Az alábbiakban röviden azt állítom, hogy a jelenlegi szerzői jogi szabályozás mellett azért nem élhetünk bizonyos felhasználási jogokkal, mert a művünk nem létezik fizikai valójában, ha úgy tetszik, eltérő jellemzőkkel bír a fizikai és a 'pusztán' elektronikus műpéldány. Egészen röviden egy mondatban: olyan esetekben is másolás, elérhetővé tétel, többszörözés történik az elektronikus vagy digitális (innentől a kettő szinoníma: a dematerializált műpéldányt jelentik) műpéldányoknál, amelyek esetén a fizikailag létező műveknél nem, és ez alapvetően behatárolja olyan a jogkimerülésből származó jogok gyakorlását, mint a kölcsönzés, a műpéldány továbbértékesítése. Az első bekezdésben a technikai különbségről, a másodikban a jogi vonzatairól lesz szó. Előrebocsátom, hogy ezek a felvetések legalábbis azt jelentik, hogy a szerzői jogi szabályozásunk e témában pontatlan, de minden ami itt szerepel, csak a saját meglátásom, és az Olvasó részéről saját szellemi munkát igényel annak megítélése, hogy helyes-e. Én szóltam. A szakaszmegjelölések a szerzői jogi törvényre utalnak (1999. 76. tv.) Még annyit, hogy a fenti jogok nem a szabad felhasználásból, hanem a jogkimerülésből származnak, azaz a szerző jogai az eladás után korlátozottak a műpéldány tekintetében (és most megyek és meggyalázom a korábbi, némiképp pontatlan bejegyzésemet).

A szerzői jog a magyar megfogalmazás szerint jogkimerülésként, az angol terminológia szerint  a 'first sale'-ként rögzíti azt az elvet, hogy a műpéldány eladásával a szerző jogai arra a műpéldányra kimerültek, eltekintve az olyan állandó hasznot hozó szolgáltatásoktól, mint a bérbeadás, haszonkölcsönbe adás, illetve a behozatal joga.(23. § (5) Ha a műpéldányt a jogosult vagy az ő kifejezett hozzájárulásával másvalaki adásvétellel vagy a tulajdonjog más módon történő átruházásával az Európai Gazdasági Térségben forgalomba hozta, a terjesztés joga az így forgalomba hozott műpéldány tekintetében - a bérbeadás, a haszonkölcsönbe adás és a behozatal joga kivételével - a továbbiakban nem gyakorolható)
Ez szép és jó: a könyvünket eladhatjuk antikváriumban, kölcsönadhatjuk olvasni a barátainknak, sőt ajándékot is vehetünk a születésnapjukra.
Ennek során a műpéldány ugyanaz marad, egyértelműen nem változik.
Azonban digitális művek esetében hogyan is nézhet ki ez a folyamat? Vegyük a kölcsönzést: a nálunk meglévő műpéldány elektronikus úton való eljuttatása - a számítógép működési elvéből kifolyólag - másolások sorozatával fog megtörténni. A technikai másolatok kérdését figyelmen kívül hagyva két csoportra oszthatjuk a megoldásokat: vagy mi másoljuk le a művet, vagy a fogadó fél. Ha mi másoljuk (pl. emailhez csatoljuk), akkor ott egyértelműen terjesztésről lesz szó, ha lehetővé tesszük, hogy a fogadó fél másolja le, ott 'megosztásról'. De a lényeges az, hogy ÚJ MŰPÉLDÁNY FOG LÉTREJÖNNI, amelyre vagy van szabad felhasználási megoldás vagy nincsen. (ld. később). És ugyanígy játszódik le az esetleges eladás is. Továbbá, mindíg előbb fog létrejönni az új műpéldány. Technikailag ugyanez érvényes persze az otthoni másolásokra (pl.: MP3 "átvitele" a hordozható lejátszónkra a számítógépről), de azok a szabad felhasználás miatt védelem alatt állnak. KIVÉVE ha szoftverről van szó, vagy könyvről, folyóiratról vagy napilapról. Esetleg épitészeti műról, műszaki létesítményről, számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisról. Az a helyzet, hogy az 'áthelyezés' is új műpéldányt fog létrehozni, az nem érinti a jogi következményeket, hogy az előzőt esetleg töröltük. A lényeg: a saját műpéldányunkat nem tudjuk továbbadni.

