Jó két hete volt egy kisebb beszélgetés a twitteren arról, hogy engedélyköteles a webbolt. A történetben hihetetlen nagy szarkavarást sikerült elkövetni, megpróbálom kicsit tisztába tenni a dolgokat.
Elég nagy változás elé néz - elméletileg - a magyar kereskedelmi élet szabályozása. Az Európai Unió 123/2006/EC irányelve nyomán ugyanis mindenféle tevékenységnél jelentősen szükül az engedélyezési eljárások előírásának a lehetősége.
Hogy szépen sorban haladjunk, kezdem a webshopokra vonatkozó praktikus információkkal, majd összefoglalom az egész ügy hátterét, végül a személyes véleményemet is leírom, hogy hol lett a magyar szabályozás elrontva és miért.
Szóval a kereskedelmi törvény (a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV tv.) 3. §-a mondja ki azt, hogy kereskedelmi tevékenység - hacsak EU-s vagy hazai norma nem teszi engedélykötelessé - bejelentésköteles, azaz be kell jelenteni, ha valaki ilyesmit akar csinálni, és a bejelentéssel egyidejűleg meg lehet kezdeni a tevékenység folytatását.
A bejelentési eljárást pedig a kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 210/2009. (IX. 29.) szabályozza, amely azt határozza meg, hogy a jegyzőnek kell bejelenteni a kereskedelmi tevékenység végzését, aki erről nyílvántartást vezet, és azt az önkormányzat honlapján jól közzé is teszi.
A már működő és hatályos működési engedéllyel rendelkező üzlet esetében pedig akkor kell a bejelentést megtenni, ha valami megváltozik. Ez szó szerint így szerepel a 210/2009. kormányrendelet 29. § (3) bekezdésében. Ami persze kicsit bonyolultabbá teszi a dolgot, hogy a webshopok nem voltak eddig sem engedélykötelesek. Többféleképpen is lehet értelmezni a fenti mondatrészt, az én véleményem az, hogy a szövegszerű értelmezés sajnos nem támogatja az ésvagy értelmezést (azaz mind a működésnek mind az engedélynek meg kell lennie ahhoz, hogy az adatváltozásig várni lehessen). Ugyanakkor más értelmezési módszereket figyelembe véve lehet amellett érvelni, hogy a már működő, de korábban nem engedélyköteles üzleteket is elég adatváltozáskor bejelenteni (különösen annak fényében, hogy mennyi idő telt el a norma megjelenése és hatályba lépése között, s így a szövegszerű értelmezés könnyen alkotmányos aggályokat is támaszthatna).
Na de mire fel így az év végére ez a nagy változás?
Az Európai Unió 2006. december 28-án fogadta el a belső piaci szolgáltatásokról szóló 123/2006/EC irányelvet, és annak implementációjára (hazai jogszabályokba való átültetésére) 3 éves határidőt szabott, amely 2009. december 28-án jár le. Ebben számos nagyon ügyfélbarát megoldás kapott helyet, például kötelező engedélyezési eljárást csak akkor lehet előírni, ha azt "a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok, a növények egészségének és életének védelme, a környezet védelme, közegészségügyi követelmények érvényesítése" elkerülhetetlenné teszi. Egy másik előírása hogy egyablakos és elektronikus utat kell biztosítani a bejelentések-engedélyek intézésére. Tippelni se merek, hogy ez mikorra lesz meg.
Ennek nyomán baromi sok törvényt kellett átnyálazni, alig maradt olyan szeglete az állami működésnek, amit ne érintett volna ez a változás.
Meg is kezdődött a nagy munka - Magyarországon például a direktíva elfogadását követő másfél év késéssel, 2008 közepén. Onnan persze már könnyű veszteni, így hát a 2009-es év a kapkodás jegyében telt. Így lett számos törvényt módosító 350 oldalas salátatörvényünk, a kormányrendeleteket és a miniszteri rendeleteket is hasonló sebességgel vizsgálták felül. Ahol pedig fát vágnak, ott hullik a forgács. Ezeket a jogszabályokat rohammunkában rakták össze, és egy sor innovatív jogalkotói megoldást honosítanak meg, ugyanakkor senki nem mert szólni semmit, hiszen annak kötelességszegési eljárás lehet a vége.
Nem akarok az elcseszett, kormányzásnak látszó szétesett semmittevésről írni itt, de lehetne. Ezen az ügyön nagyon meglátszik az, hogy a mai Magyarországban nincsen meg az a képesség, hogy egy általános, sok területet érintő, nem kimondottan a hierarchiához igazodó változást lemenedzseljenek.
Kicsit speciális a dohányboltok helyzete: én azt gondolom, hogy bármilyen szomorú is ez a dohánywebshopot üzemeltető számára, de lehet a mellett érvelni, hogy azt ne lehessen a neten árulni. Egyrészt annyira elterjedt a csempészet és a jövedékiadó-csalás, hogy az már önmagában indokolhatja ennek tilalmát, ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a 18 éven aluliakat is szűrni kell, akkor talán méginkább indokolt. Hasonló a helyzet az alkohollal is. Azt igazából nem tudom, hogy hogyan lehetne felkészülni arra, hogy megtiltják egy tevékenység folytatását.
Ugyancsak nem érzem azt megvalósíthatatlannak, hogy egy webbolt vagy más honlap nyitólapján ne szerepeljen alkohol.
Az külön vicces, hogy az index szó nélkül benyelte a Fair Business rinyáját, aminek az elnöksége félig állami szereplőkból áll, és az egyébként olyannyira jelentős minősítésért rohannak a webshopok (5 oda is ért, 4 meg útban van). Ez leginkább egy senkit sem képviselő szocialista típusú szoft hatósági szerepre törő izének tűnik.
Az állam meg a semmilyen, illetve megkeresésre gyalázatos kommunikációval egy nagy ziccert hagyott ki: végre egyszer pozitív szerepben tűnhetett volna fel, de sikerült azért csak rosszul kijönni a sztoriból.
Szóval bizony mondom néktek, minden szinten el van ez rontva, de egyszer még, ha kinövi a gyerekbetegségeit, lehet hogy az EU egyik leghasznosabb jogalkotási darabjaként fogunk a 12/2006/EC irányelvre visszatekinteni.
(Ha bármi nem világos, vagy kérdés lenne, ott a kommentdoboz.)