Az alábbiakban a hülyeség vámszedőiról lesz szó. Az embereket alapvetően nem más emberek csapnak be, hanem a saját képzeletük. (Ezt egyébként valami nagy fantasy szélhámos mondta, akinek sajnos nem jut eszembe a neve. (És akkor ez megfelelő hangulati felütést is ad a poszthoz - feltétlenül észben tartandó!)).

Nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Valaki elhitte a korábban már leírt netes lottócsalást (vagy valami effélét), és egymillió forintot fizetett ki kezelési költségekre. Persze magyar a nő. Valahogy nem tudom sajnálni. Ellenben a rendőrőket, akiknek az ügyben nyomozniuk kell, igen.

Alapvetően kétséggel kellene közelítenünk minden meg nem érdemelt jó hírhez, jutalomhoz, sikerhez. Nem mondom, hogy nincsen szerencsés véletlen, de szerintem gyakoribb a csalás. Alapvetően nem igaz az, hogy kitartó teljesítmény nélkül sikert lehet elérni, sem az egyéni boldogulásban sem pedig a reformokban.

Az meg mindennek a non plusz ultrája, hogy egy elviekben azért ismert, szabályozott játék megértéséhez - lottó - amely esetében a pénzért veszel egy minimális nyerési esélyt - is buta legyen valaki. Ha nem veszel szelvényt, nem nyersz. Azt nem hiszem el, hogy valaki nem emlékszik arra, hogy vett-e angol lottószelvényt - Nyíregyházáról. Gondolom, a Reader's digest költségeit sem szokta összeadni - minden évben meg is kapja a gépkocsit talán nyitó plasztikkulcsot. Mert idén majd biztos.

És akkor ezek után átutal egymilliót, anélkül, hogy egyet telefonálna a cég valódi központjába, megnézné a weboldalt (rajta van a csalás pontos leírása). Akkor csak élvezze a nyereményét.

Szánom azokat az emberket, akik folyton kívülről várják a megváltást, vagy esetleg a saját Münchausen-tervükben bíznak, ami tipikusan soha nem jön be. Azt hiszik, hogy máshol jobb életük lenne, meg hogy teljesítményük alapján mindent megérdemelnének. Elmondom, hogy ki fog boldogulni: aki az alig tíz után érkező vendég után megy az elvileg 11:00-kor  nyitó étterméből, és/vagy a zárás előtt 5 perccel is kiszolgál. (Igen, minkettő kínai).

Amíg az emberek nem hajlandóak elfogadni, hogy az olyan versenyeket nem nyerhetik meg, amire be sem neveznek, addig ilyesmi meg fog esni - ez az időtáv nagyjából azonos az emberiség fennmaradásának az idejével, egyébként. Legfeljebb a mértéke ingadozik.