Mert az a helyzet, hogy az internetet a reklám működteti. A figyelemgazdaságtan, vagy szándékgazdaságtan arra mutat rá, hogy a fogyasztók egyben vásárlók is még ha nem is közvetlenül fizetnek. Igaz ez az Iwiwre, az Indexre meg még ki tudja mi mindenre. És kissé szarkasztikusan tegyük rögtön hozzá: a "figyelem gazdaság" és a gazdaság kapcsolatát az Adwords és társai teremtik meg.
Mindezek után nem meglepő, hogy az életünket egyre jobban elönti a reklám. Még szerencsésebbek azok az esetek, amikor legalább tudjuk, hogy reklámmal állunk szemben, de ezen kívül mindenféle termékelhelyezések filmekben vagy termékleírásnak álcázott splogok is támadnak. És ez nemcsak online probléma: mindegyik főútunk mellett tele van a széle hirdetőtáblákkal, amint a városaink vizuális képét is ez határozza meg egyre inkább.
Mindezek mellett kulcsfontosságú kérdés, hogy a reklámok nem jók. Vagyis rosszak, megtévesztőek, hamisak, buták, unalmasak. És nemcsak tudatosan hatnak, hanem tudat alatt is.
Persze minden ellen lehet védekezni. Az első lépés annak felismerése, hogy a marketinges ellenség, aki meg akarja hódítani a személyes életünket, meg akarja ismerni a személyes adatainkat, hogy tegyen egy visszautasíthatatlan ajánlatot. A termék gyártójával a viszonyunk már ambivalensebb, mert elméletileg nem kizárt, hogy meg akarjuk venni, de ezt nem kell feltétlen az orrunk alá dörgölni, és valami hasonló a helyzet a reklám hordozójával is. Persze eléggé nehéz konzekvensen emlékezni erre, és eszerint cselekedni.
Bizonyos esetekben a marketinges a barátunk, különösen a butábbik fajta. Mert van úgy, hogy az ember meglát egy terméket valahol, és megtetszik, de aztán beugrik, hogy ebben is van olyan bifidusz egyensúlyguard és ezzel megtakarít nekünk egy vásárlást. Vagyis egy reklámmal elidegenít az eladni szánt terméktől, mert ugye aki keményen játszik...
Ha nagyjából elkerülhetjük a hirdetés és a valódi tartalom összemosását, talán döntetlenre menthető a meccs. Aki olvasott már számítógépes játékról suóló kritikát, érti miről beszélek. De ettől még nem tetszik.
És egyébként pillanatnyilag a hirdetések testreszabása a legfőbb oka annak, hogy privacy-párti vagyok.
UPDATE: Doc Searls néhány órája idézett a Cluetrain manifesto-ból, íme:
"Every one of us knows that marketers are out to get us, and we all struggle to escape their snares. We channel-surf through commercials; we open our mail over the recycling bin, struggling to discern the junk mail without having to open the envelope; we resent the adhesion of commercial messages to everything from sports uniforms to escalator risers.
We know that the real purpose of marketing is to insinuate the message into our consciousness, to put an axe in our heads without our noticing. Like it or not, they will teach us to sing the jingle and recite the slogan. If the axe finds its mark we toe the line, buy the message, buy the product, and don¹t talk back. For the axe of marketing is also meant to silence us, to make conversation in the market as unnecessary as the ox cart.
Ironically, many of us spend our days wielding axes ourselves. In our private lives we defend ourselves from the marketing messages out to get us, our defenses made stronger for having spent the day at work trying to drive axes into our customers¹ heads. We do both because the axe is already there, the metaphorical embodiment of that wedge Toffler wrote about -- the one that divides our jobs from our lives. On the supply side is the producer; on the demand side is the consumer. In the caste system of industry, it is bad form for the two to exchange more than pleasantries.
Thus the system is quietly maintained, and our silence goes unnoticed beneath the noise of marketing-as-usual. No exchange between seller and buyer, no banter, no conversation. And hold the handshakes.
When you have the combined weight of two hundred years of history and a trillion-dollar tide of marketing pressing down on the axe in your head, you can bet it¹s wedged in there pretty good. What¹s remarkable is that now there¹s a force potent enough to actually start loosening it."
