Az Egyesült Államok Kongresszusa a copyright lobbyk "unszolására" most az egyetemeket veszi célba, jelenti az Ars Technika. Korábban volt szó róla, hogy megfelelőnek tartott és államilag dotált forgalomszűrő szoftverekkel látnák el az egyetemeket, de nem volt nagy a tolongás. A Harvard egyetem tanárai, Seltzer és Nesson, pedig egy cikkben hívták fel a figyelmet, hogy az egytemeknek mégsem kellene elvileg kívülálló fél szerepüket elcserélni a tanulóik ellen irányuló RIAA-akciókat támogató magatartásra.
"The University’s educational mission is broader than the RIAA’s demands. We don’t have all the answers either, but rather than capitulating to special interests, we should continue to search for fair solutions that represent the University’s mission, its students, and the law in a way that educates students to be leaders of the digital 21st century."
De persze soha nincs happy end, ahol a RIAA is érintett. A cikk szerint a Kongresszus szó szerint a RIAA és az MPAA (zenei és filmes jogvédők) kérdéseit küldte el 19 egyetemnek, köztük az UCLA-nak, a Duke-nak, a Columbianak is, megtámogatva a számonkérés szigorú igéretével. Néhány egyetem bedobta a törülközöt és a P2P blokkolását választotta, egyesek kivárnak. Remek stratégiának tűnik, ha egy társadalom a törpe kisebbség anyagi érdekeiért hajlandó feláldozni a jövőt. Mindenesetre egy kicsit megint rosszabb hely lett Amerika.
Pedig a dolog nem olyan bonyolult: a szerzői jogokat/copyrightot nem lehet az eddig megismert formában fenntartani. Egészen egyszerűen többé már nincsen a jogrendszer ellenőrzése alatt a terjesztés. Az amerikai szervek megakadályozhatják az amerikai terüketről induló cselekményeket, de az internet összeköti azt, amit a nemzeti jogrendszerek olyannyira szeretnének szétválasztani. És Kína meg Oroszország finoman szólva is eltérő szerzői jogi felfogást vall a magáénak.
Számtalan borulátó reakció született a Digg és a HD-DVD crack történetére ( pl. ld. itt és a Webisztán kommenteket), de ezek nem megfelelő irányból közelítik meg a kérdést. Nem látom, hogy a RIAA, az MPAA, a BSA, az ESA, az IIPA és egyebek működésének eredményeképpen nehezebb lenne hozzájutni bármihez is. A jogszerű felhasználás, na az nehezebb és korlátozottabb, de a technológia legyőzi a jogot. Hiába minden erőfeszítés, ha az alkalmatlan és selejtes technikai intézkedéseiket akarják megtámogatni a jogi védelemmel. A DRM szabályok kísérletet tesznek a technikai intézkedések védelmére, de továbbra sincsen olyan intézkedés a piacon, ami gondot okozna. És ha be akarnak perelni: oh come make my day, a bíróság előtt tisztázhatjuk, hogy vajon hatásos-e az a technikai intézkedés, amit a Google segítségével 5 perc alatt ki lehet iktatni mindenfajta előzetes felkészülés vagy ismeret nélkül (és ez is cak azért ennyi, mert még korán van).
Az Egyesült Államokban kialakult helyzetért nem kis mértékben az a felelős, hogy nem játszották le ezeket a meccseket, mert a jogi eljárás költségei iszonyatosak lettek volna. És a precedensrendszerben a korábbi döntések igencsak alakítják az utánuk születőket. Elég volt, hogy egy-két esetben megfutamodtak a bepereltek, a "jogvédők" meg ügyeltek arra, hogy ne szülessen ellenük szóló ítélet (azaz without prejudice, vagyis döntés nélkül ejtették az ügyeiket), és voila: kész az oktatási intézmények elleni támadás háttere.
Európában kicsit más a helyzet: egyfelől a lobbyk még mindíg sokkal gyengébbek, másfelől jobban elismert a közösségi tulajdon létjogosultsága, legalábbis a magántulajdonlás szelleme gyengébb, és nincs precedensrendszer sem. Ugyanakkor az amerikai lobbyk erős szövetségesre leltek az Európai Unióban, amit, megfelelő politikai közösség híján, meg lehet "győzni", és így születnek az olyan hülyeségek, mint az IPRED2.
De a konklúzióm nem változik: a digitális és az IRL világ nem válik el. Játszhatjuk, hogy jól megy a szerzői jogok érvényesítése, de ez nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy csak fizikai akciókkal lehetne, vagy egyáltalán kellene fellépni a jogszabályok ellen. Nem, mert egyfelől nincs esély a sikerre, másfelől nem akadályoznak semmiben. Ha a dolgok igy folytatódak, nem a technológiai realitás tűnik majd el, hanem csak egyre inkább domináns lesz, és a jog válik valami sajátosan szórakoztató, irreleváns jelenséggé. A jog lesz a digitális világ Győzike showja.
P.S. Nagyon érdekes, hogy gyakorlatilag nincsen olyan jövőképünk, amiben erre a kérdésre megszületett volna a válasz. Akit az ilyesmi szórakoztat, olvassa el Charles Stross: Accelerando c. regényét, amit 2005-ben Hugo-ra is jelöltek. Elég furcsa volt, de mindenképpen egyedi, és Creative Commons alatt is elérhető - sajnos csak angolul.
