Igazából ezzel idén már sikerült egyszer megszívnom. Teljesen bele voltam szeretve az Empire Total Warba, terveztem róla posztsorozatot is, de kb. két nap után nyilvánvalóvá vált, hogy az ETW-ből hiányzik egy apróság: a játék. Konkrétan egy olyan játékban, amiben csak single player mód van érdemben, elég nagy gáz ha az ai nem létezik, illetve jobbára csak arra képes, hogy gyártson pár egységet, amit a player lemészárol (merthogy irányítani már nem tudja őket). Nem gond, a Creative Assembly eljátszotta a maradék hitelét is, többet nem veszek tőlük semmit.
Node! 2009. augusztus 07. sorsfordító pillanattá válhat. Megjelent a Hearts of Iron 3, kiadója és fejlesztője a Paradox (övék a Gamersgate játékpiac is), a kedvenc stúdióm/kiadóm. A Paradoxnak köszönhetjük az Europa Universalis sorozatot (EUIII, EU:Rome, Victoria, HOI, CK, stb.), kiadóként pedig pl. a Mount&Blade-et vagy az Elven Legacy-t juttatták el a boltok polcaira.
Na most a játék maga zseniális, csak nem működik - egyelőre. Ki van találva egy csomó fontos dolog, a logikák többé-kevésbé épek, javítottak és bonyolítottak egy csomó mindent, ami nem létezett a sorozat előző darabjában, viszont van egy nagy hibája.
Az ai több ponton annyira el van rontva, hogy nem lehet játszani vele. Egy második világháborús stratégiai játékban az igencsak probléma, ha Mandzsukuót különösebb nehézség nélkül lerohanják a kínai kommunisták. Aztán a kínai egységfront megszállja Koreát, majd kb. csónakokon az egyébként tekintélyes flottával rendelkező Japán hazai szigeteit, mert a japán ai keletről várja a támadást, amely irányból egyébként senkivel nem áll háborúban. Mindemellett persze a japán hadszintérai hibája miatt elég sok erőforrást veszteget tankok gyártására: könyörgöm, egy olyan ország, amelynek a tankjai rosszabbak, mint a gyalogsága, gyakorlatilag nincs saját olajlelőhelye, viszont minden egységet tengeren kell szállítani, és a legtöbb csata dzsungelben és helyvidéken fog játszódni, mi a büdös francnak akar páncélosokat? Hát amiatt, mert a theatre ai-k generálisak, nem számít nekik, hogy a kínai hegyekben, a dél-ázsiai szigetvilágban vagy az orosz sztyeppén vannak-e.
Egy másik szép példa a kutatás-fejlesztés. A korábbi techteamekkel ellentétben most a gyakorlat az, mai befolyásolja, hogy mennyire jó egy ország egy adott terület fejlesztésében - és ennek megfelelően meg is lehet változtatni néhány év alatt, nincs előre eldöntve, hogy pl. a szovjetek esélytelenek komolyabb flottát összehozni.
Ámde a drága jó ai nem tudja, hogy neki mivel kellene foglalkoznia, pontosabban azzal foglalkozik, amihez a legjobban ért. Így a Szovjetunió korát megeleőző iparral várja a német csapatokat 1941-ben, de 1936-os fegyverzettel és első világháborús doktrinákkal, majd ezzekkel kísérli meg megnyerni a háborút, ami persze nem fog sikerülni.
Míg az ETW olyan volt, mint egy márványból megalkotott sakkészlet - extra eye candy, de már-már casual gameplay - a HOI3 egy bonyolult szabályrendszerrel rendelkező, érdekes és egyedi játék.
Azazhogy jelenleg játéknak még egyiket sem nevezném, mert játszani nem lehet velük. Asztaldíszek legfeljebb. (Annak viszont egy digitálisan megvett játék közel sem ideális.)
Mindenesetre elég frusztráló, amikor az ember elkölt 10k+ HUF-ot, és egy rakás diszfunkcionális szemetet kap cserébe, csöndben drukkolva, hogy a 4. patch után talán majd végre menni fog.
Ezek után ítéljük el azt erkölcsileg, aki lewarézza inkább?
p.s.: a HOI3-ban még lehet bízni, hogy játszható lesz, mert a) a Paradox, mint studió még mindent játszhatóvá tett eddig b) pl. a lead developer is nyíltan kommunikál a fórumon, nem csak az átlászóan hazudozó PR-esek [menedzsmentspeakben ezt onlány kommunity menedzsmentnek hívják, de igazából pár szabálya van csak: 1) ne hazudozz, 2) ne igérj olyasmit, amit nem tudsz megcsinálni, 3) érts a témához, 4) ne felejtsd el: amit csinálsz, az átmenet a beszélgetés és a business között] c) nem hónapok teltek el a megjelenés óta.
