Megpróbálom megspórolni az aktuális köröket arról, hogy az index vajh megint miért nem néz utána, hogy miről ír, láthatólag úgy is reménytelen erről írni (egyébként már nem olvasok indexet, a cikk a kultip blogon keresztül jött szembe, ami viszont egy érdekes kísérlet). Legyen inkább szó arról, hogy miért tűnik nagyobbnak az ACTA füstje, mint a lángja.
Alapvetően azt kell tudni az ACTA-ról, hogy annak egyik fő fókusza lesz csak a szerzői jogi jogsértések elleni harc, legalább ilyen kiemelt szerepet játszik majd a sokkal kevésbé izgalmas hamisítás elleni küzdelem. A most kikerült fejezet igazából csak nagyon röviden tartalmaz nagyon kevés részletet. Egyetlen aggasztó lábjegyzettől eltekintve azonban jelen formájában az ACTA e fejezete nem hoz változást. Még egyszer: nem változtat semmin, semmilyen értelemben. Ez mindenki számára egyértelmű, aki nyomokban ismeri a magyar és a nemzetközi, valamint az uniós joganyagot.
Ami az indexnél 'a szolgáltató a hibás' az a szöveg szerint csak annyi, hogy a harmadik fél felbújtására, biztatására elkövetett szerzői jog és szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése esetén a harmadik fél ellen is biztosítva vannak a polgári jogi fellépés lehetőségei. Ez elsőre keménynek tűnhet, de nagyon sok esetben csak a harmadik félnek minősülő szolgáltatót lehet elérni. Dióhéjban ez a 2. pont tartalma.
A következő pont (3.) pedig éppen azt írja elő, hogy bizonyos feltételek esetén ezeknek a szolgáltatóknak a felelősségét korlátozni kell (ami nem jelenti a mostani védekezési lehetőségeik csökkentését).
Emellett megtalálható még a technológiai korlátozó intézkedések szabályozása is.
Ha valaki felteszi a kérdést, hogy hol láttunk már hasonlót, akkor a válasz az, hogy bizony két uniós irányelvben, meg persze az ezt implementáló törvényekben. Vagyis ezek a pontok semmiféle változást, új kötelezettséget nem jelentenek jelen állapotukban.
Ami még izgalmasabb, hogy ez gyakorlatilag a DMCA csomagdeal nemzetköziesítése, aminek bizonyára kiemelt célja Kanada becserkészése.
(Az egy zavaró lábjegyzet pedig a 6., ami a jogsértő felhasználói tevékenységeknek egyetlen példáját hozza, a felhasználó számára nyújtott szolgáltatás megszakítását.)
A fentiek alapján ennek a célja leginkább az, hogy más országokra is kiterjesszék az eredetileg a DMCA-ben megjelent szabályozást (amivel lehet egyetérteni, ellenezni, de attól még nem új, az EU 2000-es, 2001-es irányelvekkel implementálta az eredetileg 1999-es DMCA-t, és kedvenc netes szolgáltatásaink működésének egyik alapkövét jelentik).
Azt egyébként könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy korábbi verziókban jóval keményebb dolgok voltak, amit nem utolsó sorban a külső nyomás miatt sikerült a kevésbé lelkes résztvevőknek felvizezni, és mindenképpen indokolt odafigyelni a történet folytatására, de ez így most nem jelent semmiféle új korlátozást (feltéve persze, ha valódi a kiszivárgott doksi).
Másfelől meg azt lehet látni, hogy nagyon nem megoldott az online környezetben a szerzői jogok kezelése. És ez nem csak a 'nagy' játékosoknak rossz, hanem gyakorlatilag mindenkinek, jó példa Konrád esete. Valamilyen formában vissza kell vinni az internetet a jogszerűség medrébe ha működő, sikeres szolgáltatásokat, kontentet akarunk, ugyanakkor ez döntően nem jogi kérdés, így jogi eszközökkel nem is oldható meg önmagában, sőt.
Persze a félreértésen alapuló hisztivel bizonyosan nem leszünk előbbre.
Ha valaki részletesebben kíváncsi a helyzetre, az általam látott legjobb elemzést az Ars Technica követte el.
