A CD Project Red (lengyel) feklesztőstúdiója állt elő két éve ezzel a játékkal, amelyet pár hete vettem meg az Impulse-on, és az év legjobb RPG-je volt nálam idén.
Talán nem túlzás azt állítani, hogy a legjobb RPG-k azok, amelyek mögött kialakult világkép áll. Bizonyos esetekben ezt mondjuk biztosítja a történelem (a Darklands egy nagyon jó példa erre, egyébként nem is értem, hogy miért nem csinálnak több történelmi rpg-t, pl. milyen fasza lenne egy böszörmény kereskedős rpg az árpádkorba helyezve?), máskor egy létező, alaposan megírt fantasy világ adja ezt - a Witcher esetében is ez a helyzet: Andrzej Sapkowski első könyvét például 2009-ben fordították és adták ki angolul, de 1986 óta írja az univerzumot. Ez talán a legjobb lehetőség: bár a játékos számára minden új, de mégis árnyalt, koherens és bonyolult a világ, amilyen kialakítása nyilván nem férne bele a legnagyobb játékok tervezésébe sem (különösen a szükséges idő miatt). Lényeg a lényeg, az Oblivion sztorija simán elbújhat a Witcher mellett.
Nagyon sokat jelent az is, hogy a Witcher sztorija sehol nem tartalmaz egyértelműen jó megoldást. A játékosnak olyan döntéseket kell hoznia - mint a valódi életben általában a morális döntéseknél - amelyeknél nincsen egyértelműen jó, például egyszer dönteni kell, hogy a feldühödött falusiak vagy az ártatlan boszorkány mellé állunk. Az egyik fél itt biztosan meghal, a falusiakat, akik kis hibával rendelkező emberek, nekünk kell megölni. Hasonló ehhez, amikor az elnyomott elf és törpe felkelők és a vallási fanatikus lovagok között kell dönteni. Ráadásul minden döntés eredménye bele van szőve a játékba
Eleve a főhősünk is érdekes: egy mágikus mutációkkal átalakított szuperember, Geralt, aki már egyszer meghalt és senki nem érti, hogyan támadt fel. Két kardunk van: egy acélkard az emberek ellen és egy ezüsttel alaposan bevont a mágikus szörnyek ellen. A szörnyek szintén egyediek, bőven elmozdulva az ork, gomblin, farkas, vámpír, stb. vonaltól, és egészen egyedi megoldásokat vonultat fel a játék. Emellett minden fegyverrek 3 különböző stílusban lehet harcolni, mindegyiknek külön grafikai megoldást csináltak.
A harc maga is izgalmas a játékban, és sehol nem válik Dungeon Lordsos unalmas hack'n'slashhé, kombinációkat ütünk, amelyek hatásossága függ a karakter felkészülségtől. Harci képességeinket különböző csodaitalok elfogyasztásával lehet javítani, amelyek általában tükröződnek grafikailag is (pl. a Blizzard nevő, az ütések előli elugrás esélyét javító potion után a játékmenet lelassul, minden lassabnak látszik, stb.)
Olyan aranyos apróságok is találhatóak a játékban, mint például a berugás, sőt, néha fontos információkat tudhatunk meg, ha másokkal együtt italozunk.
És van benne vagy 50 órányi játék, és legalább egyszeri újrajátszás.
Nem akarok a sztorival kapcsolatban spoilerezni, ráadásul nagyon remek wikije is van a játéknak, ha valaki bele akar olvasni.
Akinek a Gothic jut eszébe róla, nem téved, eltekintve attól, hogy a Gothic harcrendszerétől többször tépkedtem ki tövig a hajamat, és mentem ki káromkodva cigizni - a visszatöltés előtt. A Witchernél ilyen gyakorlatilag nincsen, és ami külön plusz pontokat ér, hogy egyáltalán nem akartak ugrálós-platformert csinálni belőle (annyira, hogy ugrani csak úgy nem is lehet, ami különösen értékelhető, ha valaki például végignyomta az Obliviont szöcskeként - az Acrobatics skillt fejlesztendő), a boss fightok pedig izgalmasak, de nem őrjítően nehezek.
És egyetlen spoilert csak a végére: az outro videóban az egyik királyt megtámadja egy orgyilkos, és Geralt még az épp megkapott zacskó aranyat is kénytelen a képébe vágni, hogy megállítsa. Mi a második rész (kiszivárgott videó szerinti) tervezett címe? The Withcher 2 - Assasin of Kings.
És most, hogy ezzel végeztem, megyek Arthurozni, ami egy 3 napos új magyar játék, a Steamen. Első pillantásra az is van annyira jó, hogy írjak róla.
