Lessig legújabb bejegyzése nyomán azt kell mondanom, hogy Tom Bell sokkal brilliánsabban ragadja meg a lényeget, amikor  (Lessig idézi, vélhetően ő is egyetért vele), aki az eddigi 'intellectual property' kifejezést 'intellectual privilege'-re cserélné, azaz a szellemi tulajdonjogot szellemi előjogra.

Egyébként egy másik ezzel kapcsolatos 'esemény' a Szólás szabadságába (btw: a Kétértelmű blogon bukkantam a linkre) is bejutott szerverlefoglalás-ügy. Egyedül azt nem értem, benn ül az egyik legönállóbb véleménnyel bíró online újság újságírója, eljut odáig, hogy kimondja: a gyakorlatot voltaképpen nem befolyásolja jelen pillanatban a jog, de attól visszariad, hogy kimondja a következőket:

1, Ormós Zoltán véleménye 'nem feltétlenül mértékadó' (mondjuk ezt struktúrális korrupciós problémának nevezném), hiszen ügyvédként azért a törénetnek csak az egyik oldalán van igazából pénz,
2, Kiss Gergely DRM-mel kapcsolatos nézeteivel alapvetően egyetértek, kár hogy a műsorban nem igazán jutott neki több szerep (bár azért a legutóbbi origós szereplése nem szeplőtlen),
3, semmi reménye nincsen a jognak ahhoz, hogy a gyakorlatot az elképzeléséhez igazítsa, ez csak fordítva történhet meg.

Tökéletesen képtelenségnek tartom továbbra is a tulajdonjog elképzelést erőltetni egy olyan területen, ahol a 'jogtulajdonos' számára nem állnak rendelkezésre eszközök a tulajdona birtoklására, használatára, védelmére. Másrészt meg milyen dolog az, hogy semmi erőfeszítéssel - gyakorlatilag csak a bilbiai kenyérszaporításhoz hasonlítható módón - megsokszorozhatja valaki a 'tulajdonát'? Talán itt akkor mégsem teljesen azonos dolgokról van szó, nemde?

Azt hiszem, hogy az értetlenség gyökere abból is fakadhat, hogy bizony, amíg gyakorlatilag ipari méretekben nem lehetett a szellemi javakat megtöbbszörözni, illetve valahogy mégiscsak kötve voltak a fizikai hordozójukhoz, addig hellyel-közzel megállt az összehasonlítás (bár valójában tulajdonjog csak a hordozón állt fenn). De ennek a digitális világ véget vetett.

Ennek egy újabb jele lehet a Kindle, mint 'nyomtatott anyag' megjelenítő. Ami tetszik az ötletben (maga a készülék és az üzleti modell az elég gáz), hogy azt csinálja a könnyvel, amit az mp3 lejátszók a zenével: az eszköz már nincsen kötve a tartalomhoz, a tartalom pedig elválik a formától, és a kettő önállóan is lehet termék (míg egy könyvből nem adhatod el külön a regényt, megtartva a papírt). Vagyis van egy klasszikus fizikai tulajdonjog alá eső olvasó berendezés, és voltaképpen egy olvasási (felhasználási) jog alá eső mű. De mégegyszer: a Kindle eléggé gagyi, olyasmi, mint az első online zeneértékesítési szolgáltatások.

Egyébként a jognak jellemzően sikerül tudomásul vennie a status quo megváltozását, gondoljunk csak például a (politikai) forradalmakra.

És a slusszpoén: a Google szerint a szerzői jog nem más, mint az információhoz való hozzáférés korlátozása, avagy cenzúra.