyvidéken fog játszódni, mi a büdös francnak akar páncélosokat? Hát amiatt, mert a theatre ai-k generálisak, nem számít nekik, hogy a kínai hegyekben, a dél-ázsiai szigetvilágban vagy az orosz sztyeppén vannak-e.

Egy másik szép példa a kutatás-fejlesztés. A korábbi techteamekkel ellentétben most a gyakorlat az, mai befolyásolja, hogy mennyire jó egy ország egy adott terület fejlesztésében - és ennek megfelelően meg is lehet változtatni néhány év alatt, nincs előre eldöntve, hogy pl. a szovjetek esélytelenek komolyabb flottát összehozni.

Ámde a drága jó ai nem tudja, hogy neki mivel kellene foglalkoznia, pontosabban azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért. Így a Szovjetunió korát megeleőző iparral várja a német csapatokat 1941-ben, de 1936-os fegyverzettel és első világháborús doktrinákkal, majd ezzekkel kísérli meg megnyerni a háborút, ami persze nem fog sikerülni.

Míg az ETW olyan volt, mint egy márványból megalkotott sakkészlet - extra eye candy, de már-már casual gameplay - a HOI3 egy bonyolult szabályrendszerrel rendelkező, érdekes és egyedi játék.

Azazhogy jelenleg játéknak még egyiket sem nevezném, mert játszani nem lehet velük. Asztaldíszek legfeljebb. (Annak viszont egy digitálisan megvett játék közel sem ideális.)

Mindenesetre elég frusztráló, amikor az ember elkölt 10k+ HUF-ot, és egy rakás diszfunkcionális szemetet kap cserébe, csöndben drukkolva, hogy a 4. patch után talán majd végre menni fog.

Ezek után ítéljük el azt erkölcsileg, aki lewarézza inkább?

p.s.: a HOI3-ban még lehet bízni, hogy játszható lesz, mert a) a Paradox, mint studió még mindent játszhatóvá tett eddig b) pl. a lead developer is nyíltan kommunikál a fórumon, nem csak az átlászóan hazudozó PR-esek [menedzsmentspeakben ezt onlány kommunity menedzsmentnek hívják, de igazából pár szabálya van csak: 1) ne hazudozz, 2) ne igérj olyasmit, amit nem tudsz megcsinálni, 3) érts a témához, 4) ne felejtsd el: amit csinálsz, az átmenet a beszélgetés és a business között] c) nem hónapok teltek el a megjelenés óta.

Szólj hozzá!

2009.08.13. 11:25 Caracalla

Lezárult az i2010 EU-s akcióterv - Magyarország helyzete

Címkék: internet eu welcome to hungary i2010

Nagyjából egy hete születtek meg az i2010 - Európai Információs Társadalom a békéért és a haladásért növekedésért és a foglalkoztatásért (elnézést, kormányzati akcióterveket látva általában elhatalmasodik rajtam a cinizmus) akcióterv (2005-2009) lezáró jelentései. Még nem volt időm átolvasni őket, de rápillantva például a magyar országjelentésre pár következtetés azért levonható. Hölgyeim és uraim, statporn következik.

Az EU27-ekhez képest elég rosszul állunk például a háztartások internetpenetrációjával (48% v. 60%). Amí még szomorúbb, hogy a valódi szélessáv tekintetében (a szélessávnak nincs egyértelmű definíciója, attól függően, hogy mit akarnak kihozni, akár a 256 kbit is szélessávnak számít már egyes jelentésekben, ez viszont külön méri a legalább 2Mbit-et elérő kapcsolatokat, így kapunk valóban hasznos adatokat is) eléggé rosszul: a szélessávú kapcsolatoknak csak mintegy 1/3-a éri el a legalább 2Mbit-es sebességet, szemben az EU27-ek közel 2/3-os arányával, és ezzel a 23. helyet sikerül elérni az Unióban, ráadásul sokat esett 2007-hez képest, ami mögött a broadband előfizetések növekedésével együtt összességében egy nagyjából változatlan szám áll. Gyakorlatilag csak a vidéki (ez itt nem városit jelent) DSL-lefedettség jó viszonylag, de mivel az lakossági arányszámban van megadva, gyaníthatóan az alapvetően alacsony vidéki lakosság miatt jó a szám.

Kiemelkedőek vagyunk viszont a lakossági kontentgyártásban és közzétételében (7. hely), valamint a számítógépes és a videojátékok és update-eik letöltésében (3. hely). De egyébként is elég jók az internethasználati részben álló számaink, három mérce rossz csak: netbankolás, online vásárlás és online videóvétel (22., 19., 21. hely).  Míg az első kettőben egy hagyományos tartózkodás és az ismeretek hiánya játszhatja a főszerepet, a harmadik tényező esetében inkább a kínálat hiánya, a magáncélú másolási szabadság uralkodó felfogása és a szerzői jog tiszteletének hiánya áll (szerintem nagyjábóli fontossági sorrendben, bár vannak ezek között belső összefüggések is nyilvánvalóan).

Az eGov mutatók nagyjából átlagosak, egyedül az eGov szolgáltatásokat használó vállalkozások aránya rossz (60% v. 68%, 23. hely), itt a legfontosabb tényezők a szolgáltatások emberellenes megvalósítása (katasztrofális designmegoldások, zéró usability, pl. a cégjegyzékben való kereséshez számtalan captchát kell kitölteni és eleve is elég bonyolult, vagy hogy amit két cégvezető aláírásával lehet leadni, azt kétszer kell elküldeniük, illetve gyakorlatilag nem léteznek publikus ingyenes vagy könnyen és azonnal hozzáférhető állami adatbázisok hazánkban (pár ellenpélda nyilván akad, pl. ott a PIPACS, a szabadalmi és védjegytár)), alapvetően inkább magánszemélyre célzottak (mert azt lehet jól eladni a választónak), de emellett is zavaró a kutatás felületessége: egyetlen szolgáltatás is baromira felhúzza a számot (ez pedig gyaníthatóan az adóbevallás), különösen hogy nincsenek Magyarországról adatok, hogy 2008-ban hány százaléka volt az alapvető közszolgáltatásoknak teljesen elektronikusan végezhető (de pl. a gazdaság számára szóló közszolgáltatások esetében ez 50% volt 2007-ben, az EU27 2008-as átlaga meg 72%, bizonyára nem lettünk volna dobogósok, ha lenne adat). Szóval ezekből túl sok következtetést nem lehet levonni.

Érdekesek az e-Kereskedelem számai is. Míg a teljes e-Ker bevétel aránya egyezik az Uniós átlaggal, addig az online értékesítő és vásárló vállalatok esetében hátul kullogunk (22., 23. hely, 4% ill 7%). Emögött szintén érdekes trend húzódhat meg: minden bizonnyal viszonylag nagy vállalatok értékesítenek online, de a KKV szektor sehol sincs e téren.

Az eBusiness indikátorok viszont katasztrofálisak. Első pillantásra látható, hogy a magyar gazdaság fejlettség tekintetében rendkívül elavult. Második pillantásra viszont látható, hogy bizonyos esetekben jócskán az állam is nehezíti a helyzetüket: az e-számlák esetében sikerült megcsípni a 27. (legutolsó) helyet. A vállakozásoknak csupán 5%-a haszál analitikus CRM-et, és belső folyamataik támogatására integrált folyamatkezelőt is csak 25% (EU27:41%), viszont a nagy vállalatoknál ez utóbbi csak kicsit rosszabb, mint az EU27 átlag (67 v. 70%, 21. hely). Ebből az látszik, hogy a nem nagyvállalati szféra lemaradása elég súlyos (másrészt meg mindenki elképzelheti, hogy mi lenne, ha a multikat sikerülne elüldözni).

Az utolsó kategória az ICT foglalkoztatottság és R&D indikátoroké. Míg az ICT szektor által előállított foglalkoztatottságban, GDP arányban, exportban kiamagaslóak vagyunk (3-4. helyek), a fejlesztésben 23. helyen állunk. Viszonylag magas az ICT felhasználóként alkalmazottak száma, közepes az ICT-specialistaként alkalmazottak száma. (Ezt sanszosan a service centerek dobják fel: azaz sokan dolgoznak felhasználóként számítógéppel, de jóval kevesebben IT-sként).

Az egészből egy elég egyoldalú kép rajzolódik ki: a gazdaság IT szempontból eléggé elmaradott, az infrastruktúra szintén, ehhez képest a felhasználási módok és arányok kiválóak (és önmagukban sem rosszak). Valószínűleg a közösségi hozzáférések (oktatási intézmények, teleházak, stb.) húzhatják fel az arányokat.

Van kétségtelenül egy elég komoly outsourcing (nearsourcing) jelenlét is, az IT exportadatait, a foglalkoztatottságot és a hazai üzleti IT használatot összevetve ez nyilvánvaló. Ellenben szinte jelentéktelen az IT R&D (innováció), mi vagyunk KKE Indiája. De ettől még ez persze abszolut fontos ágazata a magyar gazdaságnak.

Viszont a gazdasági mutatókra nagyon rá kellene feküdni, és elfelejteni a lakossági megoldások erőltetését állami kiadásokból. Egyrészt az online businessnek nagyon kellene reális és olcsó e-számlázás, mindenképpen inspirálni kellene a know-how átjuttatását a KKV szektorba (de persze tudjuk, hogy az állami innovációs pályázatok általában nem sikeresek, általában elszórnak egy csomó pénzt életképtelen dolgokra).

Bár a trendek mindenütt felfelé mutatnak, de számomra úgy tűnik, hogy egy lemaradó Európai Közösségek lemaradó tagja vagyunk.

A teljes jelentés elérhető az i2010 weboldalán.

Szólj hozzá!

2009.08.05. 12:07 Caracalla

Az első hazai net neutrality ügy

Címkék: internet jog net neutrality filecsere net filtering

Az Elite Hub bejelentése alapján induló eljárásban az NHH némileg odacsapott az UPC fű alatti (kiszámíthatatlan és átláthatatlan) forgalomkorlátozási gyakorlatának.

Szemben a HWSW-vel, amely láthatóan nem volt képes vagy elolvasni vagy felfogni a határozat tartalmát, én ezt megtettem UPD: amely elég szerencsétlenül választott címet, és az átlag olvasóra tekintettel nem ment bele a részletekbe, érdemes átolvasni a határozatot magát is (köszönhetően annak, hogy az Elite a határozat szkennelt másolatát (pdf) fel is rakta a netre).

