Még régebben feliratkoztam a jogiforum.hu hírlevelére, és a legújabb kiadásban volt egy publikáció hír, Uri-Kovács Márta: Az illegális internetes zeneletöltés problematikája a világon és Magyarországon címmel.

   Figyelmeztetés: átolvasása komoly lehangoltságot és mély kétségbeesést eredményez, egyes esetekben szélsőséges dühöt is megfigyeltek az olvasóknál.
   
    Kétségbeejtő dolog, hogy kora huszonéves fiataloknak senki nem szól, hogy vegyenek kicsit vissza, mert nincs közük a témához, amiről beszélnek, ha a filecsere jön szóba. A fenti dolgozat szerzője nem jogász, nem érti igazán a digitális technikák működését sem, egyetlen erénye, hogy szerepel benne egy rövid felmérés, amelyet egyetemi társai között végzett a folyósón. Big deal.
    És a feketeleves: formai gondok: kevés lábjegyzet, eleve gyanús. Sok idézet és hivatkozás a magyar Wikipediára, nagyon gyanús. Nem sorkizárt: végképp gyanús. Ömlesztett irodalomjegyzék: abszolult gyanús.
    Téma (avagy materiális problémák): túl széles a téma, a kiadók jövőjétől kezdve a peer-to-peer működéséig mindennel akar foglalkozni, és emiatt nagyon felületes, például sehol nem válik el a szerzők és a kiadók szerepe, vagy a szerzői jog és a copyright (azaz úgy kezeli, mintha Amerikát és hazánkat egységes szerzői jog szabályozná). A jogi része még felületesebb, néhány odavetett mondat, források nélkül.
    Rohadt kevés embernek van lövése a joghoz ÉS a technológiai háttérhez egyaránt (nekik meg nincs magánéletük és tipikusan számítógépfüggők). Azonban a probléma annyira látható és komoly, hogy sokakat sarkall megszólalásra. Az egész munka legnagyobb problémája - eltekintve a gyakori tárgyi tévedésektől - hogy nincsen gondolati váz, hanem össze-vissza odavetett gondolatcsökevények halmaza. Akkora a téma, és annyira sokrétű ismeretek kellenek hozzá: jogi; elméleti és gyakorlati egyaránt, technológiai-technikai, gyakorlati filecsere,drm,stb. ismeretek és ráadásul olyan gyorsan változik az anyag, hogy nehéz helyzetben van, aki szakérteni akar. Ráadásul elég sok a FUD is ezen a területen, miközben a létező szellemi potenciál közel sem semleges, hanem eléggé nagy többsége az egyik oldal fizetési listáján van. És akkor vegyük még hozzá, hogy egy valós társadalmi problémával állunk szemben, és én közel sem pártolom az olyan szűklátókörű megközelítést, amely szerint az egyetlen probléma a jog végrehajtása. Tágítani kell a látókört, és bizony elgondolkodni a jogi status quo feladásán, bármennyire is ellenkezik a jogászlélek.
    Egészen egyszerűen a téma kicsit a huszonkettes csapdája: nem tud egy egyetemi hallgató releváns módon hozzászólni a fenti kérdésekhez, mert a tanáraik nem tudják nekik megtanítani MIKÖZBEN éppen a hozzá nem értésük miatt a tanáraik nem tudják megfelelően irányítani és kritizálni a hallgatók munkáját.
    Azok meg, akik valamennyire értenek (érteni vélnek :) ) hozzá, azért vannak nehéz helyzetben, mert egy beadott, sőt részben publikált munkára nehéz azt mondani szalonképes formában, hogy nem ér semmit, sőt félrevezető és káros, mert egyrészt személyes támadásnak fogja föl az író meg a hozzá nem értő büszke tanárgárda, másrészt meg úgyis a szakfogalmakat használó versenyző veszít, finom elkenő kritikát meg azért nem érdemes hozzá fűzni, mert az meg olyan, mint az enyhe kiigazítás a magyar költségvetési hiánynak.
    Mindenesetre szomorú vagyok, hogy a Jogifórum és az Informatika és Jog c. folyóirat (vajon van peer-to-peer reviewjuk?) helyet adott a fenti munkának, de mivel saját magamat keverném csak bajba, ha vitatkozi akarnék, inkább csak mély kétségbeesésel ide rögzítettem a fenti sorokat. Mindenesetre sok boldogságot a szerzőnek a zenei kiadóiparban, miután végzett a hátbaveregetések begyűjtésével.

Ha esetleg valaki végigszenvedi a fenti publikációt, és véleménye van, vagy csak pusztán eszébe jutott valami, irány a kommentbox!