"Kapitalizmus és szellemi tulajdon, amint a címből is látszik, több részletben tervezek erről írni. Az alapvetés mindenesetre az, hogy mindenkinek joga van saját terméke felett szabadon rendelkezni. A kérdés az, hogy ez technikailag mennyire lehetséges, és ha nagyon nem, akkor vajon megéri-e erőlködni, és ha nagyon nem, akkor mit lehet tenni."
Ez az indító bekezdés, és második mondatban akkora ordító hiba van, hogy nem is érdemes nagyon tovább olvasni.
Mi a tulajdon: a tulajdon egy jog. Azaz másképpen: a tulajdon egy jogi konstrukció, nem a természetben lézező dolog. Min állhat fenn? Dolgokon, fizikai létezőkön, amelyekre nincsen kizárva. Mire szolgál? Arra, hogy a fizikai dolgok esetén a késelésnél valamivel optimálisabban rendezze azok használatának elvét.
Ellenben mi a birtok? A birtok egy tény, azt mutatja, hogy ki rendelkezik egy dolog felett.
Lehetséges egy szellemi jószágon tulajdont szerezni? NEM. Leheteséges egy szellemi jószágot birtokolni? NEM. Lehetséges írni a jogszabályokat, hogy birtokolni lehessen egy szellemi jószágot? NEM. Lehetséges úgy írni a jogszabályokat, hogy tulajdont lehessen szereni a szellemi jószágokon? Hát éppenséggel lehetséges, de nagyon nem érné meg.
Az a szép a szellemi jószágokban, hogy egyszerre sokan használhatják őket, egymás zavarása nélkül. Milyen rossz lenne, ha meg kellett volna várnom, amíg kiolvassa az összes amerikai a Harry Potter and the Deathly Hallowsot.
Erkölcsileg is jobbnak tűnik, hogy a szellemi jószágokat elérhetővé tesszük például a szegényeknek könyvtárakban, meg a felettük lévő korlátozott rendelkezési jogok is megszűnnek, és a világon mindenki szabadon használhatja és élvezheti őket - szemben ugye magukkal a fizikai javakkal - hopp, még egy különbség. És azért az nem mellékes kérdés, hogy a valódi, fizikai dolgok egy idő után megsemmisülnek, tönkremennek, stb. a szellemi javak ilyen értelemben nem. És örökkévaló kerítéseket tartó oszlopokat vernénk le, megengedve hogy egyesek kisajátítsanak kisebb-nagyobb darabokat a gondolkodásból.
Oké, nem érnek sokat ma az erkölcsi érvek? Vajon mi éri meg össztársadalmi szinten jobban, ha korlátlanul annyit kérhet Tallián Miklós az írásaiért, amennyit akar, vagy ha szabadon idézhetek belőle, és leírhatom, hogy mennyire butaságot beszél? Egy korlátlanul rendelkezésre álló (köz)jószágot nem éri meg egy személy gondjaira bízni. Jó, a fizikai közjószágok termelésénél van egy kis bibi (gyakran sokkal többe kerül, mint amennyit hoz annak, aki előállítja), de erre van az állam (közvilágítás, autópálya, etc.). De a szellemi javaknál ez ritkább - a viszonylag alacsony költségek miatt, és megfelelő rendszerek léteznek a kompenzáció biztosítására - szabadalom, szerzői jog, védjegyjog, használati mintaoltalom, etc.
Egyébként bármennyire is próbálkoznak a (gazdaságilag) neoliberális barátaink erőltetni, szellemi tulajdon még nincsen. Nem is valószínű, hogy lesz. A szellemi tulajdonjog kifejezés sajnos már létjogosultságot szerzett, de nem szellemi javakon fennálló tulajdonjogot, hanem szellemies, egy másfajta "tulajdonjogot" jelent. Az angolszász szóhasználatban persze van, csak nem mellékesesn ott adható-vehető a szellemi alkotásokhoz fűződő egész hóbelevanc.
Én megértem, hogy Tallián Miklós legszívesebben a RIAA martalócaival karöltve hajkurászná az írásait idéző gazokat, de sajna a világ nem így működik. És még ha sikerülne is az európai helyzeten átverni a vágyott szabályokat, hogyan lehetne őket végrehajtatni?
