Na jó, igazából csak a Techbázis. Elsőként nézzük a jó példát. Itt van ez a cikk, amely a Linux közigazgatási - hát, mondjuk úgy, ld. lejjebb - bevezetésével foglalkozik. Remek, körüljárja a témát, és megszólaltatja a feleket.
Elsőként el kell olvasni ezt a pdf-et. Dr. Futó Iván egy oldalban magyarázza, hogy a jogizés szoftverek olcsóbbak, mint a nyílt forráskódúak és pénzkidobás lenne használni azokat. Kevés dolog van, amit Rátonyi nem írt meg a válaszként is felfogható cikkében, az egyik, hogy milyen aljas szómágiát használ a szerző, amikor egy jelentős mértékben jogászoknak célzott lapban a zárt forráskódú szoftvereket elnevezi jogvédett szoftvernek (én inkább a jogfenntartottat javasolnám: vö: "minden jog fenntartva"), ami sugallja, hogy a másik nem az, nem látom akadályát, hogy a továbbiakban nevezzük mondjuk terrorista szoftvernek. Utána kis bazározás-katedrálisozás következik, majd a stabil programverziók problémája, és érintőlegesen a forking kérdése. Ellenben megtudjuk, hogy a jogfenntartott szoftver a béta változattól kezdve maga a paradicsom, és a Windowsnak sem voltak service packjai. Utána jön a TCO mágia, amely csúcsa a MSFT "Get the Facts" kampánya volt, amely végén a redmondiaknak kellett a tényeket beszerezniük a hardverkörnyezet költségét illetően. Futó Iván cikke tökéletes példája annak, amikor valaki arra kényszerül, hogy szakmáján kívüli dolgokban fogalmazzon meg laikusként álláspontot, és nincsen egy-két éve felkészülni. Pedig megpróbálta. Igazából érdemes Rátonyi cikkét végigolvasni, egyetlen kérdést vetek még fel, ez pedig az ún. migration project.
Elég brutális tévedés azt hinni, hogy a Linux bevezetésének első lépése a telepítés. Az egész egy projekt: tervezéssel, tesztekkel, továbbképzésekkel, dokumentációkkal, és a megfelelő programok megkeresésével vagy megírásával. És fel kell készíteni a leendő felhasználókat is, különben kudarc lesz.
Nem(csak) azért kell végre hazánknak is migration projectet végezni, hogy legyen Linux a közigazgatásban, legalább olyan fontos, hogy legyen néhány ember aki gyakorlatot szerez egy ilyen levezénylésében. Megkockáztatom, ma ilyenek nincsenek. Vannak remek programozók, rendszergazdák, stb. de nincsenek az átállást levezetni képes emberek. És alapvetően rendezi majd át a TCO kérdését, amikor a Vistahoz kell új hardvert beszerezni.
Gondolom (remélem), hogy ezek azért általában elég nyílvánvalóak. Itt egy példa, ami egy tízéves átmeneti folyamat kereteit mutatja be Kanadában, nagyon tanulságos. És még annyit, általában az önkormányzatoknál indul meg egy ilyen folyamat, és ez az egész az alternatívákról is szól, például, hogy mennyivel csökkenhetnek a MSFT licencdíjai egy induló migration project hatására. És ez sincs benn a TCO-számításokban.
És itt a rossz példa a Techbázisból. Leáldozóban a zenei másolásvédelem kora.
Idézetek:
"A három betűs rövidítés egy láthatatlan szoftverréteget jelöl, amely a letöltött zenefájlra épül, és megszabja, mit lehet csinálni vele:"
Nem csak zene, nem láthatatlan.
"...a szerzői jogtulajdonosok mindig is irtóztak a tartalom másolásának bárminemű lehetőségétől."
Mwuhaha. Történelem: középkori kódexmásolás.
"Ha belegondolunk, tényleg elég furcsa, hogy olyan terméket kapunk a pénzünkért, amivel nem csinálhatunk azt, amit akarunk. Ha a boltban megvesszük a CD-t, akkor szabadon hozhatjuk-vihetjük, átmásolhatjuk kazettára, begrabbelhetjük a PC-nkre, bár bizonyos újabb albumokat ugyancsak másolásvédelemmel látnak el."
Itt a szerző konzekvensen összekeveri a jogi és technikai szabadságot. Gyakorlatilag nincs olyan termék, amivel azt csinálunk, amit akarunk. Igazából fel kellene fedezni, hogy mi az igazi különbség a CD meg az mp3 között.
"Larry Lessig azt mondja: a digitális világban a használat egyenlő a másolással - hát jogilag is adjuk meg rá a lehetőséget. A CC-licenc lényege az, hogy az alkotó részletesen megszabhatja, mit enged meg a felhasználónak, vagyis szerzői joga egy részéről lemond."
Oh my God! A CC egy licencrendszer, egy MINTA, amely segít a napjaikat nem Szerzői jogról szóló törvény böngészésével töltő alkotóknak abban, hogy viszonylag egyszerűen meghatározzák a műveik felhasználásának feltételeit. De igazából a CC behatárolja a választási lehetőségeidet ahhoz képest, ha tudsz írni egy felhasználói (vagy másképpen licenc) szerződést Te magad.
Fontos cikk kedvenc témámban, de vannak benne tévedések. Ja, és a CD is digitális, nem pedig analóg. Itt kimondottan az Internet, mint világméretű terjesztőhálózat kérdése van a középpontban. És mindezek mellett sok fontos dolgoról ír a szerző, pl. hogy a kalózkodás az lehet promóció és hasonlók. Kár érte.