Viszont nekem rendkívül tetszik a határozat, ugyanis nagyjából az egyetlen értelmes irányba akarja elvinni az UPC netkorlátozási gyakorlatát: a transzparencia irányába.

Az eddigi UPC gyakorlat persze közel sem volt a lehető legrosszabb: a korlátozás úgy tűnik, hogy technológia-alapú volt (bár azért a P2P meghatározása nem egy egyszerű kérdés), nem mondjuk forrás- vagy célalapú.

Alapvetően a következőket írja elő az UPC számára a határozat (feltéve, ha jogerőre emelkedik, az UPC fellebbezni készül):

1) az internetszolgáltatás feltételeinek egyértelmű kifetése a P2P szolgáltatások használatára tekintettel

2) a szolgáltatás korlátozása eseteinek és feltételeinek alaposabb, jogszabályoknak megfelelő kifejtése

3) az általános szerződési rendelékezésektől lényegesen eltérő feltételek esetében az ÁSZF megfelelő pontjára való közvetlen utalás, és a szerződő fogyasztó külön nyilatkozata arra, hogy azokat megismerte és elfogadta.

Egészen röviden kitérve a fenti pontokra (akit jobban érdekel, olvassal el a 9 oldalas határozatot): A UPC érvelése általánosan a 'semmit nem lehet számszerűsíteni, de a felhasználók csupán 1%-áról van szó' típusú érvelést vetette be, de a határozat szerint ezt bizonyítékokkal nem támasztotta alá. Továbbá az általa megjelölt időpontban, 14:00 és 23:00 között a felhasználók egyidejű értesítését mellőzve csökkentette a p2p forgalom sebességét, mégpedig annak depriorizálásával. Ez az NHH szerint a szolgáltatás minőségének csökkentését jelenti, amihez pedig a felhasználók értesítése mellett lenne csak jogszerű.

Emellett az NHH szerint hiányoznak a p2p használatának, a korlátozás eseteinek leírásai is, és nincsenek kifejtve a hálózat védelmére alkalmazott technológiák leírásai.

Ráadásul az extrém használat szabályai a hatóság szerint olyan speciális szabályok, amely esetben a 3) pontban említett külön tájékoztatás és elfogadás kell a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően.

Nyilván a gondolatmenet nagy része elveszik, ha egy fél oldalban akarok összefoglalni egy hét oldalas anyagot, de a lényeg nagyjából értehető: nem arról van szó, hogy az UPC ne priorizálhatna vagy korlátozhatna egyes felhasználási módokat, hanem arról, hogy ezt részletesen le kell írnia, ha teszi.

Spekuláljunk kicsit azon, hogy mit tehet a UPC, ha nem sikerül a fellebezés és a bírósági felülvizsgálat során kicsinálnia a fenti határozatot:

1) Megszünteti a p2p korlátozását: adminisztratív szempontból a legolcsóbb, de amennyiben igaz az, hogy tényleg nem bírja a hálózat ezeknek a használatát (és ez ugye attól függ, hogy hányszorosan van túleladva a hálózat a maximális lehetséges sebességhez képest, de az UPC-n kívül talán senkinek nincs erről adata, és nekik sem biztos), akkor az csak elégedetlen ügyfeleket szül.

Ráadásul az internetszolgáltatás úgy működik, hogy van egy csomó kábel lerakva, amiket jobbára évtizedekkel ezelőtt, tök más célra valaki lefektetett, rosszabb esetben helyenként javítva, stb. (és csak a last mile-ról beszélünk most), amiket különböző csomagokban értékesít a felhasználók számára. A rendszerbe bele van kódolva a feltételezés, hogy nem próbálja mindenki egyszerre használni a szolgáltatást (mint egyébként egy csomó más esetben is, pl. a mobiltelefontól a Szigetre kirakott WC-kig). Ez nem azért van, mert pénzéhesek, és többször akarják ugyanazt eladni, és jól megtartani az extraprofitot, hiszen (és hanem) a fogyasztó is részesedik ezekből, az alacsonyabb áraik miatt. Végső soron nem lehet azt vitatni, hogy a hálózat kiépítésére (megszerzésére, stb.) és fenntartására fordított költségeket érvényesíteni fogja az árban a szolgáltató, és egy elméleti példában sokkal komolyabbak lennének egy olyan hálózat költségei, amelyik mindenki számára - egyszerre - képes biztosítani az elméleti maximális sebességet.

Ráadásul egy ilyen távközlési hálózatnak nagyon rossz a költségstruktúrája: egy csómó pénzt kell belesüllyeszteni, mielőtt üzemeltetni lehet (és az internetszolgáltatás esetében átjáró kell a többi magyar illetve külföldi szolgáltató felé is).

Magyarul: drágább vagy rosszabb lesz.

2) Végrehajta az ÁSZF-ben a változtatásokat: eleve kérdéses az, hogy mennyit mondhatnak el (a DPI eszközöket gyártók rendkívül titkosan kezelik a technológiájuk részleteit), de tegyük fel, hogy jobban kifejtik a dolgot. Rögtön beleütköznek persze abba, hogy az NHH konkrétumokat akar, de egyrészt nem egységes országosan a hálózat, tehát a legrosszabb fejállomásnak a legrosszabb szkenáriójára kell írni a korlátozást, vagy mindegyikre külön (vagy több kategóriát létrehozni, ilyesmi). Lehet például több különböző ÁSZF-et csinálni, ez mindenkinek remek lesz: szív a cég (adminisztráció), a felhasználók, örülnek a jogászok.

Ezek után még mindig lehet az, hogy a megállapított abszolút minimum fölé engedik a dolgot, ha lehet: jogilag tisztázva lesznek. Ezzel a többségnek úgy-ahogy menni fog minden, páran siránkoznak majd. Ugyanakkor a felhasználó ezzel nem lesz előrébb.

3) Teljesen letiltják a p2p-t: ezzel persze egyrészt elbukják a legtöbbet fizető ügyfeleiket (meglepne, ha az 1%-os arány igaz lenne), másrészt komoly negatív publicitásba szaladnának bele, és a jövőre nézve komoly kockázat lehet, hogy egy megvalósuló EU-s irányelv miatt nem hívhatják például internetszolgáltatásnak, amit nyújtanak. Kétlem, hogy ezt választanák.

4) Csinálnak egy külön előfizetői kategóriát (UPC Diamond, stb.), amelyben a p2p-t sokkal elnézőbben kezelik, míg a többiben szigorítanak: plusz pénz, a problémára is megoldást jelent.

Persze mindegyik elképzelésnek lehetnek buktatói. Nagyon nagy kérdés, hogy mit bír el tényleg a hálózatuk (amivel kapcsolatos infóim egyrészt nincsenek, másrészt ha lenne se vagyok elég képzett hozzá, hogy megértsem őket), hogy melyik alternatívát milyen költséggel lehetne megcsinálni. Van egy csomó felhasználóoldali veszélye is annak, ha pontosítják a dolgokat, például elkezdik mérni, hogy melyik előfizető mennyit torrentezik, stb. Az előfezetőnkénti kiértesítést úgy érdemes megvalósítani, hogy figyelik, hogy ki mit, mennyit használ, vagy tömegesen értesítsenek minden előfizetőt? Milyen arányban jó a packet filterjük?

Mindenesetre remek hír, hogy végre elkezdtek/tünk beszélni a kérdésről. A normális versenynek  és szolgáltatásnak alapfeltétele az, hogy mindkét fél átláthassa, hogy mit vesz és mennyiért. Talán adatok és tények lépnek végre a fórumpletykák helyébe.

Ugyanakkor arra lehet számítani, hogy a teljes netszolgáltatói lobbi magas fokozatra kapcsol, megakadályozandó a határozat jogerőre emelkedését.

6 komment

2009.08.04. 10:38 Caracalla

Az online média provincializmusa

Címkék: internet bullshit online ujsagiras

A véletlen összjátéka, hogy egy napon került a szemem elé Clay Shirky (via Bodó) majd fél éves, valamint az eMasa friss-forró írása (via Konrád).

Megdöbbentő a köztük húzódó szakadék. A vicc az, hogy még a sajtóval nem foglalkozó Konrád is tisztábban látja a fizetős-nem fizetős cikkek dilemmát, mint mondjuk a Népszava online stratégiájáról beszélő online főszerkesztő.

Korábban megírtam, hogy mit gondolok róla, nem is röviden. Egyetlen gondolatot tennék hozzá: Shirkynél olvastam először egy olyan jövőképet, amit reálisnak (nem feltétlenül bekövetkezőnek, de lehetségesnek) tartok: simán elképzelhetőnek tűnik, hogy a mai értelemben vett újság meghal mielőtt az utódja megszületne. Valószínű, hogy nem az onlinera felépülő szerkesztőségek lesznek az első áldozatok, hanem a papír és az online közötti folyamatos vetélkedésben a régebbiek őrlik fel magukat először, de az újság igazából csak egy közvetítő, egy szervezeti keret, nem pedig valami alapvető szükséglet vagy öröktől fogva adott nélkülözhetetlen jellemzője az újságírásnak.

Shirky másik értékes gondolata az, hogy nincsen egységesen megfelelő modell. Ez egyébként az eMasa cikkből is látszik: míg a Kreatív megtalálhatja a maga niche közönségét, és működhet kulcsos cikkekkel, egy mainstream, reklámokra épülő médiumnál a fizetősség válás a vég kezdete lehet. Kétlem, hogy a Népszava elégedett lenne a 'napi néhány tucatnyi vásárlással', más kérdés, hogy a Népszava és a minőségi tartalom között én nem látok igazából kapcsolatot.

Tessék elolvasni Shirky írását, kötelező darab! Még a Financial Times főszerkesztője által adott jóslat - hogy hamarosan minden fizetőssé válik - is beleillik a Shirky által vázolt paradigmába, jelesül a hitalapú menedzsment részbe. Ugyanez mondható el a HVG főszerkesztője által vázolt elképzelésről: utánagondolt már bárki, hogy milyen tranzakciós költségei lennének annak, ha a netszolgáltatóknak kellene különböző díjakat beszedni, felosztani és elosztani a honlapok üzemeltetője felé? Hogy milyen hatása lenne ennek bármilyen új termék, innovatív szolgáltatás megjelenésére? Még egy Artisjust akarunk?

