A Magyarországra várhatóan sohanapján megérkező MSI Wind kapcsán ötlött fel bennem, hogy lassan-lassan nagyot fordul a PC-k piaca. Eddig és egyelőre a legfőbb mértéke egy számítógépnek a teljesítménye van/volt - a processzor órajele, mostanában a magok száma, az FSB sebessége, a memória mennyisége és órajele (videókártyamemória dettó), a merevlemez mérete, stb, stb. - miközben nagyon kevés alkalmazás használja ki ezeket, asztali gépekre értve ezt elsősorban persze. Számítógépes videójátékok - amelyeknek persze nem tett egyértelműen jót a grafikus megjelenítési lehetőségek fejlődése, de ez egy másik kérdés - esetleg egy két grafikus alkalmazás, meg persze a folyamatosan növő és egyre teljesítményéhesebb Microsoft operűációs rendszer. De funkcióban, a felhasználási lehetőségekben jóval kisebb a fejlődés - a szabvány irodai munkára pedig már a legkorábbi PC-k is alkalmasak voltak (miközben persze tagadhatatlan, hogy az évek folyamán azért újabb hasznos funkciók is előkerültek, amelyekre azok a korai gépek nem lennének alkalmasak valószínűleg).
Ugyanakkor az úgynevezett netbookok vagy UMPC-k - és első fecskeként az asztali EEEPc - nem teljesítményben veszik fel a versenyt a többiekkel, hanem egyéb paramétereikben - méret, ár, fogyasztás, akkuidő főként. És akkor a christenseni diszruptív innovációs elmélet szerinti kiinduó helyzetnek a főbb pontjai meg is lennének. Egyébként ez egy kicsit light közgazdasági értelemben, hogy sokkal inkább egy folyamatnak a nagyjábóli leírása, semmint a precíz számokkal operáló közgazdaságtan keretébe tartozó gondolatfonal.
Adott egy termék, amely az eddigi legfőbb jellemzőjében a piac egy jó része számára 'túl jóvá válik' (pontosabban egy rosszabb termék is elég jó lenne). Az újabb versenyzők pedig nem ezt a jellemzőt csiszolgatják tovább, hanem más, addig mellékesnek tekintett paramétereken javítanak, miközben az új cuccok a fő jellemzőben gyengébbek. Ebben az esetben nevezhetnénk akár OLPC-hatásnak is (mert ezenkívül legföljebb az MBA képzés 'hogyan ne' fejezetébe kerülhet be a kis zöld laptop).
Na és akkor spekuláljunk kicsit.
Szerintem az azért kétséges, hogy annyira átrendezné a PC- és alkatrészgyártók piacát ez a folyamat, mint például a mainframekét a PC-k megjelenése, vagy ahogy a telegráfnak betett a manapság már gyengélkedő fix vonalas telefon. Egyfelől mindenki elég korán felülni látszik erre a vonatra, másfelől nem igazán van klasszikus értelemben vett inkumbens (jelentős piaci fölénnyel bíró szereplő, akinek nem kellene aggódnia a klasszikus versenyhelyzet miatt), illetve ahol van is, azok is részt vesznek a folyamatban (pl. Intel). De azért a számítógépek helyzetét jelentősen megváltoztathatja. Én egy hordozható gépben jobban értékelem az akkuidőt és a súlyát, mint hogy 1 vagy 2 Ghz-n megy-e a processzor. És gondolom egy asztali irodai gépnek is fontosabb az ára, súlya és fogyasztása, mint a videomemória mérete (általában). Véget érhet a moore-i törvény jelentősége: tök mindegy, hogy milyen sebességgel növekszik az adott nyomtatottáramkör-területre integrálható tranzisztorok száma, ha nincsen funkció, ami igényelné (legalább is a PC-k esetében).
Ha nem jelennek meg újabb asztali killer appok, akkor könnyen lehet, hogy csak a high-end réteget ragadja csak magával a sokprocesszormagos PC. A kocaként pörgő asztalterületek meg azért nem ez a kategória szerintem.