Íme egy brilliáns példa, hogy hogyan kapcsoljunk össze két nem túl közeli dolgot. De azt hiszem, a kontraszt érzékelteti a Techbázis színvonalát is (és ez kivételesen nem kritikaként értendő).
Elsőként el kell olvasni ezt a pdf-et. Dr. Futó Iván egy oldalban magyarázza, hogy a jogizés szoftverek olcsóbbak, mint a nyílt forráskódúak és pénzkidobás lenne használni azokat. Kevés dolog van, amit Rátonyi nem írt meg a válaszként is felfogható cikkében, az egyik, hogy milyen aljas szómágiát használ a szerző, amikor egy jelentős mértékben jogászoknak célzott lapban a zárt forráskódú szoftvereket elnevezi jogvédett szoftvernek (én inkább a jogfenntartottat javasolnám: vö: "minden jog fenntartva"), ami sugallja, hogy a másik nem az, nem látom akadályát, hogy a továbbiakban nevezzük mondjuk terrorista szoftvernek. Utána kis bazározás-katedrálisozás következik, majd a stabil programverziók problémája, és érintőlegesen a forking kérdése. Ellenben megtudjuk, hogy a jogfenntartott szoftver a béta változattól kezdve maga a paradicsom, és a Windowsnak sem voltak service packjai. Utána jön a TCO mágia, amely csúcsa a MSFT "Get the Facts" kampánya volt, amely végén a redmondiaknak kellett a tényeket beszerezniük a hardverkörnyezet költségét illetően. Futó Iván cikke tökéletes példája annak, amikor valaki arra kényszerül, hogy szakmáján kívüli dolgokban fogalmazzon meg laikusként álláspontot, és nincsen egy-két éve felkészülni. Pedig megpróbálta. Igazából érdemes Rátonyi cikkét végigolvasni, egyetlen kérdést vetek még fel, ez pedig az ún. migration project.
Elég brutális tévedés azt hinni, hogy a Linux bevezetésének első lépése a telepítés. Az egész egy projekt: tervezéssel, tesztekkel, továbbképzésekkel, dokumentációkkal, és a megfelelő programok megkeresésével vagy megírásával. És fel kell készíteni a leendő felhasználókat is, különben kudarc lesz.
Nem(csak) azért kell végre hazánknak is migration projectet végezni, hogy legyen Linux a közigazgatásban, legalább olyan fontos, hogy legyen néhány ember aki gyakorlatot szerez egy ilyen levezénylésében. Megkockáztatom, ma ilyenek nincsenek. Vannak remek programozók, rendszergazdák, stb. de nincsenek az átállást levezetni képes emberek. És alapvetően rendezi majd át a TCO kérdését, amikor a Vistahoz kell új hardvert beszerezni.
Gondolom (remélem), hogy ezek azért általában elég nyílvánvalóak. Itt egy példa, ami egy tízéves átmeneti folyamat kereteit mutatja be Kanadában, nagyon tanulságos. És még annyit, általában az önkormányzatoknál indul meg egy ilyen folyamat, és ez az egész az alternatívákról is szól, például, hogy mennyivel csökkenhetnek a MSFT licencdíjai egy induló migration project hatására. És ez sincs benn a TCO-számításokban.
És itt a rossz példa a Techbázisból. Leáldozóban a zenei másolásvédelem kora.
Idézetek:
"A három betűs rövidítés egy láthatatlan szoftverréteget jelöl, amely a letöltött zenefájlra épül, és megszabja, mit lehet csinálni vele:"
Nem csak zene, nem láthatatlan.
"...a szerzői jogtulajdonosok mindig is irtóztak a tartalom másolásának bárminemű lehetőségétől."
Mwuhaha. Történelem: középkori kódexmásolás.
"Ha belegondolunk, tényleg elég furcsa, hogy olyan terméket kapunk a pénzünkért, amivel nem csinálhatunk azt, amit akarunk. Ha a boltban megvesszük a CD-t, akkor szabadon hozhatjuk-vihetjük, átmásolhatjuk kazettára, begrabbelhetjük a PC-nkre, bár bizonyos újabb albumokat ugyancsak másolásvédelemmel látnak el."
Itt a szerző konzekvensen összekeveri a jogi és technikai szabadságot. Gyakorlatilag nincs olyan termék, amivel azt csinálunk, amit akarunk. Igazából fel kellene fedezni, hogy mi az igazi különbség a CD meg az mp3 között.
"Larry Lessig azt mondja: a digitális világban a használat egyenlő a másolással - hát jogilag is adjuk meg rá a lehetőséget. A CC-licenc lényege az, hogy az alkotó részletesen megszabhatja, mit enged meg a felhasználónak, vagyis szerzői joga egy részéről lemond."
Oh my God! A CC egy licencrendszer, egy MINTA, amely segít a napjaikat nem Szerzői jogról szóló törvény böngészésével töltő alkotóknak abban, hogy viszonylag egyszerűen meghatározzák a műveik felhasználásának feltételeit. De igazából a CC behatárolja a választási lehetőségeidet ahhoz képest, ha tudsz írni egy felhasználói (vagy másképpen licenc) szerződést Te magad.
Fontos cikk kedvenc témámban, de vannak benne tévedések. Ja, és a CD is digitális, nem pedig analóg. Itt kimondottan az Internet, mint világméretű terjesztőhálózat kérdése van a középpontban. És mindezek mellett sok fontos dolgoról ír a szerző, pl. hogy a kalózkodás az lehet promóció és hasonlók. Kár érte.
Íme egy brilliáns példa, hogy hogyan kapcsoljunk össze két nem túl közeli dolgot. De azt hiszem, a kontraszt érzékelteti a Techbázis színvonalát is (és ez kivételesen nem kritikaként értendő).