Azt persze nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy nem azzal van a bajom, hogy esetleg fizetni kell az újságírás termékeiért, de ehhez olyan termék kellene, ami megüti ezt a szintet, és fájdalmak nélkül megvásárolható. Egy mainstream újság nem éri ezt el, a nagy része számomra érdektelen, mint ahogy mások számára is (csak esetleg más részei érdekesek).

Szólj hozzá!

2009.07.30. 14:54 Caracalla

Eldőlt a második filecsereper

Címkék: internet jog copyright filecsere

Mint már párszor írtam, az az érdekes a filecserével kapcsolatos perekben, hogy még igazi jogerős döntés nem született egy sem. A fejleményeket elnézve könnyen lehet, hogy nem a Capitol v. Thomas-Rasset lesz az.

Ugyanis a mai tárgyalási napon a Sony v. Tenenbaum ügyben Tenenbaum egyik ügyvédje  szájából elhangzott, hogy nem vitatják Joel Tenenbaum felelősségét (azaz gyakorlatilag beismerték, hogy elkövette a filecserét), ráadásul Joel Tenenbaum maga is elismerte egy korábbi vallomásban.

Emellett a bíró a tárgyalás kezdete előtt még egy előzetes döntéssel úgy határozott, hogy a fair use (ez egy mentesítő ok lenne, gyakorlatilag olyan következményeit tekintve, mint a szabad felhasználás hazánkban, de az a különbség, hogy egy négyes feltételrendszernek kell megfelelni hozzá, nem pedig egy zárt felsorolás, mint a mi szabad felhasználási módjaink) kérdés eldöntése nem az esküdtszékre tartozik (gyakorilatilag attól függött a dolog, hogy ténykérdésről vagy jogkérdésről van-e szó, a fair useban az az érdekes, hogy gyakorilatilag mindkettő), majd még ebben a határozatában el is döntötte, hogy Tenenbaum cselekményére nem vonatkozik a fair use (azzal az érveléssel, hogy akkor minden internetes jogsértésre vonatkozna, gyakorlatilag kiüresítve a kongresszus által hozott jogszabályt, lássuk be, ezzel azért nehéz jogászként vitatkozni).

Innentől meg legfeljebb az összeg a kérdés. Ráadásul - tekintve, hogy a Tenenbaum csapatnak a kárral kapcsolatos szakértő tanúja egyáltalán nincs is - itt sem túl rózsás a helyzet.

Judith Gertner bírónő pétekig be akarja fejezni az ügyet (nálunk ez szombat lesz, ha minden igaz), de nem lepne meg az sem, ha a felek egyezséget kötnének. Elvégre még egy milliós ítélettel mindketten csak vesztenének (Joel személyi csődbe jutna, az RIAA meg negatív sajtóvisszhanggal kerülne szembe, miközben párezer dollárnál többet nem fog tudni behajtani).

p.s: iszonyatosan nagy szerencsénkre egy Ben Sheffner nevű jogász közvetíti a tárgyalást. Bár Sheffner többször dolgozott az RIAA-nek, ettől még azonban - amennyire meg tudom ítélni - elfogulatlan és pontos. Blogja a Copyrights&Campaigns, de a tárgyalásról szóló írásai az Ars Technicán is megjelennek. A Recording Industry vs. the People blogon pedig egy helyi IT-s közvetíti a tárgyalóteremben történteket.

pp.s: Mindenképpen érdekes volt Nesson professzor esküdtválogatási eljárása is - többek között a marihuánafogyasztással kapcsolatos álláspontokról érdeklődött a leendő esküdteknél.

Szólj hozzá!

2009.07.22. 21:00 Caracalla

Generális belga joghatóság a net fölött?

Címkék: internet jog adatvedelem

Nem kimondottan friss hír, de most találtam rá, hogy egy belga bíróság 50.000 eurós bírságot szabott ki a Yahoora még márciusban, mert az nem volt hajlandó kiadni neki bizonyos adatokat.

Ami az ügyben érdekes, hogy a Yahoonak nincsenek belga alkalmazottai és cégként sem működik ott, ugyanakkor a bíróság a bírság kiszabásához elégségesnek találta, hogy elérehető a szolgáltatás Belgiumból.

Alapvetően itt ugye egy joghatósági és az alkalmazandó jogot érintő kérdésről van szó. A joghatóság esetében a kérdés az, hogy melyik bíróságnak van joga egy-egy ügyben eljárni, az államok relatíve ritkán kötnek ki maguknak abszolút - minden esetre kiterjedő joghatóságot (tipikusan a saját állampolgáraik és a saját területük felett gyakorolják a bíráskodás jogát), leginkább az emberiesség elleni bűncselekményeknél találkozni ilyennel.

Az alkalmazandó jog kérdése meg azért érdekes, mert polgári ügyekben - büntetőügyekben ez nem szokott előkerülni, hiszen nyilván senki nem fog büntetést kiszabni más állam nevében - a felek honossága alapján gyakran választani kell az alkalmazandó jogot.

Jelen ügyben - büntetőügyben - a Yahoo emailszolgáltatását használó egyes felhasználók adatairól érdeklődött a belga bíróság, és az AFP híre alapján - elkerülve az Egyesült Államok és Belgium között egyébként létező nemzetközi szerződésben meghatározott adatkérési eljárást - egy az Egyesült Államokban nyújtott, az Egyesült Államok jogán alapuló szerződés alapján átadott adatok kiadására szólította fel a Yahoot.

Az amerikai szolgáltató - nem függetlenül attól, hogy amikor a kínaiaknak adott át adatokat email-fiókokkal kapcsolatban, akkor elég komoly médiavisszhanggal és kongresszusi vizsgálattal találta szemben magát - nem érzett túlzott késztetést az adatok átadására.

Ami egyébként érdekes, hogy a joghatósággal kapcsolatos vita - eddig konklúziók nélkül - már vagy egy évtizede folyik, és először látunk valami reális elképzelést arra, hogy az államok hogyan próbálják meg kezelni. Viszont ez azt eredményezné, hogy vagy az egész internetet fell kell darabolni, vagy minden állam jogát be kell tartania a netes szolgáltatóknak.

Azért ez egy elég képtelen helyzethez vezetne. Persze akkor már csak három alternatíva marad: vagy tényleg feldarabolni legalább is tömbökre (nyugati értékrend, iszlám, kína+szatellitek, stb.) a netet, vagy valamiféle generális, világméretű joghatósággal bíró internetbíróságot létrehozni, vagy lemondani az internet jogi szabályozásáról.

Ezek közül egyik sem látszik könnyűnek és olcsónak.

(via Techdirt)

Szólj hozzá!

2009.07.22. 10:06 Caracalla

Lesznek-e itthon élhető elektronikus könyvek?

Címkék: innovacio ebook digitalis utonallas

Az Egyesült Államok egyik legnagyobb könyvkereskedése, a Barnes&Noble épp tegnap jelentette be, hogy nekiáll a könyveit elektronikusan is árusítani. Tekintve, hogy csak az Egyesült Államokba 'szállítja' a könyveket a weboldala szerint (ezt majd még kirpóbáljuk), minket nem nagyon érint a dolog. Ugyanakkor két okból mégiscsak érdekes az elképzelés: egyrészt nincsen hozzá eladandó hardvere, a művekkel való kereskedés fő profil (szemben mondjuk az Apple iTunes indításával, amikor az Applenek nem volt pl. CD-lemezes zene üzletága), azaz valahol a saját korábbi piacát kannibalizálja, másrészt meg azért, mert lemásolni látszik a Steam modelljét játékoknál: a megvett könyveket hostolják, ami tök jó, mert én folyton el szoktam hagyni a pdf-eimet (itt letöltött cikkekre, írásokra, stb. kell gondolni, amiket félrerakok, hogy majd jó lenne elolvasni, aztán egyszer csak egy merevlemez magával viszi a másvilágra).

A másik, ami érdekes, hogy olcsóak. Általában 10 dollár körüli összegért adják az ebookokat, ami fele-harmada (mikor hogy) a papírkönyvnek. (Persze azon el lehetne mélázni, hogy egy tíz dolláros, cirka 1910 forintos e-könyv olcsó-e, fogalmazzunk úgy, hogy ezt az összeget rosszabbul is el lehetne költeni). Mégegyszer mondom, elméleti lehetőség: vagy kamu címet kell megadni számlázáskor - ami nyilván valami pénzügyi bűncselekménynek minősül, vagy nincs vásárlás.

Lassan-lassan csak sikerül az internetet is a nemzeti határok szerint felszabdalni. Nekünk meg marad a szokásos kiadói-kereskedői maffiánk, rossz minőségű, érdektelen, kizárólag a mass-marketre koncetráló példányokkal. Ha esetleg neki is állnak lefordítani valamit, az ember perceken belül öngyilkos akar lenni a parasztias tájszólással beszélő törpéktől, az életellenes mondatstruktúráktól és hasonlóktól. A magyar írók meg bizonyos területeken - pl. scifi-fantasy - ha le is tesznek valamit az asztalra, az egy rövid (150-300 oldal), egyszerhasználatos ponyva, randomgenerátorral gyártott történettel, tipikusan továbbra is az űrhajós-lézerpisztolyos illetve a kardozós-baszós-partraszállós vonalból. De mondjuk a jogi szakkönyvek esetében is hasonló a helyzet, ahol inkább számít az, hogy ki kinek a kicsodája, mint hogy ért-e hozzá (így az infojogi vonalon már annak is örülni kell, ha nem tévesztik össze a nyomtatót és a számítógépet).

Nem mellékesen itthon olvasóhoz se nagyon lehet hozzájutni, vagy külföldrúől nagyon drágán vagy kényelmetlen és korlátozott funkcionalitású modellekhez, az Amazon meg a) nem szállít ide Kindle-t, b) nincs Whispernet, c) egyébként is most bizonyította be, hogy nem megbízható.

