Amikor elhatároztam, hogy digitálisan is megszerzem az igazolványképemet, még nem tudtam, mibe fogok keveredni. Két vidéki megyei jogú városban próbálkoztam (Pécs és Veszprém).
Az, hogy Pécs mennyire le van maradva a jelentől, sok mindenben tetten érhető, ez az egyik. A legtöbb fényképész még a Polaroid jellegű technológiát használja, ami nyílván a kereslethez igazodik (azaz kicsi az igény a digitális képkészítésre). De én nem adtam fel.
Az első helyen egy kedves hölgy közölte, a kép 4 db 800, ami oké, és potom egy ezresért CD-re is írja (azt nem mertem megkérdezni, hogy anyagköltséggel együtt annyi, vagy ez csak a munkadíj) a kolleganője, ha visszajön valahonnan. A pendrive-ot nem szeretik. Oh well.
A következő három helyen nem használtak digitális technikát, végül kb. egy órányi keresgélés (gyakorlatilag a belváros átvizsgálása) után az Árkádban sikerült megoldani, 300 CD-vel együtt (meg még kb. 800 a kép) (még mindig rablás, de mindegy).
Veszprémben is hasonló a hozzáállás. Az első helyen 900 a négy kép, 900 pendrivera, kombinálva pedig 0 forintos engedménnyel 1800. Hmm, ennyire azért csak nem látszom baleknak. Mondjuk a témát rövidre zárta, hogy a kedvenc üzletemben sikerült 800-ért kombinálva (diákár).
Az egészben az a tanulságos, hogy egy egészen egyszerű technikai műveletért (feldobni a pendrive-ra) van pofájuk elkérni ennyit, és persze ezen végül ők is vesztenek: most egy vásárlót, és lassan meg az ügyfélkörüket - remélem.
