Megbocsáthatatlan módon tévét néztem, és egyes csatornákon mindennapos reklám a "töltsd le a csengőhangot és menő leszel", és bár nem hiszem, hogy én lennék a célközönség (a mobilom most töltötte be a hetet, és nincs okom, hogy lecseréljem), de mindig is érdekelt, hogy ez végül is mi. Így ellátogattam a Jamba nevezetű oldalra (linket nem adok, akit érdekel, talán megtalálja), amely még a tisztességesebbek közül való. Egyrészt elég rég üzemel már, van mindenféle szabályzatuk is, és nagy nehezen az áraikra is lehet utalást találni. Durván egy ezresért már "élvezhető" is a változó hosszúságú csengőhang. És ezzel be is léptünk a Jamba clubba, ami gondolom gimiben nem hangzik rosszul. Utána jönnek lemondásig a termékek, de itt már szóba kerül a wap is, amihez nem értek, ilyen kis időre, ami hátravan meg már nem is érdemes... Bizonyosan menő dolog erotikus háttérképeket mobilra tölteni, csak aztán nem lehet kirakni az asztalra nyilvánosan - másrészt meg az emberi test dologszerű ábrázolását én a magam részéről nem tartom helyesnek.
De ami igazán megragadott, hogy itt voltaképpen abból csinálnak üzletet a különböző vállalkozások, hogy a mobiltelefonok egy kis zárt kertet alkotnak, és nem lehet egyszerűen mondjuk számítógépről átteni zenét meg képeket - és nem is kis összegeket. Azonnal Winer egy podcastja ugrott be, amiben arról beszél, hogy az iPod és társai(és ez igaz az iPhone-ra is) zártsága mennyire hátrányos a felhasználókra. Aki ilyen csengőhangot rendel - feltéve, hogy ismeri és rendelkezik a zenével - azért fizet, mert nem tudja maga átmásolni a mobiljára - és ez attól függetlenül igaz, hogy milyen a mobil operációs rendszere. Nincs összehasonlítási alapon, de mintha itthon kimodottan erős lenne a mobil kultúra - az én izlésemnek mindesetre.
De bizzunk a szép jövőben, és abban, hogy előbb-utóbb kialakul egy általános hálózat, amire mindenféle eszköz kapcsolódni fog, és az ilyen rablólovagokat eltűnteti a megerősödő királyi hatalom.
Ezzel szemben igencsak fennáll a veszélye, hogy az "utak" nem egységes és semleges tulajdonban lesznek, hanem szétszabdalva magántulajdonba kerülnek (ala feudális széttagoltság). És az ezzel szemben fellépő tartalomszolgáltató cégek, amelyek a nyitott hálózatra építik a tevékenységüket - gyakorlatilag az összes szoftvercég és a Google, online médiák, etc. - foggal körömmel küzdenek ez ellen, de azért a telkók oddsai jobbak. Erről is szól az oldalsó linkek között már megjelent angol nyelvű jövőkép Bodó Balázs tollából. Ezzel csak egy módon lehet szembeszállni: ha államilag építjük vagy felvásároljuk a hálózatot, a fizikai infrastruktúrát (elméletileg ez persze lehetséges civil szervezet keretében is). Kár, hogy az államunk olyan, mint egy olcsó és buta lotyó. Egyébként elképzelhetőnek tarom, hogy ez lesz az a tényező, ami az Egyesült Államok jelentőségének legalább is relatív csökkenését hozza: az üzlet számára jobb lehet az államilag cenzúrázott és tulajdonolt hálózat, amennyiben az megoldja a spam problémát és lehetővé teszi közérdekek érvényesítését is, nem is beszélve a felnőtt tartalmak brutálisan társadalomromboló hatásának korlátozásáról - és igen, ez Kínára és Oroszországra vonatkozik, de Európa felemelkedését is hozhatja, mint az ideális középútét - de azért ez még leginkább egy kósza gondolat.
És addig is itt vannak nekünk a csengőhangjaink és a finoman meztelen ázsiai mobilszépségek.
De ami igazán megragadott, hogy itt voltaképpen abból csinálnak üzletet a különböző vállalkozások, hogy a mobiltelefonok egy kis zárt kertet alkotnak, és nem lehet egyszerűen mondjuk számítógépről átteni zenét meg képeket - és nem is kis összegeket. Azonnal Winer egy podcastja ugrott be, amiben arról beszél, hogy az iPod és társai
De bizzunk a szép jövőben, és abban, hogy előbb-utóbb kialakul egy általános hálózat, amire mindenféle eszköz kapcsolódni fog, és az ilyen rablólovagokat eltűnteti a megerősödő királyi hatalom.
Ezzel szemben igencsak fennáll a veszélye, hogy az "utak" nem egységes és semleges tulajdonban lesznek, hanem szétszabdalva magántulajdonba kerülnek (ala feudális széttagoltság). És az ezzel szemben fellépő tartalomszolgáltató cégek, amelyek a nyitott hálózatra építik a tevékenységüket - gyakorlatilag az összes szoftvercég és a Google, online médiák, etc. - foggal körömmel küzdenek ez ellen, de azért a telkók oddsai jobbak. Erről is szól az oldalsó linkek között már megjelent angol nyelvű jövőkép Bodó Balázs tollából. Ezzel csak egy módon lehet szembeszállni: ha államilag építjük vagy felvásároljuk a hálózatot, a fizikai infrastruktúrát (elméletileg ez persze lehetséges civil szervezet keretében is). Kár, hogy az államunk olyan, mint egy olcsó és buta lotyó. Egyébként elképzelhetőnek tarom, hogy ez lesz az a tényező, ami az Egyesült Államok jelentőségének legalább is relatív csökkenését hozza: az üzlet számára jobb lehet az államilag cenzúrázott és tulajdonolt hálózat, amennyiben az megoldja a spam problémát és lehetővé teszi közérdekek érvényesítését is, nem is beszélve a felnőtt tartalmak brutálisan társadalomromboló hatásának korlátozásáról - és igen, ez Kínára és Oroszországra vonatkozik, de Európa felemelkedését is hozhatja, mint az ideális középútét - de azért ez még leginkább egy kósza gondolat.
És addig is itt vannak nekünk a csengőhangjaink és a finoman meztelen ázsiai mobilszépségek.
Update: Ezt kicsit benéztem, úgy tűnik, az iPhone engedi, hogy alkalmazásokat írjanak rá, nyílván azokat fel is lehet majd juttatni rá, bár - kisördög - csak javascriptet lehet használ, ami Safaris dobozokban fog futni - mondja Rupert Goodwin.
Update II. : Eljött a kettőt hátra egyet előre megoldás második fele: Az iPhone-ra - bár ez a fentiből is egyértelmű lehet - harmadik fél csak javascript alapú webes alkalmazást (vö: web2.0) írhat. Azért ez eléggé messze van a nyitott, programozható eszköztől.
