Egy ideje terveztem már a témában valami verbális ámokfutást, és íme. Előrebocsátom, hogy ez abszolult magánvélemény, továbbá nem hiszem azt, hogy feltétlenül én látom helyesen a dolgokat (de éppen mivel elfogadom a lehetőséget, hogy tévedek, igazam van, kicsit Catch22-s). Vágjunk bele a magyar szerzői jog szabadfelhasználási és üres hordozójogdíj szabályainak tárgyalásába. Előrebocsátom továbbá, hogy a digitális fogalmat nem használom egészen szakszerűen: én voltaképpen digitális alatt a digitális tartalom+megosztó hálózat megoldást értem, miközben 'sima' CD-felvétel is természetesen digitális.

    A legautentikusabb és legfontosabb forrás az 1999. évi 76. (vagy LXXVI.) törvény, amely a szerzői jogról szól. Ebben biztosítja alapvetően a szerzőknek azon jogát, hogy művükről hosszú időn át (életükben, valamint a halálukat követően örököseik 70 éven át, avagy post mortem authoris 70, röviden p.m.a. 70) rendelkezzenek. Olyasmiről, mint a nyilvánosságra hozatal, név vagy álnév feltüntetése, vagy elhagyása, a mű egységét érintő védelem és a vagyoni jogok, részletesen a törvény 10.-32. szakaszai.
    Ez az alaphelyzet. Bizonyos esetekben azonban a szerző nem rendelkezhet szabadon a művéről, sőt még pénzt sem feltétlenül kap érte. Ezek a szabad felhasználások (és léteznek kényszerengedélyes ám anyagi haszonnal járó felhasználások: például az Egyesült Államokban ilyen a más dalainak eléneklése: nem tilthatja meg ugyan a szerző, de jár neki a törvényben rögzített díjazás, itthon a közös jogkezelés valami hasonló). A szabad felhasználásokról a törvény a 33.-41 §-okban szól.
    Azonban a joglakotó úgy döntött, hogy a szabad felhasználások után is kapjanak a szerzők pénzt. Ezzel a döntéssel lehet vitatkozni, de minden üres adathordozó után egy bizonyos díjat kell fizetni az Artisjusnak, amelyet ők évente felosztanak a szerzőik között. Népszerű érv, hogy a családi fényképek CD-re rögzítésének jogdíjkötelezettsége igazságtalan. Ez ellen gyakorlati és elméleti ellenérveket lehet felsorakoztatni, számomra a gyakorlatiak a hangsúlyosabbak. Elméletileg szokták emlegetni, hogy a jogdíj mértékében, ami például most 700MB-s CD után 44 Ft (ld. aktuális jogdíjközlemény) eleve bele van kalkulálva, hogy nem mindegyik hordozó után jár, és drágább lenne, ha a két kategóriát külön kezelnénk. Gyakorlatilag meg megoldhatatlan, mert mindenki csalna. És az alternatíva nem a díjtalan szabad felhasználás, különösen, ami a magáncélú másolást illeti, hanem az amerikai megoldás, ahol nincsen magáncélú másolás (egyébként a Copyright Act Title 17 of the US Code 107-113§-aiban lehet utánanézni az amerikai szabad felhasználási szabályoknak). Mellékesen jegyzem meg, hogy számtalan más, bár jelentőségében kisebbnek látszó szabad felhasználási terület is van.

    És akkor egy szubjektív meglátás a végére: a magáncélú másolásnak nem szabadna léteznie digitális körülmények között, leglább is úgy nem, hogy a távollévők közötti másolás során az egyik fél gyakorlatilag jogsértést követ el, míg a másik nem (filecsere). Olyan csatornák léteznek, amelyek lehetővé teszik a pontos, hibátlan és gyors továbbítását az anyagoknak. Ugyanakkor - nem függetlenül a fenti gondolatmenettől - a fizikai hordozók korszakára alkotott jogszabályok ellehetetlenítik a műpéldány jogszerű továbbadását (ún first sale), ha az csak digitális formában létezik, vagy kölcsönzését. Pontosabban a 23. § (5) "Ha a műpéldányt a jogosult vagy az ő kifejezett hozzájárulásával másvalaki adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében - a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható."  Igen ám, de ez nem ad felmentést a mű elérhetővé tételére, vagy leglábbis nem szó szerint. A 16. § pedig azt mondja, hogy 16. § (1) "A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető."
    Vagyis azt állítom, hogy az egyébként szabad felhasználás körébe eső, nem, nem oda eső, hanem a jogkimerülés által lehetővé tett joszerű felhasználás, egyes jogok gyakorlása legalábbis nagyon komoly kockázattal jár olyan esetekben is, amelyet fizikai hordozó esetén minden probléma nélkül meg lehet tenni. Vagyis míg egyre kisebb a súlya az üreshordozó-jogdíj problémának, amely egyébként sem volt túl nagy, igencsak komoly problémák mutatkoznak a fizikai megjelenés nélküli digitális művek esetén.
    És ha sikerülne is megértetnünk jelen helyzetben, hogy amit teszünk, az végül is szabad felhasználás mármint a jogkimerülésen alapuló jogszerű felhasználás, még mindíg jó eséllyel elmeszelhetnek valamelyik DRMS megsértéséért.

Ha valakinek kérdése lenne, megpróbálok válaszolni, és természetesen a véleményeket is szívesen látom.