Megpróbálom összefoglalni az elméleti jogi tudnivalókat, a Szegedi Városi Bíróság ítéletével kapcsolatos jogi problémákat, úgyhogy sajnos ebben a postban vicces, gúnyos kiszólások nem lesznek (bár lehetnének).
A történet röviden a következő: egy szegedi fiatalember nyitott (gondolom egyfelől titkosítás nélküli, másfelől automatikus IP-cím kiosztással működő) wifihálózatot használt, amely ugyanakkor egy forgalomkorlátozott internetcsomag végpontja volt. A - minden bizonnyal - Szegedi Városi Bíróság, a szabálysértési hatóság ítéletét jóváhagyva a lopás szabálysértési tényállásának megfelelőnek ítélte az esetet - magyarul az összeg nem érte el a 20.000 Ft-ot, és egyéb minősítő körülményeknek sem felelt meg, ami miatt bűncselekmény lehetne, de a tényállás azonos.
Első lépésként tisztázzunk egy koncepcionális kérdést. A bűntetőjogban tilos mind az analógia, mint a kiterjesztő értelmezés. Ez sokak számára nem nyilvánvaló, de csak az büntetendő, ami kifejezetten írva vagyon. Ami nincs, az nem. Ez elsőre sokak számára méltánytalannak tűnik, de a következő az elv veleje: minden ember mindig tudhassa, hogy amit tenni készül, az bűncselekmény-e, és fenyegetett-e például pár év szabálysértéssel, vagyis ne maradjanak szürke zónák. A gyakorlatban előfordulnak persze problémás esetek, de ott mindig a ténykérdés a probléma, soha nem a jogi minősítés.
Tehát a kérdés: lehet-e lopni wifihálozatot. A Büntető Törvénykönyv (az 1978. évi 4. törvény) a következőt mondja a lopásról:
316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.Remek: máris van két koncepcionális gond: az egyik, hogy a wifihálózat nem dolog, a másik, hogy nem lehet tulajdonjogot szerezni rajta.
Mi a wifihálózat jogi szempontból? Ez voltaképpen egy szolgáltatási szerződés alapján nyújtott szolgáltatásnak (az internetszolgáltatásnak) a házilag módosított végpontja. Maradjunk a szolgáltatásnál. De semmiképpen sem egy dolog. Márpedig a Btk. kommentárjában benne van, hogy a lopás tárgya csak ingó dolog lehet, tekintettel az 'elvétel' követelményére. További szükségszerűség, hogy vagyoni értékkel bírjon. Így például jogilag pontatlan a személyazonosító igazolvány, vagy a bankkártya ellopásáról beszélni is.
Ezek alapján úgy gondolom, hogy egyfelől a wifi hálózat nem ingó dolog, továbbá nem lehet eltulajdonítást sem végezni vele kapcsolatban. A modem meg az antenna, na azok dolgok, de azt meg nem vette el senki.
UPDATE: Btk. 333. §
1.689 dolog: a villamos- és a gazdaságilag hasznosítható más energia is, úgyszintén a vagyoni jogosultságot megtestesítő olyan okirat, dematerializált értékpapír is, amely a benne tanúsított vagyoni érték vagy jogosultság feletti rendelkezést önmagában – illetve a dematerializált formában kibocsátott értékpapír esetében az értékpapírszámla jogosultjának – biztosítja
Azaz az áramot azért lehet lopni, mert kimondott rendelkezés van róla.
A Btk. ismeri a számítástechnikai rendszer fogalmát, amelybe vitathatlanul beletartozik a wifi hálózat is. Érdemes a számítástechnikai rendszerbe való jogosulatlan belépés problémáját is körüljárni:
300/C. § (1) Aki számítástechnikai rendszerbe a számítástechnikai rendszer védelmét szolgáló intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve, illetőleg azt megsértve bent marad, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendőItt viszont ki kellene játszania valamilyen védelmi intézkedést, ami egy nyílt wifi hálózatnál nem történik meg.
Amennyiben valakinek kára származik a wifihálózatának a használói miatt, javaslom, hogy a Ptk. 339. általános szerződésen kívüli károkozási szakaszát kezdje inkább nézegetni. Egészen egyszerűen nem látom a társadalmi veszélyét a nyitott wifihálózatot használóknak, amikor a kezelőjük egyszerűen és biztosan kizárhat másokat.
Jogi szempontból case closed.
Szerencsére nincsen semmiféle precedensrendszer Magyarországon, bár reméljük, hogy nem lesz BH az ítéletből. Ugyanakkor ahol van, ott sem a katyamazalsószörcsögi bíróság ítéleteiből lesz (iykwim).
Elméletileg
érdekes kérdés, hogy nem lenne-e érdemesebb büntetni a védtelen wifi hálózatot használókat is, de van egy komoly elméleti probléma: honnan tudja a felhasználó, hogy a védtelen wifi-t szabad-e használnia. Ugyanis könnyedén elképzelhető, hogy például egy kávézó üzleti modelljének a része, vagy hogy jófej akar lenni a gazdája, és ezért hagyja, hogy más is használja a hálózatot. Miért is kellene a használót terhelnünk annak kiderítésével, hogy a hálózatot megosztó fizikailag esetleg ki sem fejeződő tudattartamát kutassa? Nem inkább a hálózatot megosztóra kellene a terhet telepítenünk, hogy csukja be a hálózatát, ha zavarja, hogy mások is használják? És még mielőtt valaki azzal jönne, hogy ez technikailag milyen megterhelő, két felvetés: RTFM, és egyébként ha valaki flex-et vesz, nem a gyártó lesz a felelős, ha térdig vérben gázol a család. Azaz az ember felelős az általa üzemeltetett berendezésekért.
Jogi példaként pedig a magánlaksértést ajánlanám: ott elvárás, hogy a lakás jogszerű használója álljon ellen a belépési kísérletnek, azaz legyen egyértelmű az elkövető számára, hogy akkor most ő magánlakot sért, és nem pedig a jogszerű használ fejében kószáló elképzelések a mérvadóak.
Folytathatnám még, de minek.
Ugyanis bár elméletileg az elmélet és a gyakorlat megegyezik, de gyakorlatilag...
