Az Egyesült Államok szenátusa a tegnapi döntésének jelentősége nem becsülhető túl. Az alapszituáció az volt, hogy a Bush-adminisztráció a FISA (Foreign Intelligence Surveillance Act) törvény alapján lehallgatta saját állampolgárait is, amelyhez bírói engedélyhez (ráadásul speciális bírósági engedélyhez, amely gyakorlatilag rubber stampként működött) kell - lett volna. Azonban az NSA illetve az FBI kérésére a telekommunikációs cégek bírói utasítás nélkül is együttműködtek az állami szervekkel - gyakorlatilag így megkerülve a bírói kontrollt. Azonban a FISA által nyújtott speciális lehetőségek - amelyek a 2007-es Protect America Act-tel jöttek létre - lejártak 2008 februárjában. Emellett egy belső informátor - ún. whistleblower -, az AT&T munkatársa felhivta a figyelmet arra, hogy számos esetben került sor a fent már említett jogtalan lehallgatásokra. Végül is így derült ki a teljes történet.
Ennek nyomán két szálon indult el a folytatás. Az egyik a főként az EFF által vitt perek a telkók ellen, amely során a lehallgatások kiterjedtségére és eredményére voltak elsősorban kiváncsiak, meg persze a telkók törvénytelen gyakorlatát akarták a jövőre nézve megváltoztattatni, elsősorban tekintélyes bírságokkal. A másik szál az adminisztráció azon törekvése, hogy a FISA érintett részeinek meghosszabítása mellett visszaható hatályú immunitást adjon a telkóknak a csak egyes részleteiben nyilvánosságra került törvénysértő eljárásuk alól, ezek közül olyannyira hangsúlyos volt az immunitás, hogy Bush hagyta lejárni inkább a FISA-t, mindhogy az immunitás nélküli meghosszabbítást elfogadja.
Az immunitás ellen elég komoly ellenállás alakult ki, és azt látszólag sikerült is megtorpedózni. Azonban a most elfogadott kompromisszum a következő: akik fel tudnak mutatni egy felkérő levelet az ügyésztől, azok mentesülnek a jogtalan eljárásu következménye alól, szóval a kompromisszum inkább csak egy látszatkompromisszum, gyakorlatilag az immunitás átcsúszott. Ennek persze az is következménye, hogy az amerikaiak soha nem fogják megtudni, hogy megfigyelte-e őket az államuk, illetve mit és meddig. Emellett a jövőben továbbra is bírói kontrollhoz kötött az állampolgárok lehallgatása - eddig is milyen sikerrel működött ez ugye.
Ami a dologban nagyon szomorú, hogy kiderült, hogy Barack Obama is inkább csak verbálisan védi a szabadságjogokat, meg lehet őt is győzni. Hát, ennyivel különböznek a demokraták a republikánusoktól: az egyik csapat becsomagolja kicsit a cuccot. Természetesen az eddigi pereknek ezzel vége. Még egyetlen elméleti lehetőség merülhet fel: ha a bíróság (az Egyesült Államokban a rendes bírói szervezet végzi az alkotmánybíráskodást is) azt állapítja meg, hogy a törvény az Alkotmánnyal ellentétes, és elrendeli az alkalmazásának mellőzését.
Az viszont kicsit szánalmas, ahogy az EFF és az ACLU próbálja a számukra vereségnek megtalálni a pozitív részeit (pl. hogy mennyire sikerült megmozgatni a lakosságot, stb.)
