Az egyik, hogy anno még a Feistyvel elég kellemes tapasztalatokat szereztem. Azt persze még egy 2.4 Ghz-s Celeronra raktam, amelyben összesen 768 mb RAM volt, szóval az XP+tűzfal+víruskereső+driverek+Gchat+kutyafüle már önmagában is jelentősen igénybe vette a cuccot, a bootolási idő percekben volt mérhető.
A másik, hogy a hamarosan beszerzendő ultrahordozható laptop teljesítménye megint csak valami alternatíváért kiált.
Az némileg persze megkönnyítette a helyzetet, hogy már eleve Openofficet használok (nincsen kedvem fizetni olyasmiért, amiért nem muszáj, a szoftverkalózkodást meg annyira nem pártolom), meg Firefoxot.
És voltaképpen szép idők jöttek, a Feisty Fawn többé-kevésbé beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Off the box működött a dolgok többsége.
Ellenben a Hardy.
Szóval új gép, max. másodgenerációs hardverek, kétmagos proci, viszonylag új Nvidia videokártya. Meg persze XP Home, biztos ami biztos.
Na, erre a felállásra raktam fel Ubuntut a következőképpen: volt egy 40GB-s merevlemezem, amit a Windows nem látott (de a setup igen), alapvetően valószínűleg annak köszönhetően, hogy sikerült egy üresnek jelzett részből új partíciót kialakítani rajta, ami minden bizonnyal tartalmazhatott egy pár dolgot (pl Fat táblát - my bad). Ellenben a Linux telepítője látta.
Kiválasztottam, format, újraparticionálás, rátelepülés. Helyett hibaüzenet, részletek nélkül.
Visszabootolás Windowsba (gondolom már sejthető, hogy nem ez volt a fő merevlemez). Éljen, valamit mégiscsak csinálhatott a telepítő, mert a Windows már látja a lemezt (felügyeleti eszközök), és sikerült particionálni. Ezek után az Ubi telepítő leformázza, felmegy. So far so good.
Következik a szokásos, állítsuk be valamennyire kézreesőre a desktopot. Meg kell hogy mondjam, hogy a Gnome desktopját sokkal jobban szeretem, mint a Windowst, mert átszabhatóbb egyfelől, vagyis mindent ki lehet rakni a két 'tálcasávra', másfelől kicsit logikusabbak a menük is talán (funkció szerinti csoportok). Egy kellemes, sötét árnyalatú háttérkép a Ghostshoz érkezett (virtuális) csomagból, átlátszó sávok, kicsit sötétebb árnyalatú bejelentkezőablak, elmegy (soha nem voltam megjelenésfetisiszta).
Utána a böngésző beüzemelése következik, Youtube konkrétan. Első kanyarban flash persze nem megy, de a felugró sáv kedvesen felkínálja egypár plugin telepítését (FF 3 b5 érkezik alapból a HH-nal, ez érdekes lehet később), a Gnashet váalsztottam. Nem kellett volna.
A Gnash azt tudja ugyanis, hogy szépen kiszürkíti a videók helyét, le nem játssza őket persze. Rendben, legyen mellé Adobe plugin, ami unfree, és gonosz, de talán működik. No way. Rendben, próbáljuk csak Adobe pluginnak, nem, így sem. Ok, nézzük FF2-vel. Gond nélkül megy. Rendben, nem az oprendszer a problémás, Google, fórumok (ez egyébként egy többé-kevésbé ismeretlen program esetén nem meglepő és nem is probléma). (A FF2-vel az volt a bajom, hogy nem a magyar nyelvű verziót hozta le a Synaptic, meg nem ment vele a Csiripróka sem valami miatt).
Különféle derék spekulációk mellett találok egy entryt, ami szerint egy restricted nevű csomag telepítése megoldást jelenthet a bajomra, próbát megér. Nem, a szokásos szürkeség. Még megpróbálkoztam a matematikailag gyakorlatilag utolsó lehetséges kombinációval: Adobe+Gnash leszed, csak ez az ubuntu-restricted-extras (egyébként szintén nem teljesen free) nevű csomag marad - és csoda: megy a flashvideó. Innen már csak jobb jöhet, bár hangja egyelőre nem volt, csak kép. Ekkor még nem sejtettem, hogy X serverekkel fogok találkozni.
A következő lépés ugyanis a frissítések voltak, amik rendben lementek, majd a videókártya driver következett - volna. Az Ubi szépen felismerte, hogy Nvidia kátyám van, amihez a drivert is leszedte, aminek az engedélyezése az Eszközmeghajtók - minden más funkciót nélkülöző - pont alatt lehetséges. Ok, megnyitom, igen engedélyezze a használatát. Erre előugrik egy figyelmeztető ablak, hogy ez zárt meghajtó, ha engedélyezem, az kábé olyan, mintha lepaktálnék az ördöggel, de enélkül nem működnek a grafikus csodák effektek. Ok, lepaktálunk. Újraindítást igényel. Újraindítom. Ez két következménnyel járt.