Alapvetően a következő feltételekkel lehetne szerintem (lenne számomra vonzó) megcsinálni egy magyar e-book piacot:

a) vonzó ár: ez no brainer, ha olcsóbb lesz, mint pl. a Bookstationon keresztül papírkönyvet rendelni az Amazonról, és sokkal olcsóbb, mint a könyvesboltokban a papír,

b) drm nélküli, vagy drm-es, de akkor a drm-et kompenzálja más előnyökkel (megint csak a Steam modell: igyenes online könyvespolc, amíg a szolgáltatás működik, addig bárhányszor letölthető, a megszűnés esetére legyen korrekt módon rendezve a dolog vége, a könyv-mint-szolgáltatás nem játszik, nem eszközhöz kötött hanem emberhez, ez mondjuk vagy saját szoftvert igényel, ami potenciálisan képes futni mindenen, vagy egy széleskörűen elterjedt formátum, de mindenképpen tördelhető a különböző eszközök képernyőmérete miatt, szóval pdf nem játszik),

c) egyszerű fizetési megoldás: praktikusan dombornyomott kártya,

d) vagy menjen a beszerezhető olvasókon, vagy egy-két éven belül legyen saját olvasója, amin mást is lehet olvasni (máshonnan ill. más formátumú ebookot),

e) álljon mögötte valami komolyabb cég, és olyan feltételekkel kínálja a könyveket, amik a felhasználónak is biztonságot nyújtanak (az Amazon-szerű beavatkozások ellen),

f) legyen átlátható, jogszerű, lehessen kikopizni részeket (idézéshez, nyilván egyszerre néhány sorban lehet korlátozni, de ne kézzel kelljen egy jó mondatot átgépelnem),

g) legyen komoly választék, és ne csak a lefordított vackokat, de az eredeti angol könyveket is meg lehessen venni.

Nagyjából ezek azok a feltételek, amelyek mellett hajlandó lennék elektronikus könyvet venni. Persze nem számítok rá, hogy a közeljövőben lesz ilyen lehetőség - kivéve, ha elköltözöm.

 

 

1 komment

2009.07.20. 14:53 Caracalla

Hiányos gazdasági ismeretek, felületesség, túlzott leegyszerűsítés és nagy szavak

Címkék: internet media szolasszabadsag

A magyar weben létezik a 'szakértőknek' egy sajátos archetípusa. A leginkább Keen-hez hasonlítható emberkék a saját hiányos alapismereteikből és megfigyeléseikből próbálnak nagy következtetéseket levonni, meglátni a jövőt. A legtöbben valamiféleképpen a marketinghez kapcsolhatóak, de nem kizárólag.

Remek példája ennek a Karmablogon megjelent írás. Miközben egy érdekes kérdést vesz elő a poszt szerzője, egyrészt nem látja a fától az erdőt, másrészt annyira határozottan üzenetet akar küldeni, harmadrészt meg annyira címlap-pozitív lett az írás, hogy szinte semmi értelme nem maradt.

Az online sajtó fizetőssé válásáról szól a poszt, a jóslat szerint előbb-utóbb a híreken kívül minden fizetős lesz. Miután egy hosszabb hozzászólásomat megette a rendszer, gondoltam írok róla posztot.

Az érzelmi felütéstől eltekintve két gondolatszerűség (érvnek egyiket sem nevezném) található az írásban:

1. Másért is fizetnek az emberek

"Mindegy, csak fizetni ne kelljen

Külön érdekes azok gondolkodása, akik csak akkor fizetnének az újságért a neten, ha az összes pénzbe kerülne. Ezeknek tehát mindegy, hogy hirextra.hu, blikk.hu, index.hu, stop.hu, ma.hu, origo.hu, nol.hu vagy euroastra.hu - a fő, hogy ingyér legyen.

Kérdezzük meg a népet arról is, hogy hajlandó-e pénzt adni vízért. Parkolóhelyért? Kiállításért? Filmért? Zenéért? Könyvért? Tévéműsorért? Nem, ugye? Csak ha az összes fizetős lenne, ugye? Na persze."

Tetszetős, mi? Persze ha belegondolunk, elég jól sikerült összehasonlítani a körtét az almával. Ha kicsit elővesszük a közjavak elméletét, az azon alapul, hogy a fogyasztásból való kizárhatóság és a fogyasztás altal a rendelkezésre álló készletre gyakorolt hatás (csökkenés) tegelyek szerint osztja fel a jószágokat. Eszerint a közjavak esetében sem-sem, a fizikai jószágok esetén is-is a jellemző, míg az előfizetéses javak esetében a készlet nem csökken ugyan, de kizárhatóság van. Nyilván ezek nem abszolútizált jellemzők, tehát a közjavak, pl. a levegő esetében is elképzelhető olyan méretű fogyasztás, ami a készlet elfogyásával jár. De egy mozifilm esetében - amíg a terem kapacitása (a készlet) tart - nem jár komolyabb következményekkel, ha többen nézik meg a filmet, mint ha kevesebben (teljes teremmel vagy csak félteremmel megy).

2. Kommunizmus

Még sincs kommunizmus

Miért hökken meg a nép a fizetéstől, ha rólunk van szó? - kérdezi kínjában az online sajtó. Azért, válaszoljuk neki, mert sokáig az lett neki hazudva, hogy a neten kommunizmus van. A nagy buta vállalatok online hirdetései - mint az átkosban a külföldi hitelek - segítettek fenntartani ezt a hazugságot. Most azonban még a nagy buta vállalatok is kezdik észrevenni, hogy baj van a törlesztéssel: ez az online hirdetés dolog nem olyan tiszta, szép, egyértelműen kifizetődő, mint azt hitték. Pedig a prezentációban még jól néztek ki a számok.

Egyrészt kapjuk fel a fejünket a második sor nyelvtanilag brilliáns megoldására, amely elkerüli a felelősök megnevezését, hazánk jelmondata lehetne. Viszont továbbra sem értem, hogy hogyan jön - a szerző leírása szerint leginkább - egy piaci buborék kialakulásához a kommunizmus? Biztos bennem van a hiba, mert nem aludtam át a történelemórákat, és tudom, hogy mit jelent a kommunizmus.

Merthát nem arról van szó, hogy senki ne fizetett volna az online sajtóért, hanem hogy nem az olvasók tették ezt. Ráadásul, a modell a világ egyik legszabadabb gazdaságában alakult ki, ahol még a szociáldemokrata is szitokszónak számít. Mindegy, kellett a címlap.

3. A megrepedt üveggömb

"The shocking truth

Az online sajtó tehát, mint minden, amit munkával állítanak elő, márpedig fizetős lesz, az árát a piac szépen be fogja állítani. Kicsit azért bonyolultabb a helyzet, mint a 3,60-as kenyérrel, hiszen biztosan maradnak ingyenes online újságok is. A vége nyilván az lesz, hogy ingyenes lesz az, ami máshol is elérhető (napihír), és fizetős lesz az, ami - csúnya szó következik - hozzáadott értékkel bír. Az átmeneti időszak viszont nagyon izgalmas lesz: ki milyen modellel fog próbálkozni, sikerrel vagy sikertelenül, és mikor lesz elég bátor vagy elég szar helyzetben ahhoz, hogy meglépje az első lépést."

Természetesen a téves és elnagyolt előfetételekből csak téves következtetésekre lehet jutni. A szerző idegen kifejezésekkel igyekszik növelni az értékelés külcsínét, hamár a belbecs teljesen hiányzik is belőle.

Címszavakban, hogy mivel kellett volna még foglalkozni:

a) árukapcsolások: ha valaki veszi a fáradtságot, megfigyelheti, hogy az Indexen olvassák el az MTI-t is, meg az angolból félig-meddig összefordított infókat is. Talán nem túl erős az a feltételezés, hogy ennek lehet némi köze ahhoz, hogy Bodoky időnként remek riportokat készít, hogy Haász interjúi mellett vannak, vagy éppen Tóta W. agyvihara felett. Esetleg egy feedben ezekkel.

b) bevétel- és költségstruktúra: online eléggé máshogy néznek ki a költségek. Míg print esetében vannak a fix költségek (pl. szerkesztőség üzemeltetése, telefonos ügyfélszolgálat, stb.) mellett az eladott-legyártott lapszámtól függő költségek (határköltségek) is (pl. a nyomdai költségek, szállítási, terjesztési költségek) is, online kicsit ez máshogy néz ki. A fix költségek dominálnak, és bár például a weboldal üzemeltetésének költségei nem függetlenek az olvasók számától, de semmiképpen nem +1olvasónként emelkednek, ráadásul ha már egyszer megvan, akkor mindegy, hogy hányan használják. Amíg nincs valódi cloud computing, addig ez nem is változik.

Ráadásul ezek jelentősen alacsonyabbak, mint a print eljuttatása a piac minden részére. Tehát az online eleve jár valamekkora költségcsökkenéssel a printhez képest.

Ezzel összefüggésben kijön az is, hogy egy cikkalapú fizetésnek a bevételi struktúrája ellentétes lenne a költségstruktúrával. A cikket ugye le kell gyártani, ehhez kell egy csomó háttérfeltétel, lesz rá jutó költség rendesen, üzemeltetni kell a weboldalt, stb., és ezeket ráadásul előre ki kell csengetni, de a második olvasó megjelenése esetén a költségek csak elhanyagolható módon növekednek, és akkor utána olvasónként beesik némi apró. Ezzel szemben a hirdetési ügynökségek előre lekötnek forgalmat, költést, amivel lehet tervezni. Ráadásul a fix költségek miatt nem könnyű költséget csökkenteni sem, anélkül, hogy az a termék rovására ne menjen.

c) az olvasószám, mint üzleti feltétel: egy csomó esetben számít, hogy mekkora az az újság, ami nyilatkozót keres. Egy politikusnak, egy művésznek, stb. nem mindegy, hogy párezer exkluzív fizetővendég hallja az üzenetét vagy pármillió szavazó/potenciális ügyfél. Ugyanígy a médiához fordulni kívánó, érdekes sztorit hozó ember sem néhányezer kiválasztottban fogja megtalálni a sajtónyilvánosságát.

