Régen volt ennyire izgalmas hónapunk a szerzői jogok védelme tekintetében, mint a szeptember, megint van pár dologm amiről érdemes beszélni. (A korábbi időszak talán legfontosabb fejleménye az volt, hogy az amerikai bírósági eljárásokban egyértelműen kiderült, hogy a polgári bizonyítási standardot meg lehet ugrani képernyőképekkel és egy-egy igazolt letöltéssel).
Egyrészt a franciáknál valódi three-strikes rule-t alkottak meg, amely a két figyelmeztetést követően ismét fájlcserén kapott felhasználókat az internetről való kitiltással, pénzbüntetéssel és börtönnel is fenyegetné. A különbség voltaképpen csak annyi, hogy a HADOPI ügynökség csak a figyelmeztetéseket küldené ki, a szankciókról pedig ugyan egy bíró döntene, de nem kontradiktórius eljárásban, hanem sokkal inkább egy a közigazgatási eljáráshoz hasonlító valamiben. Márpedig a szankciók nem kicsik: az internetről való egy éves kitiltás mellett akár 3 év börtönbüntetés és 300.000 € pénzbüntetés is kiszabható. A törvény további érdekessége, hogy büntetés szabható ki abban az esetben is, ha valaki nem követett maga el ugyan jogsértést, de az ő hálózatát felhasználva más igen: ebben az esetben 1.500 € és egy hónapos internetmegvonás a jussa az illetőnek (ebben a pillanatban és különösen a szöveg ismerete nélkül túl korai volna belemenni olyan kérdésekbe, hogy mi a helyzet a könnyen feltörhető WEP-pel, vagy például firmwarehiba esetén).
Viszonylag szervezett ellenállás alakul a törvénnyel szemben: úgy tűnik, az ellenzék és a La Quadrature jogvédő csoport is az Alkotmányossági Tanács elé akarja vinni, szerintük ugyanis a kormány által választott megoldás nem orvosol minden alkotmányossági aggályt.
Sokkal érdekesebb azonban annak a megoldásnak az átvétele, amelyet az Egyesült Államokban a statutory damage-val találtak ki, azaz hogy ne kelljen a fájlcsere ügyekben kárt bizonyítani, törvényileg rögzítenek egy eléggé nagy, elrettentő összeget. Ezt most még egyéb joghátrányokkal is bővítenék, az internet elvételével és akár börtönbüntetéssel is.
Ugyanakkor kétélű fegyvernek tűnik egyelőre az ilyesféle megoldások bevetése. A franciáknál úgy tűnik, hogy az ellenzék képviseli a törvény legalább is megváltoztatását, a svédeknél erre külön párt alakul, amint állítólag Nagy-Britanniában és Németországban is formálódik. A demokratikus politikai rendszerek képesek lehetnek kezelni ezeket a helyzeteket, míg egy adott párt elég sokat veszíthet a fiatalok körében a népszerűségéből.
A gyakorlati tapasztalatok alapján lehet majd csak többet mondani a törvényről. Meglátjuk.
