Olvasom a HVG.hu hosszú, elég részletes cikkét, ami a könyvtári kölcsönzések után fizetendő jogdíjakról szól, és nem értem.

Az alapszitu persze a szokásos 'éhező írók' toposz: nincsenek rendesen megfizetve, ezért keressünk nekik új forrásokat. Akkor is, ha újra jogdíjat szedünk a már lejárt vagyoni jogok után is, hogy azt pályázaton osszuk ki a reménybeli íroknak. Merthogy a kiadók szemetek, és nem fizetnek.

Nem tudom, hogy csak nekem egyértelmű-e az ellentmondás a fentiekben: mivel a kiadók nem tisztességesek, ezért a válasz az, hogy a társadalom tartsa el az írókat. Nem az, hogy tisztítsuk ki a kiadói piacot, hogy hozzunk létre értelmes üzleti modelleket, hogy akadályozzuk meg azt, hogy a könyvkiadók és könyvterjesztők lenyúlják az összes zsét, hanem hogy öntsünk még plusszforrásokat az egész rosszul működő rendszerbe.

Magyarországon már most is eszméletlenül drágák a könyvek. Viszonylag kis mértékű a jogsértő gyakorlat is, hiszen pl. számítógépen elég kellemetlen olvasni, továbbá van reprográfiai jogdíj - az igazán nem a mi - az olvasók - hibánk, hogy a kiadók és könyvterjesztők azokat is lenyúlhatják. A könyvmaffia ellen kellene fellépni, hahó.

Másfelől meg tessék felfogni, az emberek nagy részének nem kell a könyv, beérik könyvnek látszó valóságshowkkal, és a mozi egyébként is színesebb-szagosabb. Ez van.

Külön vicces Oravecz Imre megszólalása, hogy mennyire nincsen pénze a magyar íróknak. Hát ennek talán az az oka, hogy keveseket érdekel, amit csinálnak. Piac, verseny, satöbbi. A lópatkolásból is elég kevesen élnek meg, őket is támogassuk talán az autókra kivetett adókból?

Erre az a válasz, hogy egy a társadalom szempontjából csekély jelentőségű, hasznú csoportot tartsunk el adókból? Milyen alapon fizessünk - ráadásul pályázati úton! - Jókai után a mai íróknak?

Szociális segély ez, nem jogdíj.