d) vannak különböző üzleti modellek: egy csomó írás esetében az üzleti modell olyan, hogy azt megrendeli egy megrendelő, a szállító meg leszállítje. Ilyenek lehetnek például a piackutatások, tanulmányok, közvélemény-kutatások: ilyenkor a megrendelő és a szállító közös érdeke, hogy az ne váljon a nyilvánosság számára elérhetővé. Vannak aztán olyanok, ahol ugyan nincsen előzetes szerződés és megrendelés, de mondjuk egy félig-meddig állandó, szűk ügyfélkör számára válik az írás elérhetővé. Ilyen mondjuk a Gartner cég modellje, vagy akár Wolf Gábor üzleti modellje. Még egyet lépünk, és találunk mondjuk a zárt archívumoktól az egyes cikkek fizetősségéig terjedő részben ingyenes megoldásokat. Itt már sokkal kevésbé egyértelmű, hogy kik is tartoznak az üzletfelek körébe, és a modellek is szórnak: egyes esetekben a fizetős megoldások pl. ingyen járnak a printhez (és ezzel azt teszik valamivel vonzóbbá az onlinenál), máskor a csak elenyésző forgalmat generáló archívum kerül paywall mögé, stb. Itt jelennek meg először a tömegmédiumok, de még niche 'újságok' is találhatóak ilyesmi modellel. És a végén találhatóak a skálának azok a médiumok, amelyek működése egyáltalán nem vagy csak elenyésző mértékben számol az olvasó közvetlen anyagi hozzájárulásával, és akkor sem a cikkekhez való hozzáférésért kér pénzt (így reklámokon, üzleti kapcsolatokon, egyéb üzleti szinergiákon alapulnak). Nyílván ez csak egyetlen szemponton alapuló, felületes áttekintés, de talájn érthető amit mondani akarok: amögött, hogy valami fizetős-e vagy sem, nemcsak egy sima döntés húzódik meg, hanem a cég teljes felépítése erre alapul. Nemcsak, hogy mit tudnak eladni a sales-esek, hanem hogy kinek írnak az írók (mennyire van targettálva, mennyire igényel előzetes ismereteket, mennyire van benne a szórakoztatás célja, stb.)

e) a cég dns-ét megváltoztatni nem egyszerű, így átállni fizetős üzleti modellre egy (főként) reklámbevételen alapuló modellről sem egyszerű, és simán el is süllyesztheti a céget. Ráadásul ki nyer még ezzel: hát a versenytársai, akik felnyalják a fizetni nem akaró, de azért érdeklődő olvasóközönséget. Legalább akkora az esélye, hogy belebukik, mint hogy sikerül. Kezdetben zuhannak a reklámbevételek, az olvasók nem tudnak csak linket átdobni, egyesek ezért otthagyják, mások viszont küldik a kontentot emailben, nem lesz tematikusan olyan meghatározó, stb. Különösen, ha egy eredetileg print kiadással nem rendelkező újságról beszélünk, akkor még semmi tapasztalatuk nincsen, hogy hogyan kellene árazni, hirdetni és eladni a portékát. Meg kell változtatni az írásokat: mostantól nem érdeklődő százezreknek, hanem fizető tízezreknek kell szólni.

f) technikai problémák: egyrészt a mikropayment megoldatlansága: a mobilos és a dombornyomott kártyás fizetés egyaránt drága, ráadásul a dombornyomott kártyák nem is általánosak - még mindig. Az előfizetési csomagok beárazása, egyenkénti cikkek, cikkcsomagok, ügyfélszolgálat, jelszóvisszaszerzés, stb. bonyolítják a dolgot: egyszerre egy nagy felhasználói adadtbázist kell kezelniük, számlázniuk, amit még soha nem csináltak. Úgy kell megállapítani az árat, hogy abba minden beleférjen, beleértve a banki vagy mobilszolgáltatói jutalékot is. Ráadásul sok, viszonylag kicsi fizetésről beszélünk.

A jövő mindig egy trükkös dolog, különösen úgy, hogy az ember nem lát közvetlen adatokat. Mennyit esnek a reklámbevételek? Mennyit lehet egy előfizetéses megoldással valóban összeszedni és mekkorák lennének a költségei? Mennyi a reklámokat blokkoló olvasók száma? Lehet-e a magyar piacon előfizetéses alapon valódi országos online médiumot csinálni? És mennyire vannak rászorulva a váltásra a magyar online médiumok? Tudna-e TWÁ úgy írni, hogy azért a 300 kommenttrolján túl mások is fizessenek, közvetlenül hard cashben? Mind-mind gyötrő kérdés.

És akkor még bele se mentünk olyan apróságokba, hogy mit jelentene a politikai közösség szempontjából a média további széttöredezése, vagy hogy milyen alternatívák merülnek még fel (az állami támogatás például, bár ez azért egy elég kétséges megoldás lenne).

Az simán elképzelhető, hogy a fent említett skála elcsúszik most a fizetős vagy részben fizetős működés irányába. Csak az nem hangzik olyan jól, mint hogy elbukik a kommunizmus.

Cserébe igaz - lehet.

1 komment

2009.07.15. 15:25 Caracalla

Mi a fenét csinál a Google?

Címkék: microsoft google os chrome

Némileg váratlanul ért - de meg nem lepett - hogy a Google bejelentette, hogy saját, számítógépre optimalizált operációs rendszert készít. A Chrome OS-néven futó projekt értelmét egyszerűen nem értem.

Váratlanul azért ért, mert nem hittem volna, hogy erre az útra lépnek. Meg pedig azért nem lepett meg, mert annyian belengették már annyi különböző irányból, annyira benn volt a levegőben, hogy önkéntelenül is számított rá az ember.

Kicsit az az érzésem, hogy nem a saját stratégiáját játsza mostanában a Google egyébként. Elvétve lehetne mondani sikeres, új termékeket tőlük, amit valamikor megcsináltak vagy megvettek azok közül is sokmindennel nem történik semmi (Gtalk, Blogger, stb.), viszont alkalmanként mindig belekapnak valamibe, pl. a searchwiki az egyik legidegesítőbb dolog, ami létezik, a Google Square (ami a Wolfram Alphá-hoz hasonló számolós-keresős valami akarna lenni) elég furcsa eredményeket ad.

Ebbe a sorba szépen illeszkedik a Chrome is, ami egy jó nagyra felfújt lufinak bizonyult, mert ugyan bizonyos konfigurációkon (kb. középkategóriájú gépeken) valamivel gyorsabb, de felsőkategóriájuakon nem érezhető a különbség, netbookokon meg kifejezetten lassabb, mint a Firefox. És nincsenek olyan kiegészítői sem, mint a Firefoxnak, és nem áll mögötte a céges IT sem, mint az IE mögött.

És akkor ebből a nem igazán létező márkanévből csinálnának OS-t, leginkább egy saját Linux disztrót. Ebben lehet valami, de inkább kudarcos lesz a történet.

Feltéve, hogy az emberek tényleg nem akarják semmi másra használni a gépüket, mint www-zésre, és feltéve, hogy a netbookos linuxok útjában csak marketingproblémák állnak, és viszonylag kevés technológiai gond, akkor van esélyük. Rárakják a logót, az emberek meg 'megveszik' (illetve az OEM alájukrakja), kell még minimális szupport, pont. A Google valószínűleg sikeresebb lehet a driverekhez kellő műszaki infó megszerzésében is, mert van pénze és súlya, de azért ez egy erős bizonytalansági tényező.

Műszakilag meg ott van probléma, hogy a leggyengébbnek nem nevezhető Winden is akadnak problémák az erőforrásintenzívebb online appok használatával, a flash blokkolása nélkül pedig rémálom a netezés, eléggé betárcsázós-modemes érzés az Index-címlap.

Leginkább komoly ötlettelenséget látok az egész Chrome OS mögött. Egy minimális felhasználói részesedéssel bíró böngésző alá betolunk egy kernelt, az mitől lesz jó biznisz?

Mert a másik része, amit nem értek, hogy hol lesz a Google-nek ebben biznisz. Amennyiben felhasználnak bármit a GPL-es Linuxos anyagokból, akkor kénytelenek lesznek ők is GPL alá rakni, szóval eladni nem nagyon lehet majd. Az emberek attól nem fognak több webet használni, hogy olyan oprendszert kapnak, amiben az asztali appok többségükben vagy hiányoznak vagy kényelmetlenek.

Sokat meg nem nagyon lehet nyerni szerintem az OS-sel, elvégre a kernelt, az eszközmeghajtókat csak implementálni kell, a grafikus felület is kötelező, és nagyjából ez viszi el az erőforrások nagy részét. A Windows XP és a Linux között is eléggé kicsi a különbség egy átlag netbook teljesítményéhez képest, hogy onnan se legyen értelme ennek a tervnek.

A Microsoft betámadása elméletileg elképzelhető lenne, de ahhoz képest egy relative drága és kevés eséllyel kecsegtető módszert találtak, hogy megtámadják az inkumbens OS-gyártót.

Szóval nem értem.

 

2 komment

2009.06.29. 11:04 Caracalla

A blog halott és élvezi

Címkék: blog rant ego welcome to hungary

Ez volt az első gondolat, ami eszembe jutott, amikor megláttam pollner rekordhosszú bejegyzését és Doransky posztját.

Mivel azonban hétfő reggel van, a melóval nincs semmi elmaradásom, ezért nincs jobb dolgom, mint a magyar web ún. 'megmondóembereinek' a kóstolgatása. Kétségtelenül magával ragadott a hübrisz, hogy azt hiszem, hogy bármit hozzá tudok tenni a témához, de majd kap egy szubjektív címkét a poszt, oszt jónapot.

A dolog oda megy vissza, hogy soha nem sikerült a blog fogalmát definiálni - szerencsére, így aztán nem egészen ugyanarra gondolunk, amikor beszélünk róla - hiszen gyakorlatilag egy újságrovattól a személyes naplón át a hirdetőfalig nagyon sok minden belefér a tágabb értelemben vett blogba. Ennek ellenére egyesek mindenképpen a formai elemeken túl további meghatározó jellemzőket próbálnak beleerőszakolni a fogalomba, mintha nem is tudom, valami műfaj vagy életforma lenne.

Így aztán teljesen másról van szó akkor, amikor az első farkas, aki infotermékeket árul (és egyébként a gazdasági vállalkozás és a szekta egy sikeres vegyületében utazik) bejelenti, hogy bezárja a blogját, mert ingyé olvassák a népek - az ő motivációja soha nem az írás lehetett. Van, aki kikapcsolódásként motorozik és van, aki kamionosként dolgozik. Személyes véleményem szerint nem a CD-lemez árusítása felé megy a világ, de kétségtelenül passzol a nagy felhajtással eladott 'útmutatók' 1990-es évek középét idéző világába (gondolom mindenki látott már kisvállakozóknak szóló kiadványokat és barátait). Emellett gondolom összejött a kezelhető méretű ügyfélkör, amiből már boldogan meg lehet élni, miközben a további bővítés nevetségessé tenné az exkluzív jelzőt. Vagy le kellett tenni valami újabb változást az asztalra, mint ahogy az AXE is folyamatosan cserélgeti a termékvonalát, amelyek között valódi különbség kb. a palack színében van csak.