Az egyik, hogy újraindítás után felugrott újra a figyelmeztetés, hogy gyakorlatilag az Nvidia és Redmond rabszolgájává váltam, az Ubuntu fejlesztők inkább a kikapcsolását javayolnák a körülbelül 2 perce használatba vett eszköznek. Épp csak Stallman és Linus nem kopogtattak be egy pingvinkommandó élén.
A másik, hogy a kép trágya lett. Egyfelől nem találta a korábban már szépen felismert 16"-os LiteOn monitort, a maximum felbontást 1024X768-ra, a maximum képfrekvenciát 55Hz-re tette, plusz kedves kis vízszintes írányú torzulásokat okozott. Ellenben a grafikus csodák mentek. Éljen.
Nézzük, mi lehet az oka, van-e frissebb driver. Nos, a 29-i telepítési dátum előtt, május 28-án tette közzé az Nvidia az újabb driverét. Azt sajnos nehéz megmondani, hogy az Ubival jött driver ez-e, mivel ott a verziószámmegjelölésnél az újabb kártyák szerepel, amely ugye egy eléggé relatív fogalom. Sebaj, próbáljuk meg feltenni az új drivert.
Nos ez - az Nvidia megújított gyakorlatána köszönhetően nem egy könnyen telepíthető formában érkezik. Ennek a telepítéséhez előgg le kellene lőni az X servert, majd felrakni a drivert, majd újrakonfigurálni az X servert. Mindezt a parancssoros módban (vagyis a grafikus felülettől megfosztva, praktikusan a Firefox nélkül, segítség nélkül). Itt pillanatnyilag felfüggesztettem a projektet, majd visszatérünk rá, ha lesz másik gépem, amin közben nézhetem a Google-n hogy mit kellene csinálni. Végül is működik.
Szóval Nvidia kártya letilt, újraindít. Működik. Többé-kevésbé.
Hang a Youtubeon: mai, egészen friss fejlemény: a hang hiányának nem a Youtubehoz vagy a flashez van köze, hanem ahhoz, hogy a cucc mintha csak egy hangforrásból tudna egyszerre lejátszani, illetve a böngésző és a médialejátszók nem szeretik egymást. Konkrétan az ad hangot, amelyik előbb indult el. De ha például egy lestoppolt Rhythmbox fut, akkor a böngészőben nincsen hang. Csodás. (Ennek az okára még nem sikerült rájönnöm, de a hanggal nem ez az elsó disztribúció ami megszívat: a Feistyvel is sokat szívtam, bár abban a gépben annó két hangkártya volt, és tipikusan az egyik az egyiken, a másik a másikon szólt, ha két hangforrás volt egyszerre, de a Google segítségével azt a problémát megoldottam).
És akkor még persze megemlíteném, hogy a pdf-olvasó Pgdwnra nagyjából 2/3-ad képernyőképet ugrik csak, minden váltás után keresni kell a bekezdést, ahol tartottam. Szerencsére ezt az igazán jó KPDF megoldotta.
Végül néhány záró gondolat: a fentiek nagy (talán teljes) része az én hibám lehet, bizonyára csomó minden abból származik, hogy az Ubuntu fejlesztői is szívni kénytelenek a zárt driverek miatt (pl. a videokártyás történet) de nem hiszem, hogy kevésbé értenék a számítógéphez, mint egy átlagos felhasználó. Egészen egyszerűen az Ubuntu sincsen még azon a szinten, mint a Windows, hogy kiveszed a dobozból a lemezt, feltelepíted, max. driverfrissítés és mehet.
Ellenben egy csomó dologban jobb és kényelmesebb, például a desktop vagy a merevlemez-kezelés, a pendriveot gyorsan és szépen felcsatolja, stb. A médialejátszói is jók, az Openoffice-t már megszoktam és megszerettem, az még szerencsére 2.4-es, még megbánhatom ezt a kijelentést a 3.0 kapcsán, a Firefoxhoz is felraktam a kiegészítőket. Szóval egyelőre nem szaladok vissza tiszta Windows környezetbe.
Szóval jó móka a Linux meg vannak nagyon szép tulajdonságai, de azért átlagembernek kizárólagos desktopnak kell hozzá bátorság.
Egyébként jelenleg ilyen a látszat:
A kép egyébként a Nine Inch Nails (Trent Reznor) munkája, és CC-BY-NC-SA (US, asszem a 3.0-s változata) alatt vihető (szemben a blog többi részével, amely ugye oldalt látható - és akkor adtunk a jogszerűségnek is).
És akkor arról már ne is beszéljünk, hogy van egy kb. 9 gigás szabad partícióm, meg egy eredeti, tuti desktop-ready Opensolaris CD a gép mellett.
