Caracalla blogja

    Van egy remek cikk a p2pneten, a címe RIAA student victimization campaign, amely eléggé jól összefoglalja, hogyan játsszák ki az egyetemisták ellen saját egyetemeiket. Paradox módon egy egyetemista, aki a belső hálót használja, kiszolgáltatottabb, mint aki otthonról netezik, mivel viszonylag sokan egyszerre elérhetőek. És ez van a dolog mélyén: a 61 millió rendszeres fájlcserélgető-zeneletöltő ellen még távlatilag sem lehetséges fellépni még néhány százalékos eredménnyel sem. Mi a RIAA taktika lényege? Elrettentés (és vegyük észre, a szörnyű események médiavisszangja NEKIK segít, bár persze ez csak az amerikai média esetében igaz, lévén vélhetően kevés amerikai olvas idegen forrásokat).
    Elég visszataszító, hogy egyetemeket kényszerítenek a diákjaik elleni fellépés támogatására, de azért le kell borulnom a zsenialitása előtt (btw van egy elméletem arról, hogy a gonoszság igazából nem kevés észt feltételez, és Hókuszpók és társai szimplán csak lúzerek, nem tudom, hogy jutott ez eszembe), mert egyfelől az egyedi eljárásoknak igencsak van esélyük a sikerre, mert az egyetemisták tipikusan osztanak meg zenéket (és ezt nem csak fájltöltögetésre értem, hanem például CD lemezek csereberélgetésére is), másfelől az egyetem megbízhatóan tudja azonosítani őket a belső IP-kből (legalább is mondjuk a PTE-n ez nem jelentene problémát az egyedi, megváltoztathatatlan és erős jelszavakkal), és eközben a médiavisszhang garantált, azaz elrettentő hatása is van, és a témában a generálprevenció az egyetlen járható út. NE OSSZ MEG ZENÉKET MERT A RIAA ELKAP ÉS AZ EGYETEMED IS VELÜK VAN. Komolyan mondom, telitalálat, miközben kevesebb az esély rá, hogy valakit elkapjanak, mint hogy megfogják a zsebtolvajt a pesti tömegközlekedésen.
    A cikk elolvasása előtt még annyit: amerikai földön máshogy vannak a szabad felhasználások, ott fel sem merülhet a letöltögetés jogszerűsége.