Steve Rubel ellenben a Micro Persuasion helyett nano meggyőzésre vált, és lifestreamel - de ez ugyan kit érdekel? Pár éve teljesen érdektelen, amit ír, ha az embernek nem kell napi 24 hot bullshitet letennie az asztalra, és az ún. írásai leginkább tumblr-es méretűek voltak az elmúlt hónapokban.

Pollner ott téved szerintem a blogról írt véleményében, hogy kétségbeesetten keres olyan igazodási pontokat, amik nem léteznek. Bőven meg lehet lenni, hogy az ember nem olvas Scoble-t, Rubel-t vagy épp Kawasakit. Vagy éppenséggel Médiablogot és Doranskyt. Nálam az elmúlt hat hónap ilyen értelemben valódi megvilágosodást hozott - be kellett látnom, hogy az internetet (és akkor most hivatalosan is bejelentem, hogy korábbi álláspontomat revideálva mostantól kis betűvel írom én is) nem lehet olvasni. Válogatni kell, és ez jó dolog. Így aztán maradt a jó értelemben vett tematikus infotainment célú Rabbitblog, és kiesett a Médiablog és Doransky.

Nem tudok egyébként szabadulni az érzéstől, hogy a magyar webes megmondóemberek jó része ADHD-ben szenvedő, valódi szakmával nem rendelkező hypehuszár, akik szinte kényszerítve vannak arra, hogy pár hónaponként valami 'new hot' dologgal áljanak elő, és ilyenkor saját ötletek hiján kénytelenek a bukott munkahelyekben jeleskedő Scoble-hez és társaihoz fordulni. Muszáj folyamatosan a személyes brandjüket építeni, mindig mozogni, mert különben kiderülne, hogy nem igazán szállítanak shareholder valuet. Ácskapoccsal kapcsolódik a SpendMatters írása a Boeing outsourcing stratégiájáról, ami ahhoz vezetett, hogy a sok MBA-s remekül kitalálta, hogy ki kell szervezni a Dreamliner egyes részeinek gyártását, mert költséghatékony és divatos, csak az maradt ki, hogy egy repülőgép esetében vannak bizonyos fizikai elvárások, például hogy a végén repüljön. Bizonyára kevésbé szexi egy szigorú elvárásokon nyugvó rendszerben kiválasztott beszállítói kör, de akkor legalább passzolnak egymáshoz az alkatrészek - Sherry Gordon szerint legalább is.

Emellett ott van még az az apróság, hogy egy ilyen pörgéstől nem jut idejük csendes szemlélődésre és gondolkodásra, és az esetenkénti rapid megfigyeléseken alapuló kauzalitás fogjaivá váltak. Nincs és nem is lesz one size fits all megoldás, nincsenek helyettesíthetetlen eszközök és szolgáltatások, mindenkinek egyéni feladata, hogy megtalálja, ami hozzá passzol. Így aztán jó eséllyel nincsenek objektíve helyes stratégiák sem. A praxis fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni, mint általában bármilyen, az emberre koncentráló terület esetén nem lehet.

Doransky és pollner közös tévedése az imho, hogy jól összetévesztik a célt meg az eszközt. Rubelnek bizonyára megfelel a lifestream, de Charlemagne-nak az EU-ról szóló írásait nem akarom az időbeli eltolódást nem jól kezelő twitteren olvasni 140 karakterben.

Ugyanígy meg tudok lenni anélkül, hogy élőben tudósítsanak arról, hogy hol a legjobb a menü napközben, miközben érdekel, hogy milyen érdekességet ásott elő mondjuk Kelt vagy Tiboru, még ha nincs is időm azonnal elolvasni.

Tanulság különösebben nincsen, talán csak annyi, hogy a mákostésztát nehéz (bár lehetséges) kanállal enni, a gulyáslevest meg villával. Ráadásul hülyén is néz ki.

(A képet a port.hu-ról szedtem).

3 komment

2009.06.23. 16:31 Caracalla

Jogszabályok, amik megmenthetnék a sajtót?

Címkék: jog media copyright digitalis vilag intellectual property

Szokássá vált mostanában újságírói körökben siránkozni, hogy a népek nem hajlandóak fizetni a hírekért, és csak a Google szakít az egész hírbizniszen.

Két amerikai médiajogász (Bruce W. Stanford és Bruce D. Brown, akik egyébként ügyvédek, ami nem mellékes, hiszen a javaslattól az ő bizniszük is fellendülne, szerencsére az amerikai diszklémermentalitás miatt ezt odaírták a cikk végére, szóval innentől ez nem is problémás) azonban továbbmegy ennél, és több megoldási javaslattal is él:

1, a keresők működésének kivétele a fair use (szabad felhasználás) álól, amely arra kényszerítené a keresőket, hogy egyenként egyezkedjenek az indexelt oldalakkal,

2, a hot news doktrína törvénybe foglalása (ez valamikor arra szolgált, hogy védje a tényeket, pontosabban a tények megszerzésére fordított befektetéséket, például külföldi tudósítok kiküldését, vagyis nem szerői jogi kérdés, emellett pedig egy Legfelsőbb Bírósági ítéletben jelenik meg, és nem általános érvényű),

3, a médiaösszefonódásokat gátló jogszabályi korlátok megszüntetése,

4, adókedvezmények a sajtó számára,

5, ideiglenes mentesség az antitröszt szabályok (nálunk inkább a versenyjog kifejezés dívik) alól.

Ezek persze érdekes javaslatok, bár vegyük észre, hogy a 4. az gyakorlatilag a sajtó (részleges) közfinanszírozása lenne, a közbefolyás megjelenése nélkül, a 3-5 pedig eléggé azonos területet érint (és pont azért tűnik kevéssé célszerűnek, mert az országhatáron átnyúló internet miatt lesznek olyanok, akik nem vesznek részt egy ilyen trösztben).

Ami azonban egységesen problémája ezeknek a javaslatoknak, hogy míg alkalmasak a munkaigényes sajtócikkek számának (és ezzel a kínálat, valamint a köztük lévő verseny) csökkentésére, kevéssé segítenek a hírszolgáltatás problémáján. Pont a Google news miatt lesz olyan, aki kimondottan arra áll át, ha esetleg egyenként kellene a Google-nek egyezkednie az újságokkal, hogy kiszolgálja annak hírigényét, nagyobb mértékben részesülve ezért a tradícionális szereplők kiesése miatti forgalomból. És ugye ott van az a nem elhanyagolható lehetőség is, hogy válaszként mondjuk a Google (és más keresők) egyszerűen nem indexálják a tröszt lapjait.

Persze az kétségtelen, hogy a fogyasztók jelentősen veszítenének egy ilyen helyzettel. A híraggregátorok elvégre elég jelentős szerepet töltenek be, az újságok meg szomorúan szembesülnek azzal, amivel a zeneipar az albummodell megrokkanásakor: nekem például politikai hírek kellenének, a sport és a gépjármű-rovat nem érdekel, ezért azokat nem fogom elolvasni, és fizetni sem értük, ha nem muszáj. A kereslet-kínálat pedig előbb-utóbb helyreáll magától is: a veszteséges médiumok tönkremennek, a kínálat ennek nyomán csökken, és lehet pénzt kérni a valóban egyedi és értékes tartalomért.

A tényeknek valamiféle védelme pedig elkerülhetetlenül abba az irányba vezet, hogy széttöredezik a még megmaradt közös beszélgetések tere is. Milyen lenne például, hogy egy újság nem reagálhat egy politikus kijelentéseire, amely a háztáji sajtóban jelent meg, mert mondjuk annak valamiféle joga van a benne szereplő tények kizárólagos közlésére?

Ami még említést érdemel, hogy a Metazinnak teljesen sikerült félreértenie a cikket. Nem is értem, hogy a Metazin miről ír, hiszen az eredeti cikkben nincsen szó az idézés megtiltásáról, a szerzői jogi védelem hírek tényeire való kiterjesztéséről (hiszen a szerzői jog erre nem is alkalmas: az a megjelenési, kifejeződési formát védi!). És végső bonmotként álljon itt a következő:

"Fontos lenne az is, hogy eltöröljék az amerikai sajtó trösztellenes szabályait, amelyeknek értelmében senki sem birtokolhat egyszerre ugyanazon a piacon jelen lévő elektronikus és nyomatott sajtóorgánumot."

Még jó, hogy a New York Timesnak nincs print kiadása (honlapja ugyanis van).

 

 

Szólj hozzá!

2009.06.19. 09:09 Caracalla

24 szám fájlcseréje: 1.92 millió dollár

Címkék: jog usa copyright filecsere

A Thomas(-Rasset) v. Capitol ügyben az esküdtszék meghozta az ítéletet pár óra alatt: a korábbi 220.000 $-os büntető kártérítést megítélő ítélet megsemmisítését követő megismételt tárgyalásban.

Bizonyítottnak találták, hogy Thomas a KaaZaa fájlmegosztó használatával 24 zeneszámmal kapcsolatos szerzői jogokat sértett, és ezért 1.92 millió dolláros (cca. 390 millió forintos) büntető kártérítést ítéltek meg.

Igazából különösebben nem meglepő az ítélet, a pénzösszeg nagysága azonban irreálisnak tűnik. Voltaképpen ez még a kiadóknak sem igazán kedvező, hiszen Thomas úgysem fogja tudni kifizetni élete során a megítélt összeget, cserébe évekig fogják mindenütt idézgetni ezt az ítéletet - nem annyira elrettentő hatást, semmint inkább felháborodást kiváltva.

A különböző kommentárok véleménye szerint könnyen elképzelhető, hogy valamilyen megegyezés születik a két fél között (elkerülve ezzel a fellebbezést).

Mindenesetre az Egyesült Államokban megvan az első, nem jogerős ítélet arról, hogy a fájlcsere jogsértő.