Jogilag ez a következőt jelenti: terjesztésnek és többszörözésnek fognak minősülni a digitális művek esetén a kölcsönadás vagy eladás, ajándékozás. Vagy másképpen: a magyar szerzői jog szerint nicsen jogkimerülés a digitális műveknél. Jöjjenek a jogszabályrészletek (vastag kiemelés tőlem)

16. § (1) A szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. E törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető..
 
18. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét többszörözze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Többszörözés:
a) a mű anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen, valamint
b) egy vagy több másolat készítése a rögzítésről.

(2) A mű többszörözésének minősül különösen a nyomtatással megvalósuló mechanikai, filmes vagy mágneses rögzítés és másolatkészítés, a hang- vagy képfelvétel előállítása, a sugárzás vagy a vezeték útján a nyilvánossághoz történő közvetítés céljára való rögzítés, a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása. Az építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is

23. § (1) A szerző kizárólagos joga, hogy a művét terjessze, és hogy erre másnak engedélyt adjon. Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással.

(2) A terjesztés magában foglalja különösen a műpéldány tulajdonjogának átruházását és a műpéldány bérbeadását, valamint a műpéldánynak az országba forgalomba hozatali céllal történő behozatalát. A terjesztés jogának megsértését jelenti a mű jogsértéssel előállott példányának kereskedelmi céllal történő birtoklása is, ha a birtokos tudja vagy neki az adott helyzetben általában elvárható gondosság mellett tudnia kellene, hogy a példány jogsértéssel állt elő.

A kulcsfontosságú momentum, hogy ÚJ műpéldány jön létre, a digitális műpéldányt nem lehet átadni. Igazából az eredeti kérdésnek ezzel vége is. Mégis pusztán a lezárás kedvéért, nézzük meg minősülhet-e szabad felhasználásnak a digitális mű kölcsönzése, továbbértékesítése. Ez a 35. § (1). bekezdés szerinti magácélú másolatkészítés esetén gyakorlatilag két területen, a fimeknél és zenéknél merülhet fel általánosan (ide nem értve most az oktatási, tudományos, etc speciális szabályokat), ha jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja. ESETLEG a 'kölcsönadásnál' merülhet fel, hogy meghatározott fél számára elérhetővé tesszük, de elég bizonytalan vagyok  kérdésben, és inkább nem tartom jogszerűnek.

Záró gondolatként a következőt jegyezném meg: a bejegyzés célja leginkább is az, hogy felhívja a figyelmet az elektronikus művek felhasználása esetén jelentkező jogi különbségekre és arra, hogy mennyire ÉLETSZERŰTLEN a jogi szabályozás. Saját tapasztalatom szerint (is) a kultúrális javak - filmek, könyvek, zenék, és akár szoftverek is - esetén eléggé fontos tényező, hogy barátainknak-ismerőseinknek azokra felhívjuk a figyelmét, kölcsönadjuk őket. Legfeljebb jogellenesen.
Nem kötődik szorosan a témához, de van amikor a DRM akadályozza meg (jó, csak vicceltem, szeretné) a szabad felhasználást, például a másolást, vagy a másik gépén való használatot. Amire kölcsönadunk egy elektronikusan létező számítógépi programalkotást (szoftvert), már lassan 5-15 évnyi letöltendő szabadságvesztés néz ki, ami egyébként az emberölés alapeseti büntetési tétele, míg a mű fizikai megléte esetén ez jogszerű.