Mindig öröm látni, amikor néhány geek (és egyéb freetard) - viszonylag korlátozott ismeretekkel rendelkezve - előugrik a sötétből, hogy a Microsoft szoftvereit egycsapásra nyílt foráskódúra cserélje. Mert hogy az ő adójuk, stb. Az külön vicc, hogy a tiltakozó listát sikerült az első verzióban emailcímekkel együtt publikálni - na nem mintha az erre való feliratkozás egyébként bármilyen joghatással bírna. Azóta szerencsére némileg változtattak.

Az mindenesetre semmiképpen sem jó, hogy a dicsőséges magyar állam nem tud egy saját, közös álláspontot kialakítani.

Szóval az a helyzet, hogy személyesen én nagy barátja vagyok az open sourcenak, mert például remek mód a személyes szoftverköltségek csökkentésére. De amennyiben komolyan akarunk az állami szoftverekről beszélni, akkor elő kell vennünk két fogalmat.

Az első a használatuk teljes költsége, a TCO. Az a nagy büdös helyzet, hogy a piaci licenc ára egy XP pronak és Officenak minden bizonnyal magasabb, mint amit az állam fizet értük, de mindkettő eltörpül a telepítés és support költésége mellett. Én úgy gondolom egyébként, hogy az országban összesen nincsen meg a szükséges support tudás egy ilyen migrációhoz, vagyis a javaslat eleve akadémikus fejekben születhetett meg, akik némileg elszakadtak a valóságtól. Mármint feltéve, ha szeretnénk hogy a jövő évben a közszféra bármiféle teljesítményt is nyújtson. Én ugyan nem vagyok az a nagy hacker, de mondjuk szükség esetén elboldogulnék a melóban is a Linuxxal - feltéve persze, hogy valaki azért a hálózatot kezeli. De a körülöttem dolgozók közül senki sem. És nagyjából az oktatásban is ilyen a helyzet. Vegyük el az egyetemistáktól a számítógépüket, és adjunk helyette nekik Linuxot. És akkor még nem is beszéltünk olyan apróságokról, hogy mi lesz az Exchange serverek helyén ugye. A vendor lock-innek a lényege az a bezártság. Annak meg az a természetes jellemzője, hogy nem lehet csak úgy lecserélni. Épp ez a dologban a bosszantó, és emiatt irányul az egész tiltakozás lehetetlen célra. Két út van, az egyik járhatatlan.

A második kérdést nevezzük a hálózati hatás problémájának. Alapvetően arról lenne szó, hogy az egységes operációs rendszer adott esetben olcsóbb, mint több különböző. Az egyik kérdéskör az az, hogy mit is oktassunk. Az a nagy szörnyű helyzet, hogy mivel a MSFT a piac fő szereplője, ezért az ő supportjuk a piacilag leginkább vonzó lehetőség. Nem feltétlenül kellene kiképezni embereket olyasmire, amire nincsen igény - ez mondjuk nem fő szempont, lásd jogászképzés. Mindenesetre ez egy oda-vissza kötött folyamat, mert a piacnak is szüksége lesz - és már most is van - Microsoft termékekben jártas szakemberekre. De ez kicsiben is igaz: az elhelyezkedésben az irodai programcsomag ismeretben a releváns pont az MS Ofice, nem a ki tudja hány rivális ismerete. Konrád mondjuk más tényezőket tart fontosabbnak, és ellenkező következtetésre jut. Másfelől az egységes operációs rendszerre lehet egymással versenyző programokat pályáztatni.

Reálisan két célt lehetne-kellene kitűzni: egyfelől egy nagyobb migration projectet, hogy kicsit tényleg elkezdjen létrejönni az a fájóan hiányzó know-how, ami egyfelől a váltáshoz, másfelől meg a teljes Linux környezet supportjához szükséges. Erre valamilyen viszonylag különálló szervet, szervezetet lehetne kiválasztani. Nyilván nem lenne felesleges mondjuk korszerű informatika oktatási bázist létrehozni, az agyatlan matekkövetelmények helyett például hasznos ismereteket oktatni. És természetesen alkudozni, csak előtte jól elzárni valahová a disszonáns hangokat.

A második ilyen cél pedig az adatszintű szabványok (aka interoperabilitási szabványok) létrehozása és kikényszerítése lehetne (amelyeket természetesen a Microsoft is beépíthetne, remélhetőleg meg is tenné). Úgy tűnik, nem csak én gondolom így.

Látni kell, hogy az IBM, a Sun, és a többiek nem Magyarország sorsa feletti aggodalmuk miatt kezdtek ebbe a kampányba, hanem mert ők is szeretnének a tortából. De hogy annak mi értelme lenne, hogy a mostani licencdíjakat (vagy még többet) képzési és support költségekre fizessük ki?

Ehelyett az ideges kapkodás helyett végre a közszféra informatikai kérdéseinek a koncepcionális átgondolása lenne hasznosabb.