(via Copyrigts and Campaigns)

(Korábbi írásaim a Thomas v. Capital ügyről: az első ítélet, a megsemmisítése, a tárgyalások közötti furcsaságok.)

 

Szólj hozzá!

2009.06.14. 16:26 Caracalla

Az EU rosszabbá teszi az oprendszerünket

Címkék: microsoft verseny eu digitalis vilag

avagy hogyan mossa fel a Microsoft az EU-val a padlót.

Miután a médiaplayermentes windowst már sikerült elérnie az EU-nak, ráhajtott a böngészőkre, versenyjogi aggályok alapján. Itt kérdésként persze felmerül az, hogy hogyan határozzuk meg a terméket és a piacot, amelyen a Microsoft korlátozza a versenyt, hiszen böngészőt gyakorlatilag nem 'vesz' senki. Másrészt meg lehetne úgy érvelni, hogy az IE voltaképpen a Windows nevű termék része (hiszen az átlagos user OEM Windowsát ezen keresztül updatelheti, persze kézzel is le lehet tölteni az update-eket, de az elég macerás).

Arra a kérdésre elég könnyű válaszolni, hogy miért csak a Microsoft ellen indult ilyen eljárás: a versenypolitika csak a piacot befolyásolni képes súlyú szereplők ellen lép fel.

Viszont személy szerint én úgy gondolom, hogy a versenypolitikának sem a posneri (amikor a fogyasztói árak csökkenése a célja) sem a kontinentális, mondjuk a mottai (amikor a társadalmi többlet növelése, amely a fogyasztói és a termelői többlet összege, azaz akkor engedhető meg egy versenykorlátozás, ha az társadalmi többletel jár) céljának nem felel meg. A bömgészők ára már most is nulla, a piacra való belépés lehetséges - épp a Google mutatta meg legutóbb.

Ellenben úgy tűnik, az EU tisztviselői doktrínát csinálnának a versenypolitikából az egyedi prgamatikus vizsgálatok helyett, a politikusok meg minden kamerától bekattannak, és a Microsoft neve vonzza a kamerákat.

Sajnos azonban a Microsoft nem kívánja a Bizottság játékát játszani, és beletenni a Windowsba a többi böngészőt, ami szintén teljesen logikus döntés, hiszen akkor ezzel elkerülhetetlenül support és fejlesztési (na meg biztonsági) gondokat venne a nyakába, és az sem egyszerű kérdés, hogy pontosan melyik böngészőket kellene beletenni. Egy absztrakt elv - a fogyasztói választás - érdekében a Bizottság minden Windows használó életét bonyolítaná túl. Ráadásul a böngésző egy elég szerény piac, a történetben az érték nem a böngésző oldalán van, hanem az általa elérhető oldalaknál. Egy jobban szegmentált, nyomokban inkompatibilis böngészőkből álló piac megnehezítheti minden webes fejlesztő életét.

És az sem kerülhető meg, hogy a Mediaplayer és az IE esete már trendet mutat: legközelebb mi tűnik el? A számológép, a notepad vagy az eszközkezelő? Hiszen mindegyikre léteznek rivális - szerintem talán jobbak is - megoldások.

Miközben azt is számszerüsíteni kellene, hogy az oprendszereknél meglévő versenykorlátozások milyen más piacokon teszik lehetővé a versenyt, például a játékok, office, stb. területen.

Nem egyszerű kérdés az operációs rendszer mint termék meghatározása, de egy barebone megközelítéssel nem feltétlenül nyer senki sem - leszámítva a versenypolitika absztrakt bálványát.

1 komment

2009.06.04. 10:00 Caracalla

A Jamie Thomas ügy folytatódik

Címkék: p2p internet jog copyright riaa

Talán a legnagyobb figyelmet kapta eddig a Capital v. Thomas ügy, nem érdemtelenül, hiszen ez volt az első olyan ügy, amelyben érdemi ítélet született filecserével kapcsolatban, aztán a bíró érvénytelenítette saját ítéletét (korábban írtam már róla, a döntésről és az érvénytelenítésről is).

Június 15-ére van kitűzve az új tárgyalás, viszont több, tárgyalótermen kívüli fejlemény történt, amely alapján leginkább egy bohózatra kezd hasonlítani az ügy (nem sokban különbözve a harvardi professzot által előadottaktól, amely szintén nem mentes a jogi humortól (a prof blogja, amit azóta már levett, második oldaltól érdekes)).

Nesson úgy jön ide, hogy többé-kevésbé ő intézte Thomas új ügyvédjét. De még mielőtt, pár szó a régiről: azért az az ügyvéd, aki élesben bedobja, hogy egy nyitott wifin keresztül hekkerek Kaazaáztak valakinek az internetkapcsolatával, mindenféle bizonyíték nélkül, majd legalább is nem tudja megértetni a védencével, hogy a bizonyítékként egy átadott kamu merevlemez nem fog rá jó fényt vetni, és ki fogják szúrni, hogy nem az az igazi, nos nem egy szakmai csillag. Viszont - úgy tűnik - mindig van lejjebb.

Az új ügyvéd Kiwi Camara lesz, aki 19 éves korában - a valaha volt legifjabb végzős a Harvard történetében - diplomázott, magna cum laude eredménnyel.

Aki nem aprózza el, rögtön három követeléssel kezd: 1) A RIAA több törvényt megsértett a MediaSentry felhasználásával, 2) Nem volt filecsere, ha volt is, fair use volt 3) A RIAA fizesse vissza az összes eddigi filecserével kapcsolatos perekből és megállapodásokból beszedett összeget.

Politikai szónoklatnak remek, jogi érvelésnek kevésbé.

De nagyjából rámutat arra a problémára (amit egyébként Kelt általános érvénnyel úgy szokott megfogalmazni, hogy minden ügynek a saját idiótái ártanak a legtöbbet), hogy itt nem a jog értelmezésének kérdésével vannak problémák, nézeteltérések. Aki ezt állítja, az szakmailag téved.

Sokkal inkább avval, hogy a copyright régi rendszerét soha nem szánták arra, ami lett belőle. Sem ami a jogok terjedelmét illeti, sem ami a védett művek körét. Nem véletlen, hogy a Copyright Office az Egyesült Államokban több mint egy éves késésben van a copyright jogok bejegyeztetésében (amely ugyan a védettségnek nem, de a peresíthetőségnek feltétele), és ez folyamatosan növekszik.

Ráadásul a jogi változásokkal ellentétben a művek és felhasználások módja erősen megnőtt. Összességében egyre több műre egyre több felhasználás válik potenciálisan jogsértővé. A hétvégén volt szerencsém hallani Andreas Wiebe professzor véleményét, aki szerint az volt a nagy hiba, hogy a digitális másolatokra simán alkalmazták a korábbi szerzői jogot - ez akkoriban egy jó, egyszerű lépésnek tűnt, mára viszont egy csomó problémát szült (még nem tudom, hogy egyetértek-e vele, az tény, hogy a digitális művek + világméretű hálózat minőségi változást hozott - potenciálisan nagyobbat, mint a könyvnyomtatás).

Szóval nem a jogszabályok alkalmazásával van a baj, hanem a tartalmukkal, s így ezt a csatát nem is lehet a tárgyalótermekben megnyerni.

Szólj hozzá!

2009.06.03. 12:32 Caracalla

Tartós fogyasztási cikkek hozzáadott szoftverrel

Címkék: jog szerzoi jog open source digitalis utonallas

Eredetileg 'Hogyan lettem kiberbűnöző' lett volna a poszt címe, de igazából a rövid személyes élmény csak apropóul szolgál a következő kérdéshez: mivé lesznek a megszokott műszaki dolgaink, tartós fogyasztási cikkeink ha számítógépes program kerül beléjük?

A sztori a következő: körülbelül 8 éve vagyok a legjobb minőséget nyújtó mobilszolgáltató ügyfele, azóta egy Siemens C35i telefont használtam. Lehetett rajta telefonálni, sms-t küldeni és fogadni, pont, ennyi funkció kell a mobilból nekem (hiszen sem a készülékek konvergenciájában sem a mobilforradalomban nem hiszek, illetve legalább is személy szerint ezeket köszönettel kihagynám). Azonban a telefon kezdett meghalni, illetve kikapcsolgatni önmagától. Rendben, értem a jelzést, csere.

Kinéztem egy nem túl drága telót, megvettem, a futár meg kihozta, so far so good. Igen ám, de nem tetszettek rajta az ikonok - egy Motorola V8-asról van szó btw. - cserébe a témákat mint olyat nem lehet lecserélni sem rajta, plusz van egy tök felesleges ikon a főmenüben, köszönhetően annak, hogy a szolgáltató rátette a két aposztrófot is tartalmazó internetszolgáltatásának az ikonját, amelyet én viszont nem vettem a telefonhoz.

Így hát az első adandó alkalommal lecseréltem a firmware-t rajta, mert az egyébként is Linux alapú telóra a modderek csináltak néhány nice plusz funkciót (pl. a teljes könyvtárstruktúrához hozzá lehet férni) tartalmazó firmwaret (illetve többet is csináltak, egész modding community alakult ki körülötte). Ezzel persze ugrott a garancia, nyilván, meg letöltöttem még az eredeti firmware-t netről, hogy meglegyen, ha esetleg valami baj történik vele.

Talán lehet látni, hogy mire akarok kilyukadni: ez a telefon, de igazából lehetett volna gépkocsi is a példában, vagy Tivo, vagy egy csomó minden, már nem egy fizikailag összeforrasztott valami, hanem egy dinamikus módosítási lehetőségeket is magában rejtő számítógép, igazából. Amit viszont a szolgáltató/gyártó nem használ ki, egészen nevetséges kis apróságokban is ott igyekszik keresztbe tenni, ahol tud. Jogi értelemben meg megkapjuk a legrosszabb oldalát mindkét történetnek: a szoftver megváltoztatása a garanciát is érinti, még ha esetleg a fellépő hiba teljes mértékben fizikai is (azért ezzel adott esetben futni lehet még pár kört), illetve a gyártó erősen igyekszik korlátozni a személyes bütykölés és megismerhetőség lehetőségeit (erre talán az autóba épített vezérlő számítógépek a legjobb példák, csak a szakszervíz kapja meg a szükséges kódokat), nyilván korlátozva ez utóbbival a versenyt is például az autószerelők piacán.

