Caracalla blogja

Aki követi valamennyire a RIAA mozgolódását, az tisztában van az amerikai felsőoktatási intézmények ellen idított hadjáratukkal (aki eddig nem: a Recording Industry vs. The People blog foglakozik vele rendszeresen, plusz egy leírás a RIAA tipikus eljárásáról, a legújabb forduló kezdete). A dolog azonban nem alakult jól, mert nem igazán akartak együttműködni az intézmények, és jogi problémák is akadtak.

De mindenre van megoldás! Államilag finanszírozott filter szoftverekkel akarják ellátni a felsőoktatási intézményeket (ezeket a censorware-k közé sorolhatjuk, bővebben Seth Finkelstein írásai (ő harcolta ki a censorware exemptiont, a DMCA TPM-eket védő intéázkedései szerint megengedhető,3 évenként felülvizsgált kivételek, azaz mikor feltörhető a technikai védelem jogszerűen, btw. 2006-ban megszűnt, Magyarországon meg soha nem is volt.)  és az EFF oldalán), amelyet mondjuk a ZDNet editorialban húz le. Tipikusan kiöntik a vizzel a gyereket, hiszen a szellemi javak esetében nincs tulajdonjog, azaz illegális példányról is lehet jogszerű másolatot készíteni elméletileg, míg a lopott javakon nem lehet tulajdonjogot szerezni. Másrészt meg elképzelhető, hogy oktatási vagy kutatási célból jogszerű lenne a hozzáférés.

Az amerikai copyrigth lobby nagyon régi technikája, hogy ha nem sikerül elérni a vágyaik bírói úton való kikényszerítését, akkor jön a törvényhozás. És itt tipikusan ellensúly nélkül jelenik meg a gazdasági erőforrásokkal bőven ellátott, szervezett üzleti érdek, mivel nincs hasonló lobbyereje a közérdekű felhasználásnak. Így tűnnek el a közös szellemi javaink.
És most adjunk hálát az Artisjusért, és azért, hogy a RIAA még nem tette be hozzánk a lábát.
 
BTW kötőhártyagyulladás miatt csak a "legkritikusabb" dolgoról kerül fel valami egy darabig.