Néhány napon belül futottam bele több érdekes témába is.
Az első legyen mondjuk az Ann Harbor Chronicle börtönnaplója. Egy egykori elítélt írja meg börtönélményeit, teljesen naturalisztikusan, de egyáltalán nem szenzációhajhász. Érdemes elolvasni. Itthon valószínűleg sokkal rosszabb a helyzet, de a lényeg szerintem így is kijön belőle, pedig fizikai erőszak egyáltalán nem szerepel benne.
Kobayashi veti fel, hogy némi menedzsmentszemlélettel meg lehetne növelni az Alkotmánybíróság teljesítményét. Sok mindennel egyetértek, valamikori köztisztviselőként van némi fogalmam, hogy milyen a vezetői szemlélet az államigazgatásban, de teljes egészében nem tartom a piaci szemléletet adaptálhatónak, alapvetően azért mert az egyértelmű mérőszám nincsen meg (a teljesítményértékelés bevezetésekor tartott fejtágítón jól kijött mondjuk, hogy milyen amikor valaki hozzáértés nélkül akarja megváltani a világot, az meg egyenesen priceless lehetett, amikor Mesterházy Attila két hónap SZMM államtitkári tapasztalattal tartott fogyasztóvédelmi 'továbbképzést', sajnos ezen személyesen nem volt alkalmam részt venni).
Kobayashi mondanivalójának félig-meddig ellenpontja az angol Munkáspárt tanácsadó-megszállottsága. Amellett, hogy a teljesítmény nem javult a sok tanácsadástól, legalább drága volt. Nem lehet Albionban (sem) áthidalni a köz- és magánszféra közti különbséget pár öltönyös, jól megfizetett alakkal.
Végül, de nem utolsósorban érdemes elolvasni, hogy dióhéjban hogyan zajlik egy nagy IT projekt multi környezetben. Szinte már-már tanmese jellegű, ugyanakkor elég sok részlettel ahhoz, hogy írásként mindenképpen működjön.