Arról már nem is beszélve, hogy épp a szoftver miatt kap beavatkozási lehetőséget. A Tivo esetében volt már rá példa, hogy egy szoftverfrissítés csökkentette a készülék funkcióit. Ilyenkor azért megszólal a belső zittrain és stallman az emberben.

Az aggasztó dolog az ugyanis, hogy a fenti struktúra nem szolgálja a fogyasztói érdekek érvényesülését. Az ún. tethered eszközök (ez az, amikor valamilyen központi kapcsolat miatt bele lehet nyúlni kívülről egy eszközbe) esetében semmiféle funkcionális garanciákkal nem rendelkezik a felhasználó. Egyre kevésbé lesz ura az általa használt eszközöknek.

Ráadásul a Google-lel ellentétben - amely helyett azért található alternatíva, még ha nem is egyszerűen, ráadásul a nyitott hálózat miatt a cég nem nagyon engedheti meg magának a felhasználókkal szembeni komoly fellépést, ráadásul az eddigi tapasztalatok szerint nem is teszi - a mobilszolgáltatók urai többé-kevésbé a saját hálózatuknak, amint kábelszolgáltatók is, vagy éppen a gépkocsigyártók a számítógépekhez való hozzáférés esetében (amivel kapcsolatban az Egyesült Államok Kongresszusa épp egy törvényjavaslatot tárgyal),  de szép példa lehetne ahogy a Diebold megakadályozta, hogy független szakértők megvizsgálják a szavazógépek kódjait, annak ellenére, hogy elég sok hibát sikerült menet közben feltárni.

Nekem a személyes kedvencem azonban mégis az az eset, amikor az egyik amerikai bíróság egy alkoholszonda gyártóját felszólította a kód kiadására, de az megtagadta. Azaz voltaképpen senki nem tudja, hogy mi alapján dobja ki a szoftvert használó eszköz az értéket az ember véralkolhszintjére, ez pedig szerintem megtöri a hézagmentes bizonyítás követelményét. Ebben az esetben persze a rendőrség szembesül azzal, hogy van egy eszköze, amelyről igazából nem tudni, mit csinál, később pedig ebből lesz bizonyíték. Egy másik amerikai bíróság ez alapján már nem is fogadja el egy bizonyos típus adatait bizonyítékként, és ezt a döntését a fellebbviteli bíróság is megerősítette.

Úgy gondolom, legfőbb ideje lenne elkezdeni gondolkodni és beszélni erről a fogíasztóvédelmi, versenyjogi, és számos más területet érintő kérdésről, mert napról napra újabb eszközök feletti ellenőrzés csúszik ki a használóik kezéből, hogy egy kontroll nélküli távoli cég utólag belepiszkáljon ismeretlen módon, és az egészet a szerzői jogra meg a szerzői jogot védő biztonsági intézkedésekre való hivatkozással lenyelesse.

Komoly érv van a mellett, hogy csak megismerhető forráskódú eszközöket használjunk, amennyiben azokat távolról is lehet vezérelni. Ha valaki belenyúl egy androidos telefonba, még mindig lecserélhető a firmware, mint ahogy az én telefonomnál is megoldható volt a dolog.

Mert a kérdés végül is az, hogy megismétlődik-e a PC-t sikertörténetté tevő sztori, a hardver és a szoftver szétválása, a felhasználó rendelkezésének megszilárdulása, vagy a fizikai eszközeink is bizonytalan, kiszámíthatatlan szolgáltatássá válnak. Persze ez utóbbi helyzet kényelmes volna a 'buta csővé' válástól tartó szolgáltatók és az eszközök korlátozottságából extraprofitra szert tevő szervíz- és más hálózatok számára.

 

1 komment

2009.05.14. 16:29 Caracalla

Képzelt riportok

Címkék: index rant media eu welcome to hungary

Egyre jobban zavar az, hogy milyen a magyar ún. technológiai sajtó pontosság iránti igénye.

Két példát ragadnék csak ki: az egyik hh egy posztjában lévő mondat és az abból levont következtetések:

"A most elfogadott francia törvénymódosítás amúgy érdekes viszonyban áll azzal a nemrégiben hozott európai parlementi törvénykiegészítéssel, melynek értelmében kizárólag bírói utasításra lehet lekapcsolni egy állampolgár netkapcsolatát az EU-ban."

A fenti 'európai parlamenti törvénykiegészítés' persze nem létezik. Eleve az Európai Unió nem alkot törvényeket. Főképp két fajta jogszabályt alkotnak az Európai Közösségek szervei: rendeletet (regualtion) és irányelvet (directive). Míg az első közvetlen hatályú, a másodikat a nemzeti jogba is be kell építeni. Persze a fenti sztorihoz kapcsolódó jogszabály az egy irányelv, mégpedig az EU telekommunikációs reformcsomagjaként elhíresült nagyon komoly jogszabálymódosítási csomag része.

Ráadásul el sincsen fogadva, azaz nincs 'meghozva'. A távközlési reformcsomagot ugyanis együttdöntési eljárás keretében kell meghozni, azaz a Bizottság javasolja és a Tanács és a Parlament közös elfogadása esetén lesz jogszabály. Így az EP által elfogadott szöveg voltaképpen egy módosító javaslat csupán, közel sem érvényes jogszabály. (Egyébként elég érdekes, hogy a távközlési reformot a csak marginálisan kapcsolódó net neutrality majdnem, a felhasználók lekapcsolása pedig könnyen lehet, hogy megfúrja. Még egyetlen kör van vissza, ha a Tanács nem bólint rá a Parlament által elfogadott szövegre, bár az is megmentheti, hogy új EP lesz még mielőtt végleg elhalna a kezdeményezés.)

Félreértés ne essék, hh terhére csak a forráskritika hiánya róható (olyasmiről ír, amihez nem ért, és a forrásai is rosszak).

A fentiekből tehát levonható a következtetés, hogy a magyar tekkújságíróknak fogalmuk sincs az EU szervezetéről és alapvető eljárásairól. Más kérdés, hogy ebben az esetben alapvetően az MTI megtévesztő információi a főfelelősei a hülyeségnek, de egyetlen újságíró, blogger, stb. sem szúrta ki. Arra persze nincsen mentség, hogy miért nem néznek mondjuk Reuters-t inkább.

A másik problémás cucc, amibe sikerült belefutnom, az Index ún. tekkblogján jelent meg. Itt a Google hirdetési rendszerén elkövetett jogsértésekről próbált írni a copypaste-rabszolga, de leginkább szépirodalom lett a vége. Alapvetően előveszi az Ebay ellen indított pereket (amik alapvetően védjegybitorlás miatt indultak), majd rögtön az első körbe beleképzeli a szerzői jogokat a sztoriba, amely jogterületet egyáltalán nem érintenek az ügyek (gondolom az infringement szóról sikerült automatikusan arra asszociálni, pedig az jogsértést jelent csak). Mellékszál, hogy a második linket is sikerült elcseszni, rossz Ars Technica cikket linkelt a szerző (ezt kellett volna).

A fentiek alapján a kérdés persze az: vajon azok az állítások, amikről nem tudom megítélni, hogy helytállóak-e, valóban pontosak-e, avagy a magyar tekksajtó szépirodalmat ír csupán? Mindenesetre az Index techrovatáról inkább leiratkoztam, mert scifi van sokkal jobb is.

Szólj hozzá!

2009.05.11. 16:41 Caracalla

A Pirate Bay ügyről

Címkék: copyright filecsere szerzoi jog kalozkodas

Magyar jogászi szemmel több szempontból is érdekes lehet a Pirate Bay ügy. Most, hogy lefutott az első kör, talán érdemes elővenni az eljárás néhány részletét.

Egyrészt a Pirate Bay (PB) üzemeltetőit nem szerzői jogok megsértéséért, hanem kb. a szerzői jogok megsértésének elősegítéséért ítélték el (vagyis körülbelül a magyar részességhez hasonló, de önállóan is büntethető tényállás alapján, súlyos büncselekmények esetén hellyel-közzel itthon is előfordulnak olyan közreműködői, segítői tényállások, amelyek önállóan is büntethetőek, de szerzői jogok megsértése esetén nem. Ebből kifolyólag aztán itthon elsőként a szerzői jogsértéseket kellene bizonyítani, ami úgy tűnik, Svédországban nem volt feltétel).

Ha erről az oldalról nézzük, a per még két szempontból mindig izgalmas. Egyrészt ez volt az első olyan ítélet (amelyről hallottam), amikor nem állt mögötte vádalku vagy az elkövetők vallomása, és nem követtek el valami direkt jogsértő cselekményt a vádlottak (pl. seedserver üzemeltetése). A másik pedig a bizonyítékok kérdése.

A bizonyítás elég speciális volt, képernyőképeket vonultattak fel torrent fileokról, ami ugyan megkérdőjelezhető (a torrent file elnevezése nem feltétlenül van kapcsolatban azzal a tartalommal, amire utal), de mondjuk a PB teljes tartalma esetén megalapozott kétség keltéséhez ez szerintem kevés. A másik a kár mértékének teljesen furcsa bizonyítása, amely a 'minden példányért fizettek volna, ha nincs a PB' kiröhögésében kulminálódott (miközben az sem tagadható, hogy bizonyos károk keletkeztek, legfeljebb ennek a mértéke nehezen megállapítható).

Szintén érdekes kérdés a szándék bizonyítása, és talán ez a legvitatottabb pontja az egész ügynek (a szándék bizonyítása a következő problémát veti fel: azt kellene bizonyítani, hogy a) tudtak a jogsértő tartalomról és b) kifejezetten kívánták, vagy legalább is elfogadták, hogy a PB üzemeltetése ezzel az eredménnyel jár). És ez az, ahol a Pb korábbi magatartása, a DMCA alapján küldött (és ezért tökéletes európai értelemben vett értesítési-eltávolítási eljárásnak nem minősülő) mailek kifigurázása kb. visszaütött: szerintem legalább az eshetőleges szándék megáll.

Azaz mindent egybevéve - függetlenül attól, hogy az ügyésznek és a bírónak is van szerzői jogi lobbista múltja - az ítélet alapvetően nem hibás. A PB pedig ott hibázott, hogy egyszerre akartak forradalmárt és ártatlan kissrácot játszani.

Így aztán elég valószínűtlen, hogy megváltoztassák az ítéletet, de persze nincs kizárva.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása