Az észtek bátor lépése, hogy eltávolítsák Tallinn központjából a legalábbis kétértelmű szimbólumot, a szovjet katonaszobrot (tegyük hozzá, nálunk is rég ideje volna, csak hát kik ülnek a Parlamentben; kis törióra: a Molotov-Ribbentrop paktum nemcsak Lengyelország felosztásáról rendelkezett, de Hitler beleegyezett, hogy Sztálin megtámadja Finnországot, és a balti hármakat is, szóval az észteket a szovjetek támadták meg először) agresszív ellenállást váltott ki a feltámadó orosz hatalom részéről. Az Economist cikke szerint orosz földre visszavezethető denial of service ("túlterheléses") támadások értek számos észt honlapot, köztük kormányzatiakat, egyes esetben orosz KORMÁNYZATI szerverekhez visszavezethetően, mások botnetektől erednek. A dolog súlyát jelzi, hogy a NATO is az észt fővárosba küldte két szakértőjét és foglalkozik a kérdéssel.
A DoS támadások egyébként masszívan illegálisak, és csak a nemzetközi jog impotens volta (ala Népszövetség) miatt nem lehet fellépni az orosz támadásokkal szemben. Az észtek kénytelenek voltak egyes szervereikhez ideiglenesen legalábbis korlátozni a külföldi hozzáférést.
Érdekes kérdés, hogy vajon minek lehet minősíteni a kormányzat rendes működését megzavaró cselekményeket? Elég egyértelmű, hogy a nemzetközi jog egyik szigorúan tiltott cselekménye az idegen államok belügyébe való avatkozás, csak hát a nemzetközi jog még soha egyetlen katonát sem állított meg, legföljebb a nemzetközi jogász munkanélküliség elleni fellépésben tud eredményeket felmutatni. Miképpen az is, hogy az EON-Gazprom paktum (nem emlékeztet valamire?) és az európai vezetők beszari chamberlaini viselkedése sem jósol sok jót az orosz autokratizálódó hatalommal szembekerülő, vagy a nemzetközi jog minden-állam-egyenlő Kool-Aidjét elhívő államok számára. Egyetlen különbség, hogy Amerika nem izolacionista. George Walker Bush a mi reménységünk, és ezt szörnyű leírni.
A DoS támadások egyébként masszívan illegálisak, és csak a nemzetközi jog impotens volta (ala Népszövetség) miatt nem lehet fellépni az orosz támadásokkal szemben. Az észtek kénytelenek voltak egyes szervereikhez ideiglenesen legalábbis korlátozni a külföldi hozzáférést.
Érdekes kérdés, hogy vajon minek lehet minősíteni a kormányzat rendes működését megzavaró cselekményeket? Elég egyértelmű, hogy a nemzetközi jog egyik szigorúan tiltott cselekménye az idegen államok belügyébe való avatkozás, csak hát a nemzetközi jog még soha egyetlen katonát sem állított meg, legföljebb a nemzetközi jogász munkanélküliség elleni fellépésben tud eredményeket felmutatni. Miképpen az is, hogy az EON-Gazprom paktum (nem emlékeztet valamire?) és az európai vezetők beszari chamberlaini viselkedése sem jósol sok jót az orosz autokratizálódó hatalommal szembekerülő, vagy a nemzetközi jog minden-állam-egyenlő Kool-Aidjét elhívő államok számára. Egyetlen különbség, hogy Amerika nem izolacionista. George Walker Bush a mi reménységünk, és ezt szörnyű leírni.
