A hírek egy kiszivárgott dokumentumra alapulnak, természetesen ott sem érezték szükségesnek, hogy a szélesebb nyilvánosságot bevonják ilyen apró-cseprő ügyekbe.
Az érvek között persze a szokásos sokmilliófontos veszteség az első, a második az innovációért való aggódás (bár szerintem a kiadók sokkal kevésbé innovatívak, mint
A dologban az a szép persze, hogy az államok igazából bármikor odadobják az állampolgáraik magánéletének védelmét néhány erős lobbycsoport által készített bogus tanulmánynak látszó tárgy jósolta GDP-növekedés kedvéért, az ISP-k valószínűleg bukják a common carrier pozíciót, de mindenképpen kvázi hatóságok lesznek. Egyelőre a titkosított adatforgalomra még nincs megoldásuk - eltekintve a RIAA vezér vonzó malware telepítési ötletétől. Arról még nincs hír, hogy hogyan különböztetnék meg a legális és illegális tartalmakat. Végül is az csak egy apróság, majd kitalálják a programozók, ugye. A DRM-nél is bejött.
Amit látunk, az a szokásos szituáció: ha valaki kitalál valamilyen megoldásnak látszó módszert, szabályt, és valahol bevezetik, akkor annak gyors proliferációja kezdődik - nem utolsó sorban azért, mert a szabályozó hatóságok az online témák esetén gyakorlatilag elvesztek az erdőben -, majd kiderül, hogy apróbb gondok azért akadnak az elképzeléssel, és jó esetben bebukik az egész. Van rá remény, hogy a jogászok és a széles értelemben vett informatikusok közötti kommunikációs problémákból most haszon is származik.
Egyre közelebb kerülünk a kiadók álomszcenáriójához, az Internet becsukásához. De jure legalábbis.
