Caracalla blogja

Az alábbiakban erőteljesen személyes jellegű - talán némi közérdekű infót is hordozó - hangos elmélkedés következik, akit ilyesmi zavar, az kérem kapcsolja ki (a monitort).

Szóval befutott a Jogifórum legújabb heti jóhírlevele, és benne egy nagyon ismerős álláshirdetés, az Ormós ügyvédi irodától. Ha valaki nem tudná, az Ormós ügyvédi iroda az egyik legjobb hírű a szerzői jogok területén (és minden bizonnyal megalapozottan).

Az nem igaz, hogy nincsenek jogi állások. Itt például elég sok van, bár a rugalmas munkaidő csak az egyik irányba rugalmas rendszerint, a megegyezés szerinti fizetés pedig csak az "adóbarát" megoldások esetén több a minimálbérnél rendszerint. Vannak továbbá visszajáró hirdetők, akik gondolom nem találnak a magas elvárásoknak megfelelő jelöltet (mármint azért a szarér-hugyér amit fizetni hajlandóak), vagy aki ne szaladna el az első adandó alkalommal.

Szóval gyakorlatilag szó szerint egyező hirdetést tettek közzé a nyáron is, ami nagyjából egy hónapig álmaim állása volt, csak aztán más kapta meg. A legvalószínűbb oka az újra felkerülésének (mert persze lehet, hogy hirtelen további létszámbővítés vált szükségessé, vagy elcsapta a busz a felvett jelöltet, stb.), hogy "hagyták elmenni" (let go) a kiválasztott kollégát, ami persze jó eséllyel jelentheti azt is, hogy magától lépett le az iszonyatos munkateher miatt, meg azt is, hogy nem volt képes tartani a tempót. Egy szó mint száz: nem jól választottak. Persze megmondhattam volna előre - végül is ha nem lett volna határozott meggyőződésem arról, hogy ki a legalkalmasabb, akkor nem jelentkezem.

Nyilván hogy nem engem vettek fel, annak sok oka lehetett, mind függetlenebbnél függetlenebb tőlem, bár azt kétlem (ugyanakkor nincs kizárva), hogy IT-hez jobban értő jogász végzett volna 2007-ben nappali szakon.

Szóval jól esett látni a hirdetést. Egy pillanatig el is gondolkodtam, hogy hátha átalakították a felvételi rendszerüket, és akkor most végre felvehetik a legalkalmasabbat, de aztán úgy döntöttem, hogy nem. Van ugyanis egy elég jelentős kérdés, ami miatt sokkal jobb a jelenlegi helyzetem (és nem az, hogy a mostani munkahelynek is jobb a weboldala ennél, továbbá ezt az erősen vonzó részét különösen ajánlom mindenki figyelmébe).

Nehéz tagadni, hogy a szerzői jogi ügyekben a zseton általában a rossz oldalon van (esetleg ritkán: mindkettőn). És egy ügyvéd, ha sikeres ezen a területen (márpedig ők eléggé jó hírűek), akkor sok olyan ügyféllel találkozik, akiknek az érdeke ütközik az emberekével, különösen a többgyermekes családanyákéval. Ez persze az ügyvédek esetén eléggé komoly strukturális korrupcióhoz vezet – akit a MS dob meg évi párszázmillióval (csak légbőlkapott tipp, azt sem tudom, hogy az ügyfelük-e), az kevéssé lesz elfogulatlan szakember – még ha néha a neve mellé írják is. Ügyvédekből nem lesznek jó jogtudósok, és alapvetően a jogszabályok alkotásától is távol kellene tartani őket, vagy legfeljebb mint elfogult, némileg hozzáértő véleményt kellene figyelembe venni és a súlyán kezelni. Bármennyire is népszerű az állami feladatok outsource-olása, a jogalkotás kiszervezése sokkal drágább.

Egyedül a hosszútávú karrier miatt éri meg elmenni egy ilyen kvázi-multi környezetbe dolgozni – illetve.

Illetve a fene tudja, hogy mi lesz három év múlva. Feltételezve, hogy sem a jogi ügyek száma nem ötszöröződik meg (amire azért szerzői jog esetén van esély), sem egy rejtélyes kórokozó nem viszi el a szakvizsgázott ügyvédek - hát körülbelül – 95 %-át, eléggé bizonytalan kenyérnek tűnik az ügyvédi pálya a fiatalok számára. De addig is, amíg a szakvizsgáig eljut valaki vagy/- halálra dolgoztatják vagy/és szarul fizetik. Jónak tűnik.