Az elmúlt néhány év alatt elég egyértelművé vált, hogy komoly gondok vannak az Egyesült Államok szabadalmi rendszerével. Dióhéjban minden szirre-szarra szabadalmat adtak. Ez a gyakorlat mára beérett, nem kevés fejtörést okozva a részvevőknek.
Az egész valahol ott kezdődött, hogy az innováció mérése elég nehéz dolog, ellenben a bejegyzett szabdalmak száma egy adat, összehasonlítható, meg lehet grafikont is csinálni. Persze mindenki szereti a felfelé ívelő grafikonokat (Magyarországon a Fidesz évértékelő füzetecskéje honosította meg az igazán látványos grafikon műfaját, valamikor az ezredforduló környékén), így mindeki a szabadalmak növekvő számát szerette volna látni általában. Az USA bővitette a szabadalmazható tárgyak körét is, többek között a szoftverekkel. Viszont csökkentették, vagy nem növelték a szabadalmi hivatal (USPTO) forrásait.
Ez azután legalább is elég felületes vizsgálatokra adott csak időt, a szabadalmazhatóság három feltétele (legyen új megoldás, legyen feltalálói tevékenység eredménye és iparilag alkalmazható, avagy másképpen legyen új, nem nyílvánvaló és hasznos, eltérőek a terminológiák).
Ennek nemkivánatos mellékhatásai egyre durvábbak lettek. Egyes (jogi) cégek olyan lejárófélben lévő (a védettség ideje 25 év) szabadalmakat vásároltak meg, amelyek eléggé tágan voltak megfogalmazva ahhoz, hogy sok új megoldásra is kiterjedjenek, és perekkel próbálták meg anyagi haszonra váltani. Volt, hogy az eredeti birtokosok indítottak pereket, például a Microsoft elleni per is ilyen, igencsak komoly pénzekre hajtva, amelyhez persze a valóságban nem sok közük lenne.
Most már mindenki elismeri a reform szükségességét, például, a USPTO elnöke is. A ZDNet vezérblogja szerint: "Az innováció és a versenyképesség mértéke nem a szabdalmak száma, hanem azok színvonala" - mondta Jon Dudas.
