Nagyjából egy hete születtek meg az i2010 - Európai Információs Társadalom a békéért és a haladásért növekedésért és a foglalkoztatásért (elnézést, kormányzati akcióterveket látva általában elhatalmasodik rajtam a cinizmus) akcióterv (2005-2009) lezáró jelentései. Még nem volt időm átolvasni őket, de rápillantva például a magyar országjelentésre pár következtetés azért levonható. Hölgyeim és uraim, statporn következik.
Az EU27-ekhez képest elég rosszul állunk például a háztartások internetpenetrációjával (48% v. 60%). Amí még szomorúbb, hogy a valódi szélessáv tekintetében (a szélessávnak nincs egyértelmű definíciója, attól függően, hogy mit akarnak kihozni, akár a 256 kbit is szélessávnak számít már egyes jelentésekben, ez viszont külön méri a legalább 2Mbit-et elérő kapcsolatokat, így kapunk valóban hasznos adatokat is) eléggé rosszul: a szélessávú kapcsolatoknak csak mintegy 1/3-a éri el a legalább 2Mbit-es sebességet, szemben az EU27-ek közel 2/3-os arányával, és ezzel a 23. helyet sikerül elérni az Unióban, ráadásul sokat esett 2007-hez képest, ami mögött a broadband előfizetések növekedésével együtt összességében egy nagyjából változatlan szám áll. Gyakorlatilag csak a vidéki (ez itt nem városit jelent) DSL-lefedettség jó viszonylag, de mivel az lakossági arányszámban van megadva, gyaníthatóan az alapvetően alacsony vidéki lakosság miatt jó a szám.
Kiemelkedőek vagyunk viszont a lakossági kontentgyártásban és közzétételében (7. hely), valamint a számítógépes és a videojátékok és update-eik letöltésében (3. hely). De egyébként is elég jók az internethasználati részben álló számaink, három mérce rossz csak: netbankolás, online vásárlás és online videóvétel (22., 19., 21. hely). Míg az első kettőben egy hagyományos tartózkodás és az ismeretek hiánya játszhatja a főszerepet, a harmadik tényező esetében inkább a kínálat hiánya, a magáncélú másolási szabadság uralkodó felfogása és a szerzői jog tiszteletének hiánya áll (szerintem nagyjábóli fontossági sorrendben, bár vannak ezek között belső összefüggések is nyilvánvalóan).
Az eGov mutatók nagyjából átlagosak, egyedül az eGov szolgáltatásokat használó vállalkozások aránya rossz (60% v. 68%, 23. hely), itt a legfontosabb tényezők a szolgáltatások emberellenes megvalósítása (katasztrofális designmegoldások, zéró usability, pl. a cégjegyzékben való kereséshez számtalan captchát kell kitölteni és eleve is elég bonyolult, vagy hogy amit két cégvezető aláírásával lehet leadni, azt kétszer kell elküldeniük, illetve gyakorlatilag nem léteznek publikus ingyenes vagy könnyen és azonnal hozzáférhető állami adatbázisok hazánkban (pár ellenpélda nyilván akad, pl. ott a PIPACS, a szabadalmi és védjegytár)), alapvetően inkább magánszemélyre célzottak (mert azt lehet jól eladni a választónak), de emellett is zavaró a kutatás felületessége: egyetlen szolgáltatás is baromira felhúzza a számot (ez pedig gyaníthatóan az adóbevallás), különösen hogy nincsenek Magyarországról adatok, hogy 2008-ban hány százaléka volt az alapvető közszolgáltatásoknak teljesen elektronikusan végezhető (de pl. a gazdaság számára szóló közszolgáltatások esetében ez 50% volt 2007-ben, az EU27 2008-as átlaga meg 72%, bizonyára nem lettünk volna dobogósok, ha lenne adat). Szóval ezekből túl sok következtetést nem lehet levonni.
Érdekesek az e-Kereskedelem számai is. Míg a teljes e-Ker bevétel aránya egyezik az Uniós átlaggal, addig az online értékesítő és vásárló vállalatok esetében hátul kullogunk (22., 23. hely, 4% ill 7%). Emögött szintén érdekes trend húzódhat meg: minden bizonnyal viszonylag nagy vállalatok értékesítenek online, de a KKV szektor sehol sincs e téren.
Az eBusiness indikátorok viszont katasztrofálisak. Első pillantásra látható, hogy a magyar gazdaság fejlettség tekintetében rendkívül elavult. Második pillantásra viszont látható, hogy bizonyos esetekben jócskán az állam is nehezíti a helyzetüket: az e-számlák esetében sikerült megcsípni a 27. (legutolsó) helyet. A vállakozásoknak csupán 5%-a haszál analitikus CRM-et, és belső folyamataik támogatására integrált folyamatkezelőt is csak 25% (EU27:41%), viszont a nagy vállalatoknál ez utóbbi csak kicsit rosszabb, mint az EU27 átlag (67 v. 70%, 21. hely). Ebből az látszik, hogy a nem nagyvállalati szféra lemaradása elég súlyos (másrészt meg mindenki elképzelheti, hogy mi lenne, ha a multikat sikerülne elüldözni).
Az utolsó kategória az ICT foglalkoztatottság és R&D indikátoroké. Míg az ICT szektor által előállított foglalkoztatottságban, GDP arányban, exportban kiamagaslóak vagyunk (3-4. helyek), a fejlesztésben 23. helyen állunk. Viszonylag magas az ICT felhasználóként alkalmazottak száma, közepes az ICT-specialistaként alkalmazottak száma. (Ezt sanszosan a service centerek dobják fel: azaz sokan dolgoznak felhasználóként számítógéppel, de jóval kevesebben IT-sként).
Az egészből egy elég egyoldalú kép rajzolódik ki: a gazdaság IT szempontból eléggé elmaradott, az infrastruktúra szintén, ehhez képest a felhasználási módok és arányok kiválóak (és önmagukban sem rosszak). Valószínűleg a közösségi hozzáférések (oktatási intézmények, teleházak, stb.) húzhatják fel az arányokat.
Van kétségtelenül egy elég komoly outsourcing (nearsourcing) jelenlét is, az IT exportadatait, a foglalkoztatottságot és a hazai üzleti IT használatot összevetve ez nyilvánvaló. Ellenben szinte jelentéktelen az IT R&D (innováció), mi vagyunk KKE Indiája. De ettől még ez persze abszolut fontos ágazata a magyar gazdaságnak.
Viszont a gazdasági mutatókra nagyon rá kellene feküdni, és elfelejteni a lakossági megoldások erőltetését állami kiadásokból. Egyrészt az online businessnek nagyon kellene reális és olcsó e-számlázás, mindenképpen inspirálni kellene a know-how átjuttatását a KKV szektorba (de persze tudjuk, hogy az állami innovációs pályázatok általában nem sikeresek, általában elszórnak egy csomó pénzt életképtelen dolgokra).
Bár a trendek mindenütt felfelé mutatnak, de számomra úgy tűnik, hogy egy lemaradó Európai Közösségek lemaradó tagja vagyunk.
A teljes jelentés elérhető az i2010 weboldalán.
