Gondolom az alapesetet már mindenki ismeri, a Vodafone twittben fricskázta meg a T mobile-t a hálózatuk problémáival kapcsolatban, majd adwords reklámot is alapozott a kiesésre, minek nyomán a cég elköszönt az egyébként Muellah felhasználónéven saját twitteruserrel is rendelkező Müller Tamástól. Viszonylag sok újság írt az esetről, a Webisztán pedig még aznap interjút is készített Tamással.
Előre kell bocsátanom, hogy bár találkoztam személyesen Müller Tamással, ekkor még nem sej ebben az ügyben nem tudok egyetérteni sem vele, sem a magyar web krémjével, és mindjárt ki is fejtem, miért. Ugyanakkor egy nagyon fontos momentumra felhívnám a figyelmet: vegyük észre, hogy Tamás eléggé professzionálisan kezelte a helyzetet - nem háborgott, tényszerűen beszámolt az esetről ugyan hh blogján, de ott sem mondott negatívat volt munkaadójáról. Azért ez nem kis tartást feltételez az embertől, én nem tudom, hogy meg tudtam-e volna állni, hogy alaposan beolvassak a korábbi munkaadómnak (és persze tegyük rögtön hozzá, hogy egyfelől ennek semmi értelme nem lett volna, vagyis egyértelműen ez volt a helyes magatartás, másfelől meg az indexorati megtette ezt önmagától).
Szóval akkor az esetről: tetszik, nem tetszik, be kell látni, hogy egy összetett, országos távközlőhálózatot üzemeltetni nem gyerekjáték. Nyilvánvaló, hogy mindenki igyekszik, hogy ne üssön be semmi, de ettől néha mégis megtörténik a baleset. Aljas lenne talán azzal példálóznom, hogy sokkal többet állnak a most oly nagy hangon okoskodó médiumok és szolgáltatások, mint a T-mobile, még akkor is ha sem a ráfordítás nem a szolgáltatás folytonosságához fűződő érték nem összemérhető. Ráadásul én még nem találkoztam komolytalan, meggondolatlan T-s mérnökemberrel, bár be kell vallanom a merítési mintám rendkívül csekély.
Én emellett nem látom, hogy a Vodafone új ügyfelekre tett volna szert az akcióval. Kevés embert láttam, aki az iPhone-ját elhajítva rohant volna a vicces mobilszolgáltatóhoz. Márkeépítésnek pedig nem feltétlenül kifizetődő, hiszen amit nyerni lehet a fiatalok között, azt könnyedén el lehet veszíteni ezzel az üzleti felhasználók körében. A mobilszolgáltatás egyértelműen nem FMCG, vagyis nem egyszeri eladásokra épülő valami, hanem tipikusan az ügyfelek hosszú szolgáltatóhoz kötésén és marasztalásán alapuló folyamatos szolgáltatás.
A dolog tanulsága számomra az, hogy nagyon kevesen értik egy multi működési rendjét, kultúráját. Amellett, hogy elég jól lehetne amellett érvelni, hogy a Vodafone adwords-reklámja jogsértő volt (ami egyébként például a hivatásszerűen marketinggel foglalkozó felháborodók körében sem merült fel), spontaneitásával ellentmond a Magyarország top reklámköltői közé tartozó, és a világ legnagyobb bevételével rendelkező mobilszolgáltatócsoport-lány magyar Vodafone minden bizonnyal létező vállalati policyjainak és kultúrájának. Bár nehezen tagadható, hogy erre mintha gyakoribb lenne a nonmanagement és a mismanagement, gyengébb a menedzsmenttudás, azért a multiknak átlalában mégis elég komoly működési szabályozásuk és szokásaik szoktak lenni, amelyek nem arról híresek, hogy harapnának a fiatalos, friss újdonságokra.
Nagyjából a végszó az, hogy van úgy, hogy bizonyos sztenderdek, kultúrák, viselkedésmódok nem kompatibilisek egymással, és ilyen esetekben hosszú távú kapcsolat nem alakulhat ki. Ha nem is egy ilyen ad-hoc 'jó ötletnek tűnt'-cselekedet miatt tragikus hirtelenséggel, de előbb-utóbb fel szoktak bomlani ezek az együttműködések, hacsak valamelyik fél nem változik meg rendkívüli módon.
Bízom benne (sőt arra számítok), hogy Tamás talál egy olyan állást, ahol munkaadója és saját közös megelégedettségére bontakoztathatja ki tehetségét, kreativitását. A Vodafone pedig megmarad mobilszolgáltatónak, még ha sokan emlegetik is ezt az esetet, nem várom, hogy komolyabb befolyással lenne az üzletére.
Disclaimer: a Vodához semmi közöm, nem ismerem a belső életüket sem, nem vagyok ügyfelük, nem is akarok az lenni, továbbá nem dolgozom mobilszolgáltatónál sem.