P.S. Vajon miért nem vagyok meglepődve, hogy Stross jóban van Cory Doctorowwal?
"The University’s educational mission is broader than the RIAA’s demands. We don’t have all the answers either, but rather than capitulating to special interests, we should continue to search for fair solutions that represent the University’s mission, its students, and the law in a way that educates students to be leaders of the digital 21st century."
De persze soha nincs happy end, ahol a RIAA is érintett. A cikk szerint a Kongresszus szó szerint a RIAA és az MPAA (zenei és filmes jogvédők) kérdéseit küldte el 19 egyetemnek, köztük az UCLA-nak, a Duke-nak, a Columbianak is, megtámogatva a számonkérés szigorú igéretével. Néhány egyetem bedobta a törülközöt és a P2P blokkolását választotta, egyesek kivárnak. Remek stratégiának tűnik, ha egy társadalom a törpe kisebbség anyagi érdekeiért hajlandó feláldozni a jövőt. Mindenesetre egy kicsit megint rosszabb hely lett Amerika.
Pedig a dolog nem olyan bonyolult: a szerzői jogokat/copyrightot nem lehet az eddig megismert formában fenntartani. Egészen egyszerűen többé már nincsen a jogrendszer ellenőrzése alatt a terjesztés. Az amerikai szervek megakadályozhatják az amerikai terüketről induló cselekményeket, de az internet összeköti azt, amit a nemzeti jogrendszerek olyannyira szeretnének szétválasztani. És Kína meg Oroszország finoman szólva is eltérő szerzői jogi felfogást vall a magáénak.
Számtalan borulátó reakció született a Digg és a HD-DVD crack történetére ( pl. ld. itt és a Webisztán kommenteket), de ezek nem megfelelő irányból közelítik meg a kérdést. Nem látom, hogy a RIAA, az MPAA, a BSA, az ESA, az IIPA és egyebek működésének eredményeképpen nehezebb lenne hozzájutni bármihez is. A jogszerű felhasználás, na az nehezebb és korlátozottabb, de a technológia legyőzi a jogot. Hiába minden erőfeszítés, ha az alkalmatlan és selejtes technikai intézkedéseiket akarják megtámogatni a jogi védelemmel. A DRM szabályok kísérletet tesznek a technikai intézkedések védelmére, de továbbra sincsen olyan intézkedés a piacon, ami gondot okozna. És ha be akarnak perelni: oh come make my day, a bíróság előtt tisztázhatjuk, hogy vajon hatásos-e az a technikai intézkedés, amit a Google segítségével 5 perc alatt ki lehet iktatni mindenfajta előzetes felkészülés vagy ismeret nélkül (és ez is cak azért ennyi, mert még korán van).
Az Egyesült Államokban kialakult helyzetért nem kis mértékben az a felelős, hogy nem játszották le ezeket a meccseket, mert a jogi eljárás költségei iszonyatosak lettek volna. És a precedensrendszerben a korábbi döntések igencsak alakítják az utánuk születőket. Elég volt, hogy egy-két esetben megfutamodtak a bepereltek, a "jogvédők" meg ügyeltek arra, hogy ne szülessen ellenük szóló ítélet (azaz without prejudice, vagyis döntés nélkül ejtették az ügyeiket), és voila: kész az oktatási intézmények elleni támadás háttere.
Európában kicsit más a helyzet: egyfelől a lobbyk még mindíg sokkal gyengébbek, másfelől jobban elismert a közösségi tulajdon létjogosultsága, legalábbis a magántulajdonlás szelleme gyengébb, és nincs precedensrendszer sem. Ugyanakkor az amerikai lobbyk erős szövetségesre leltek az Európai Unióban, amit, megfelelő politikai közösség híján, meg lehet "győzni", és így születnek az olyan hülyeségek, mint az IPRED2.
De a konklúzióm nem változik: a digitális és az IRL világ nem válik el. Játszhatjuk, hogy jól megy a szerzői jogok érvényesítése, de ez nem igaz. Mint ahogy az sem, hogy csak fizikai akciókkal lehetne, vagy egyáltalán kellene fellépni a jogszabályok ellen. Nem, mert egyfelől nincs esély a sikerre, másfelől nem akadályoznak semmiben. Ha a dolgok igy folytatódak, nem a technológiai realitás tűnik majd el, hanem csak egyre inkább domináns lesz, és a jog válik valami sajátosan szórakoztató, irreleváns jelenséggé. A jog lesz a digitális világ Győzike showja.
P.S. Nagyon érdekes, hogy gyakorlatilag nincsen olyan jövőképünk, amiben erre a kérdésre megszületett volna a válasz. Akit az ilyesmi szórakoztat, olvassa el Charles Stross: Accelerando c. regényét, amit 2005-ben Hugo-ra is jelöltek. Elég furcsa volt, de mindenképpen egyedi, és Creative Commons alatt is elérhető - sajnos csak angolul.
P.S. Vajon miért nem vagyok meglepődve, hogy Stross jóban van Cory Doctorowwal?
